Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)
DR. MARIÁN MIKLÓS: A Bakony herpetofaunájának múltja, jelene és jövője
A BAKONY HERPETOFAUNÁJÁNAK MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE DR. MARIÁN MIKLÓS Szeged ABSTRACT: Past, present und future of the herpetofauna of the Bakony Mountains - The excavations carried out in the Bakony Mountains revealed up to date fossile Reptiles from the Triassic, Cretacean and Pleistocene layers. The forming of the recent herpetofauna begun in the Riss/Würm interglacial and at the ist development it consisted of Central-Europaean, Pontian, Balkan and Mediterranean faunal elements. The area of the Bakony Mountains (sensu lato) is inhabited by 13 Amphibian and 8 Reptile species (Table 1). The higher mountains are characterized by the stenotopic, montane species Triturus vulgaris and Bombina variegata, whereas the lower regions offer habitats for euryptopic species characterizing hilly and plain countries. According to author's opinion the future of the herpetofauna of the Bakony-Mountains depends on the effectivity of conservation work. Author outlines the main points of view of the conservation of conservation of the Amphibia-Reptilia biotopsi Bevezetés Huszonöt évvel ezelőtt kezdtük a Bakony szervezett természettudományi kutatását. Jelen dolgozatommal a negyed század óta folyamatosan működő, sok tudományos eredményt létrehozó, azt számos közleményben publikáló Munkaközösség előtt kívánok tisztelegni. A magyar természettudomány történetében jelentős tény volt a dr. Papp Jenő által megszervezett Bakonykutatás. A kutatás abban az időben indult, amikor a hazai tudományszervezés éppen fordulatot kívánt bevezetni a kutatási üányokba (ERNST 1960). A biológiában leíró és experimentális irányzatokat különböztetett meg. Azóta a tudományirányítás a florisztikai és faunisztikát, az előbbinek minősítve, kevésbé támogatta és sokszor bírálta. Éppen ezért elismerés ületi a Bakonykutatás támogatóit, a témavezető dr. Tóth Sándor munkáját, aki a nem mindig könnyű anyagi helyzetben nemcsak folyamatosan és sikerrel irányította a kutatást, de a zbci Bakonyi Természettudományi Múzeumot — a táj kutatásának bázisát - is megszervezte. Az idő a kutatás bányvonalának helyességét igazolta. A környezet- és természetvédelemnek égető szüksége van ma florisztikai és faunisztikai kutatásokra, azok vizsgálati eredményebe. Az őslénytani leletek tanúsága A Bakony hegységből és környékéről napjainkig nem sok helyről került elő a herpetofaunára vonatkozó paleontológiái lelet. Mindazonáltal a kevés fosszilis maradvány is nyújt némi tájékozódást a terület mai kétéltű és hüllő fajainak múltjáról. Valamelyes eligazítást nyerhetünk a herpetofauna változására is. A legrégibb reptilia leletnek nincs rokonsági kapcsolata a mai bakonyi faunával. A Bakony hegység „őskorából" származó, országos jelentőségű paleozológiai maradvány a bakonyi álteknős, vagy kavicsfogú álteknős (Placochelys placodonta JAEK.). A földtörténeti középkor felső-triász korszakának márgájából került elő. Egy veszprémi kőfejtőben (Jeruzsálem-hegy) találta Laczkó Dezső geológus, a veszprémi múzeum első igazgatója (TÓTH 1984). Ez a régen kihalt faj, a Placodontia őshüllőrend nevezetes képviselője, nem volt rokona, vagy elődje a mai teknősöknek, de az azokhoz hasonló életmód és környezet a rend testét fokozatosan teknősszerűvé formálta. A mezozoikumban a mai Bakony táján létezett szárazíöldön kialakult őshüllőrend, lépést tartva a környező Thetys-tenger fokozatos térhódításával, a vízi életmódhoz alkalmazkodott. A bakonyi álteknős jó megtartású, mintegy 60 cm hosszúságú példány. Megkövesült koponyája és csontvázának nagy része épen maradt. Jaekel Ottó német paleontológus rekonstruálta és ismertette (JAEKEL 1911).
