Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. TÓTH SÁNDOR: Az UTM hálótérképezés eredményei és feladatai a Bakony hegységben
09 19 ^9 39 43 59 69 79 89 93 Of At> H 38 « 5S GS n hi 98 07 17 u 37 57 67 77 &7 37 06 « 2Jo 3G 46 55 Ê6 7G 46 96 05 15 15 35 45 55 65 75 o5 95 04 14 Ik 34 44 54 G4 74 M 94 Oî 13 23 3} 43 53 C3 ?3 S3 93 02 12 zz 32 42 52 G2 72 &2 92 01 11 21 31 41 61 71 W 91 00 40 50 60 70 80 90 12. ábra: A négyzetek számozása 10 x 10 kmes hálóra bontás esetén Abb. 12: Die Numerierung der Quadrate bei einer Aufteilung in 10 x 10 km Quadrate. 13. ábra: Eljárás a hovatartozás eldöntéséhez, ha a települést (gyűjtőhelyet) a háló vonalai kettő, vagy 4 egyenlő részre osztják Abb. 13: Das Verfahren einer Entscheidung der Zugehörigkeit, falls die betreffende Ortschaft (Sammelplatz) von den Linien der Netzkarte in zwei oder vier gleiche Teile geteilt wird. kódok bejelölni a térképlapra. Ezután az e célra átlászó fóliára projektorral rárajzolt alhálót a térképlapra helyezve leolvasom a leló'hely kódját. Az természetesen gyakran előfordul, hogy a hálótérkép vonalai településeket, vagy egyéb gyűjtőhelyeket metszenek, olykor akár négy részre osztanak. Ilyenkor mindig abba a négyzetbe tartozónak vesszük a gyűjtőhelyet, melybe annak legnagyobb része esik. Ha a vonal véletlenül két (esetleg négy) egyenlő részre vágja a gyűjtőhelyet, akkor a hovatartozás eldöntése egységesen a 13. ábra szerint történik. Vagyis a folyamatos vonal által felezett településeket (gyűjtőhelyeket) a középső négyzetbe, a szaggatott vonal által felezetteket viszont a nyíl által jelölt négyzetbe tartozónak vesszük. A lelőhelyek kódolása hosszabb gyakorlatot, sok tapasztalatot igénylő munka, melynek részletezésére itt nem kívánok kitérni. Azonban feltétlenül szükségét érzem annak, hogy a szerzők egy-egy jegyzék összeállításakor, elsősorban a több variációs, problémás esetek tisztázása érdekében keressenek meg bennünket. Az alhálónak megfelelő ún. alkódok használata természetesen nem kötelező. Feltétlenül szeretném azonban kérni, hogy a Bakonyban dolgozó gyűjtők, nem csak a Bakonyi Természettudományi Múzeum szempontjából, hanem a saját érdeküket szem előtt tartva is tegyék magukévá a hálótérképezés gondolatát és munkájukat a jövőben ennek szellemében végezzék. Ebben természetesen messzemenően számíthatnak a KLTE ökológiai Tanszéke és a Bakonyi Természettudományi Múzeum segítségére. A Bakony-kutatók körében felmerült az igény, hogy állítsuk össze a Bakony hegység gyűjtőhelyeinek jegyzékét a megfelelő kódszámokkal és a jegyzéket bocsássuk a programban résztvevők rendelkezésére. Ezt a kérést nem áll módunkban teljesíteni, ugyanis egy nagyobb tájegységen (mint pl. a 4000 km 2 kiterjedésű Bakony hegységben) úgyszólván megszámlálhatatlan gyűjtőhely létezik. Ezért az összes lehetséges bakonyi gyűjtőhely jegyzékének összeállítására nem vállalkozhatunk. Úgy vélem nem is lenne értelme az ilyen törekvésnek, ugyanis valószínű, hogy egy „előregyártóit" gyűjtőhely lista nagyobb része egyrészt hosszú ideig (esetleg évtizedekig) kihasználatlan lenne, másrészt a gyűjtők rövid időn belül jelentkeznének a listában nem szereplő gyűjtőhelyekkel. Csupán csak a keretet illetőleg a lehetőséget biztosítjuk arra, hogy útmutatásunk alapján bárki összeállítsa a dolgozatában szereplő lelőhelyek jegyzékét és meghatározza azok kódjait. Az így elkészült jegyzéket azonban felhasználás előtt minden esetben egyeztetni kell a Bakonyi Természettudományi Múzeumban már rendelkezésre álló gyűjtőhely listával, illetőleg a témát országosan koordináló KLTF ökológiai Tanszékével.
