Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. MARIÁN MIKLÓS: A Bakony herpetofaunájának múltja, jelene és jövője
A hazai amfibia fajoknak tehát mintegy a fele található a területen. E szám - tekintve a terület száraz kÜmáját - jelentős. Természetesen kifejezetten hat a víz kummuláló hatása. Csak a kevés folyó-, vagy állóvíz környékén élnek a kétéltűek. A hüllőknek mindössze 5 faja (Anguis fragilis, Lacerta agilis, Lacerta viridis, Elaphe longissima, Natrix natrix) került elő. A magyarországi reptilia fajoknak csak egyharmada él itt, aminek oka a vidék száraz kÜmája. Számbeli dominánsok: a kétéltűek közül a Bombina bombina és a Rana ridibunda, a hüllők sorából a Lacerta agiüs. A Fenyőfő környékén élő herptiliák sík vidéki-dombvidéki széles elterjedésű, eurytop fajok. Kivétel az ugyancsak sík vidékinek ismert, de stenotop elterjedésű Pelobates fuscus, amelynek itteni előfordulását a homokos talaj indokolja. E fauna, amint azt összehasonlító vizsgálatainkkal megállapítottuk (MARIÁN M.-MARIÁN O. 1980) jeüegében elüt a szorosan vett Bakony (Északi-és Déli-Bakony) herpetofaunájától. A Bakonyalja (Fenyőfő), az ott élő kétéltű-hüllő állomány alapján a síkság, a Kis-Alföld zoogeográfiai egységéhez tartozik. Balaton és Balaton-felvidék A Balaton északi vízparti zónájában és az emberi településekkel telezsúfolt sávjában, meg a Balaton-felvidék hegyes-völgyes, erdős, bokros, kopáros területein végzett gyűjtő-kutató utak és Ilosvay György vizsgálatai alapján (ILOSVAY 1986) a következő faunakép bontakozik ki. A hazai 15 kétéltű faj tekintélyes része, 11 species (Triturus eristatus, Triturus vulgaris, Bombina bombina, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Bufo viridis, Hyla arborea, Rana arvaÜs wolterstorffi, Rana dalmatina, Rana esculenta, Rana ridibunda) került elő. A hüllők közül pedig a Magyarországon számontartott 15 faj közül 8 él itt (Lacerta agilis, Lacerta viridis, Lacerta muralis, Anguis fragihs, Elaphe longissima, Coronella austriaca, Natrix natrix, Natrix tessellata). Eurytop, nagy elterjedésű sík és dombvidéki áltatok ezek. Egyedük a Lacerta muralist keü közülük kiemelnünk, mint stenotop típusú, korlátozott elterjedésű fajt. A kistájra jellemző fajok közül kettőt kell megemÜtenünk: a Balaton-part karakter faja a Natrix tessellata. Tipikusan vízi élőhelyhez kötött hüllő, amely a tágabb értelemben vett Bakonyban csak itt fordul elő. A Balaton-felvidék jellegzetes faja a Lacerta muralis. A köves, sziklás, gyér növényzetű helyeket, a romok környékét lakja. Legnagyobb számban találjuk: a kétéltűek közül a szárazföldi életmódot folytató Rana dalmatinát és a vízhez kötött Rana ridibundát; a hüllők osztályából a Natrix natrixot, amely gyakran elég messze eltávolodik a tavak, vízállások közeléből. Megállapíthatjuk, hogy a Bakony déli lábánál fekvő Balaton-parton és Balaton-felvidéken más jellegű herpetofauna alakult ki, mint a hegység északi lejtője előtt elterülő Bakonyalján. Mindkét területen túlnyomó többségben sík és dombvidéki fajok élnek, míg azonban az északiakat homoki karakter faj (az ásóbéka) jellemzi, a délieket egy a sziklákat, romokat kedvelő gyíkfaj (fali gyík) karakterizálja. Külön keü itt foglalkoznunk a mocsári teknős kérdésével. Méhely Lajos, aki a múlt század végén végzett, nevezetes Balaton-kutatás herpetológusa volt, arról ad hbt, hogy az 1800-as évek végén az Emys orbicularis a Balaton nádasaiban még gyakori volt (MÉHELY 1897). A mintegy fél évszázaddal később folytatott Balaton-vizsgálatokról beszámoló munkájukban Entz Géza és Sebestyén Olga arról tudósítanak, hogy főként a Balatonba ömlő árkokból kerül be olykor a nagy tóba a mocsári teknős. Közlik, hogy a Kis-Balatonban a XVIII. sz. derekán még közönséges volt ez a hüllő (ENTZ-SEBESTYÉN 1942). Ugyancsak ez idő tájban készült faunakatalógusában Fejérváry Gézáné, mint a Balatonban előforduló fajt említi az Emys orbicularist (FEJÉRVÁRYNÉ 1943). Bár publikációjából kitűnik, hogy adatát Franz Wernertől, a neves osztrák herpetológus könyvéből vette át (WERNER 1922). A legutóbbi évekből — az előbbi adatok publikálásától szinte ismét mintegy fél évszázad eltelte után - származó adat Ilosvay György közlése. Balatonedericsről emut egy mocsári teknőst, amelyről azonban az a véleménye, hogy terráriumból szabadult példány (ILOSVAY 1986). A kérdés jelenlegi állása szerint tehát nincs adatunk arra, hogy napjainkban természetes körülmények között élne és szaporodna Emys orbicularis a Balatonban. A tulajdonképpeni Bakony A szoros értelemben vett Bakony hegységet az Északi-Bakony és a Déli-Bakony erősen feldarabolt tömege alkotja, amely cseres-tölgyesekkel, gyertyános-tölgyesekkel, kisebb részben fenyvesekkel, keleten kiterjedt mezőgazdasági területekkel fedett.
