Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

tag alkalmazása, mivel nem félreérthető, a pontosítást pedig egyszerűen és megbízhatóan lehetővé teszi. Ezt a megoldást azonban - mindkét előbbi esetben - több ok miatt is elvetettük. Elsősorban azért, mert többnyire túlságosan hosszú, körülményes és nehezen kezelhető gyűjtőhely-neveket eredményez. Másrészt azt sem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy igen sok esetben felesleges névismétléshez vezetne, hiszen a település közigazgatási hovatartozását jelölő név szinte mindig kétszer lenne megismételve (előtagként és a név lezárásaként kerek zárójelben, az utóbbi pedig nem hagyható el, márcsak a kivételek miatt sem - pl. a Tiszaörvény határában lévő Tisza-hullámtér közigazgatásilag Tiszafüredhez tartozik). Végül ez a módszer igen nehézzé tenné az ugyanahhoz az objektumhoz tartozó gyűjtőhelyek áttekintését, hiszen az alfabetikus sorrendben elfoglalt helyük az előtag kezdőbetűjétől függene. Ezért úgy véltük, hogy ezeket az objektumokat nem célszerű, sőt az egyértelmű visszakeresés lehetőségének a biztosítása miatt nem is helyes az előtagos gyűjtőhely-nevekkel „szétdarabolni". így viszont csak egyetlen lehetőség marad a pontosításra, mégpedig az, hogy a tulajdonképpeni gyűjtőhelyet a közigazgatásilag illetékes település nevével különböztetjük meg, s azt az objektum neve után kerek zárójelben tüntetjük fel. Ezt a megoldást javasoljuk tehát választani minden olyan gyűjtőhely esetében, amely valamüyen valóban terjedelmes objektumhoz (pl. nagyobb tavakhoz, folyókhoz, patakokhoz, erekhez, csatornákhoz, hegyekhez, völgyekhez), ill. annak többé-kevésbé folyamatosan ismétlődő részeihez (pl. tóés folyópartokhoz, hullámterekhez, töltéshez, völgy talpakhoz, hegyoldalakhoz) tartozik, hasonlóképpen a következő példákhoz: Balaton (Balatonfüred) - Balaton (Siófok), Duna (Esztergom) - Duna (Paks), Tisza-part (Tokaj) - Tisza-part (Tiszalök), Kemence-patak-völgye (Nagyhuta) — Kemence-patak-völgye (Pálháza), Bodrog-hullámtér (Bodrogkeresztúr) - Bodrog-hullámtér (Tokaj), Szamos-töltés (Csenger) Szamos-töltés (Porcsalma), Kőris-hegy (Fenyőfő) — Kőris-hegy (Bakonyszücs), Gemenci-erdő (öcsény) Gemenci-erdő (Decs). Az irodalmi faunisztikai adatok számítógépes adattárolóra történő beírásakor a következő két szempontra kell feltétlenül figyelemmel lenni. I. Alapelvként kell elfogadni, hogy a számítógépes beíráskor semmiféle olyan változtatást nem szabad az irodalomban szereplő faunisztikai adatokon végrehajtani, amely annak lériyegét érinti. Ez egyben azt is jelenti, hogy a beírt adatnak a későbbiekben is mindenképpen azonosíthatónak kell lennie a forrásmunkában lévővel. II. Gyakorlati szükségszerűségként jelentkezik azonban, hogy egyes esetekben a már közleményekben megjelent adatok és nevek eredeti írásmódját különböző okokból megváltoztassuk, elsősorban annak érdekében, hogy az ebből adódó eltérések a feldolgozáskor vagy az értékeléskor ne két vagy több adatként szerepeljenek, rontva vagy meghamisítva ezzel az eredményeket. Az előbbi pontban vázolt alapelvből viszont szükségképpen következik, hogy minden ilyen indokolt változtatásnak szerepelnie kell egy külön azonosító-magyarázó jegyzékben. Ebben a listában, amelyet minden esetben célszerű névsorba rendezni, elöl mindig az eredeti közleményben használt nevet kell feltüntetni, s egy egyenlőségjelet követően kell a módosított vagy megváltoztatott — azaz a számítógép adattárolójába felvitt — nevet megadni (pl. Aporliget = Bátorüget). A dolgozat következő részében az eddigi adatfeldolgozás tapasztalatai alapján szükségesnek ítélt, s így indokoltnak tekinthető változtatások tipikus eseteit kívánjuk példákkal illusztrálva bemutatni. 1. A korábbi, különösen a múlt században készült közleményekben található régies írásmód helyett a jelenleg érvényeset kell alkalmazni. Pl. Debreczen helyett Debrecen, Bugacz helyett Bugac. 2. A helységnevek különböző — főleg a helyi névhasználatból vagy a helykímélésből adódó — rövidítései helyett a teljes nevet (lehetőleg a gyűjtés idején érvényeset) kell használni. Pl. Csaba helyett Békéscsaba, S. újhely helyett Sátoraljaújhely, Boglár helyett Balatonboglár írandó (de kerülendő pl. egy 1978 előtti közleménynél Boglár helyett Boglárlellét, azaz a ma érvényes nevet beírni, hiszen a Boglárlelle név egy 1978-as összevonással keletkezett). 3. Néhány esetben előfordul, hogy valamilyen helyi elnevezés többféle értelmezhetőségből, félreértésből vagy pontatlanságból adódóan tévesen kerül be az irodalomba. Ha ez kideríthető, akkor a jelenleg érvényes nevezéktant kell használni, különösen, ha ez a gyűjtővel történt személyes egyeztetés során tisztázódott, vagy ha dokumentumokkal (pl. helységnévtárakkal, földrajzinév-tárakkal, régi térképekkel) alátámasztható. PI. a Fejér megyei Szár község határában található egyik völgy nevénél a régies Fanny-völgy írásmód helyett a ma használatos Fáni-völgy írandó. 4. Sajnos több esetről is tudunk, amikor egy gyűjtőhely népi neve a különböző dokumentumokba tévesen került bele. A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet létesítésekor pl. Csikota lett a Csirkotából, Mocsilla a Műcsi/a-fdból, Szérűhely-folyás a Szürühely-folyásból. Tekintettel arra, hogy az eredeti népi név kinyomozása a gyűjtőnek nem feladata, sőt arra többnyúe nincs is idejük és lehetőségük, ilyen esetben — bármilyen sajnálatos is - meg kell maradni a dokumentumokban (pl. a TK alapító határozatában, a Földrajzinév-tár köteteiben) megadott neveknél, még akkor is, ha ezek egyes kutatók tudomása szerint köztudottan és bizonyíthatóan tévesek (az viszont más kérdés, hogy ezt fel is lehet, sőt fel is kell tüntetni