Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DIETZEL GYULA: Új Rhopalocera faj előfordulása a Bakonyban (Libythea celtis Laich)

kán egyik sem tenyészik? Pedig ekkor már tömeges felbukkanásáról is hírt adtak (Kosdi-erdő!). Számításba jött a szil, a kökény, az eper, de ezek a feltevések azóta sem kaptak érdemben sem cáfolatot, sem tenyésztési kísérletek folyamán igazolható helybenhagyást. A faj kitörési bányát tekintve akkor a herkulesfürdői és a boszniai bázist tartották számon, mint kiindulási lehetőséget, közbeeső és egy ideig stagnáló biotópnak pedig a Fruska-Gorát. Ezek a depók tették volna tehát lehetővé a fajnak, hogy pótdajka tápnövényhez szoktassa későbbigenerációit, amelyeknek északi bányú továbbterjedése már ilyen gondot nem, vagy alig okozott. Az Alpok populációja pedig a Bosznia-Szlovénia-Juliai Alpok - Karawankák vándorlási bányát követve alakult ki. Olasz lepidopterológusok adatai szerint ez a nézet biztonsággal cáfolható, ugyanis a fokozatos terjeszkedés a Pó-síkságon át az Aosta-Locarno-Adamello csoport — Bolzano vonalat ott érte el és mintegy másfél évtizede megrekedt. A celtis beszivárgása Dél-Dunántúlra innen is elképzelhető lett volna, mivel itt a kitörés már az 1930-as évek derekán megindult, tehát az akklimatizálódásra több ideje volt a fajnak. Délnyugat Magyarországból viszont nincsenek adataink, tehát a szlavóniai és az északolasz populáció még nem találkozott. Hazai vonatkozásban nem tartom megnyugtatónak azt a jelenleg fenntartott véleményt, hogy jó röpképessége lehetővé teszi a fajnak a két Celtis fafaj felkeresését az utódnevelés érdekében. Az 1962-ben megindított „A Bakony természeti képe" kutatási program eddigi feltáró munkája nem eredményezte a Libythea celtis kimutatását a kérdéses területről. Nem volt ez különösebben meglepő, egyrészt a Bakony viszonylag hűvös és gyakran szélsőséges kHmája, másrészt a celtis terjedésében Európaszerte egyébként is beáüott szünet ismeretében. A Keszthelyifiegység és a Balatonfelvidék azonban éghajlatát tekintve már alkalmasabbnak látszik a faj megtelepedésére. Legjobb tudomásom szerint azonban az állatföldrajzi értelemben vett Bakony területéről eddig nem volt sem megfigyelési sem gyűjtési adat. Legközelebbi előfordulási helye Balatonkenese (Bálint Zs. 1986, levélbeni közlés). A Bakonyban a már említett napon a Szentgáü-hegyek déli lejtőit keresztirányban Szentgáltól Márkóig átszelő erdőgazdasági üzemi út szentgyörgyréti szakaszán, a déü órákban, — kétszeri hibázás után, - egy alig lerepült ép hímjét fogtam. Repülési stüusa a P. c.-albumra emlékeztetett, így nem nagy meggyőződéssel kíséreltem meg elfogását. Szinte bizonyos, hogy percekkel később ugyanezt a példányt hibáztam el, de most már megvillant a szárny fehér rajzolata, így a febsmerés okozta idegesség miatt nem sikerült a fogás. Szerencsére a lepke negyedóra múlva ismét az út felett vitorlázott, s ezúttal hálóba került az első bakonyi bizonyító példány. A gyűjtőszezon hátralevő részében igen sok időt töltöttem a környéken, hátha megdől a szinte reflexszerűen felállított ún. „elkóborolt egyed" hipotézise. Sajnos a lelkiismeretes munka és fáradozás eredménytelen maradt, sem a celtis-re sem tápnövényére nem sikerült rátalálnom. A bizonyító példányt jelen előadással egyidejűleg a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének részére átadom. NEW RHOPALOCERA SPECIES IN THE BAKONY MOUNTAINS (LIBYTHEA CELTIS LAICH) In last year, at Bánd village, I .collect anew Rhopalocera species, which in the Bakony Mountains yet not coUected. This first palaeartic butterflies is the Libythea celtis LAICH. The range of this species embraces three zoogeographical zone. They are: Palaeartic, — this is the important area, - tropical and indoaustralian areas. To central of this century, the celtis spread stül only the coast of Adria Sea and in southeastern chain of the Carpathian Mountains. About 40 years ago, the celtis was removed from it's position and began to spread over to north and nort—west dbection. Fbst, the hungarian entomologists saw on Kalocsa, Kaposvár and later appeared on the Mt. Naszály and the Kosd Forest. In 1947, captured both generation and a some exemplares in early spring. They were overwintering specimens already. The foodplant of the celtis, — in southern countries, — on the whole and fbst, the Celtis austrabs and in a some case, the Celtis occidentalis. In Hungary to be found, very few from these two presentation plant, but the coUectors founded the celtis there, where the biotop stood without foodplant. By foreign authors, the species eats up the other foods too, for example Ubnus, Alnus species. This cbcumstance still unclean! In the last 15 years the extending of the celtis it stucked. In the Bakony Mountains the data yet not were. The exemplare originates from Bánd: Mt. Miklóspál. This is a little worm male, 28th June 1986. Sorry, later, Throughout aU summer I wasn't fortunate and I don't saw the celtis abeady. I hope that this interesting butterfly will settle down in West-Hungary too. A szerző ebne (Author's address): DIETZEL Gyula H-8440 Herend Rákóczi u. 18.