Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegységben folyó levélbogár-kutatás újabb hat éve, 1981-1986

1983-ban jelent meg a Folia Bakonyiensisben az első három levélbogár alcsaIád — Orsodacinae, Donaciinae, Criocerinae - adatai. 1986-ban készült el a Clytrinae és Cryptocephalinae alcsaládok kézhata. összegyűltek már a Lamprosominae, Eumolpinae, Chrysomelinae és Galerucinae alcsaládokra vonatkozó adatok is. Most tekintsük át a következő táblázatot, mely jól reprezentálja a bakonyi levélbogar kutatás jelenlegi helyzetét, összehasonlítva a bakonyi fajokat a Kárpát-medencében található fajokkal. Egyszerűség kedvéért a faj alatti taxonokkal nem foglalkozom. A táblázatból láthatjuk, hogy a Kárpát-medencében élő 586 levélbogárfaj közül 1968-ig 383 került elő a Bakony hegységből. 1968-1986 között 46 olyan fajt gyűjtöttek ,A Bakony természeti képe" program keretében, melyet addig a hegységből nem ismertek. A további kutatás során bizonyára meg fogja haladni a 400-at a Bakonyból előkerült levélbogár-fajok száma. Azt is láthatjuk a táblázatból, hogy 21 faj híján, csaknem valamennyi 19684g a hegységből ismert fajt begyűjtöttünk, több faj előfordulását megerősítettük. Néhány faj előfordulása még további bizonyításra szorul. A táblázatból az is kitűnik, hogy a legtöbb Bakonyra nézve új fajt a Halticinae alcsalád szolgáltatta. Ez egyrészt azért volt, mert az egyik legnépesebb nem, a Longitarsus fajait, Tóth László a levélbogár alapvetésében csak a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében levő bakonyi példányok alapján tárgyalta, másrészt a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében akkor még nem áühatott rendelkezésére a jelenlegi nagymennyiségű apró fűbolha. így adódott, hogy az utóbbi évek rendszeres gyűjtései sok új bakonyi fajt eredményeztek és várhatóan még fognak is. A 46 Bakonyra nézve új faj közül 7-et 19804jan ismertettem a Nyolcadik Bakony -kutató Ankéton. Most az elmúlt 6 évben előkerült fajok közül az érdekesebbekkel foglalkozom röviden. III. Alcsalád: Criocerinae 1. Lema tristis HERBST - Euroszibériai elterjedésű faj. Nálunk a ritkább fajok közé tartozik. Száraz, füves helyeken él, tápnövénye a kakaslábfű (Echinochloa crus-galh), az olasz muhar (Setaria italica) és különböző cickafark (Achillea)-fajok. A Bakonyból két helyről, Bakonybélről és Cserszegtomajról került elő. V. Alcsalád: Cryptocephahnae 2. Cryptocephalus gridellii BURLINI - Adriatomediterrán elterjedésű faj. Magyarországról három helyről volt ismert (Pécs, Kalocsa, Jászó). 1975-ben és 1978-ban Podlussány Attüa gyűjtötte a Balatonfelvidéken Balatonudvarin és Barnagon. Tápnövényét nem ismerjük. 3. Cryptocephalus marginatus FABR. - Dél- és Közép-európai faj. A hegyvidéket kedveh, főleg nyíren található. 1979-ben Fenyőfőn gyűjtötték Betula pendulá-ról ezt az elég ritka áüatot. VIII. Alcsalád: Chrysomelinae 4. Timarcha rugulosa H-SCHAFF. — Kárpáti faj, Magyarország déli részén Somogyban, Baranyában és a Dél-Tiszántúlon található. Bakonyi előfordulása (Veszprém, 1977, Bah József) új elterjedési adat. 5. Hydrothassa flavocincta BRLL. - Balkáni faj, a Dunántúl több pontjáról ismert, de ritka. A Bakonyból 1978-ban Puláról került elő Podlussány Attila gyűjtése során. 6. Phaedon laevigatus (DUFT.) — Európai hegyvidéki faj, faunaterületünkön elterjedt és gyakori. Bakonyi előfordulása várható volt, mégis csak 1981-ben gyűjtöttem Kisgyónbányán. Tápnövénye a púos kenderkefű (Galeopsis ladanum L.) és a pelyhes kenderkefű (Galeopsis pubescens BESS.). IX. Alcsalád: Galerucinae 7. Luperus pinicola DUFT. - Feketebarna erdeifenyő levelész. Közép- és Észak-európai faj. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori. 1983 és 1984-ben gyűjtötte Podlussány Attila Veszprémben. X. Alcsalád: Halticinae 8. Phyllotreta christinae HEIKERT - Közép-európai hegyvidéki faj. Nálunk a Dunántúl néhány pontjáról és az Északi-középhegységből volt ismeretes. Új, bakonyi előfordulása Révfülöp és Kisgyónbánya. Ez utóbbi helyen rőzsekötegből történő futtatásból került elő. »