Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése IV. (Coleoptera: Staphylinidae, Habrocerinae – Hypocyptinae)
kok taplóiból is előkerült. A faj jelenlegi országhatáraink között mindössze 3 lelőhelyről került elő, Siófokon talán tűzifával, a Hortobágyon árvizi hordalákkal behurcolás következményeként, Zircről származó példányai pedig csaknem 100 esztendősek, bakonyi és egyben a magyar középhegységi ezideig ismert egyetlen előfordulását jelentik. E rendkivül ritka faj további kutatása feltétlen kívánatos volna faunaterületünkön. Leucoparyphus silphoides /LINNAEUS, 1735/ - áreája GANGLBAUER /1895/ Abesszinia, Antillák, Észak-Amerika, palearktikus régió és a Verde-fok környéke. REITTER, HEYDEN, WEISE /1906/ csak Európa, WINKLER /1925/ a palearktikus régió, BERNHAUER et SCHUBERT /1916/, HORION /1967/, SCHEERPELTZ /1968/, SZUJECKI /1980/ Gangibauer fent idézett területeit továbbiakkal nem bővitve ugyan, de egyetértenek abban, hogy a faj behurcolt, kozmopolita. A Kárpát-medencében KUTHY /1896/ a következő előfordulásait közölte: Bártfa, Budapest, Diakóvár, Dunaörs, Hátszeg, Kalocsa, K. Disznód, Király /?/, Nagycsür, Nagy s ink, Pécs, Putnok, Sátoraljaújhely, Szászrégen, Sz. Újfalu, Tátrafüred, Tolcsva, Trencsén. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő példányait találtam és határoztam meg néhány kivételével: 1/1 Bátorliget /Hu. Nyirség/, 1949.VI.25-VTI.3. K. Sz. /det. Székessy/, Budapest, Mi, Hj, 2 db Ku - 1909.IV.23., 1910.X.17., 1911.II.1., 1913.VIII. 18. 2 db, 1913.IX. B. - Margitsziget, 1906. III.1., W, Népliget, ie94.IV.9., Istvántelep, 1884.VIII.7., Megyer, 1939.IX., Paks /Tolna m./, Siófok, L, Szeged, 1920.VI.10-1922.XI.2., 1926.VI.10., St, 1934.V.28. Er., Szigetszentmiklós, 1911.V.12., 1912.V. B, Szolgaegyháza, 1916.VT.16., 1918.VI. 16. Str, Zamárdi /Hu. occ. Somogy m./: töreki láp, 1953.IX.8. /trágyából/ 10 db Kmé, 1953.VII.25. /esti csapkodás/ K, 1953.IX.7. /legelő, trágyából/, K. Velencei-tó: Kisvelence, tópart 1951.IX.14. /esti csapkodás/ 2 db K, 1/2 Dunaörs, március, Győr, 2 db Bo, Magyaróvár, 1944.V.18. - 1946.V.2. /lóganéjból rostálva/ Rv. Pinnye, 1919. III. Str. II/l Balatonederics, Cs. - 3 db Gy., Budapest: Óbuda, - Csillebérc, 1908.IV.5., Velencei-hegység: Nadap, 1951.X.25. /kiszáradt forrás rostálva/ K., Pákozd, 1952.VII.14-21. /nádas, lámpafényre/ By. - Sukoró: Meleg-hegy, 1951.VT.2. /fühálózva/ K., Esztergom 2 db Bo, Gyenesdiás, 1949.VII. 12-28. /kert, esticsapkodás/ 8 db K. II/2 Miskolc, 1964.VI.15., Nagysalló /Hu. Bars m./ 1914. Du, Sátoraljaújhely, E, Tolcsva Str., Vác - Sződ, 1927. B. III/l Rosenauer Geb. /Rozsnyói hegys. DB, Selmecbánya, 196l.VI.24. 2 db EY, Zólyom m. Lopata-erdő, Pá. III/2 Lopata-erdő, Pá. III/2 Bártfa, Mih. III/3 Zalathna, Szi. V/l Kőszeg, Po^ gány-völgy, 1938.XI.26. /gesztenye-korhadék/ V. VT/l Magyaregregy, 1920.IX. 2 db B. - 1959.VTI.5. /esti csapkodás/ EY, Pécs, I906 4 db, 1918. 2 db Kf. - /Hung. occ. Coin. Baranya/ 2 db Ge, Üszögi-erdő, 1872. P. Pá. VT/2 Balatonlelle, Pe, Dombóvár, 1920. 9 db B, Kaposvár, St, Simontornya, L. 1920.IX. 25. 4 db B, Szőce /Corn. Vas m./, tőzegláp, rostálás, 196l.XI.15. EY, K. VII Fiume, 1918. III.14. St, Tersato, 1886. III.16. + Hungária, P. HORION /1967/ szerint korhadó növényi anyagck között, synanthrop komposzthalmokban, trágya és szemétdombokon, rothadó széna és szalmacsomók alatt, szántóföldeken és réteken, állati ürüléken, rothadó gombákban él. Meleg időben repülve rajzó példányai gyakran csapódnak házak ablakaira. Mennyisége az éves átlagokban igen nagy ingadozást mutat. A behurcolt, kozmopolita fajok esetében a legelső kérdés az volna, hogy honnan hová? erre azonban csak kivételesen kapunk választ. Ha a Kárpát-medencében nézzük a mellékelt térképen az elterjedését, ami szemünkbe tűnik, a rendkivüli szétterjedtsége és az adatokból csak ritkaságára tudunk következtetni, így nálunk érdekes szinező elemként jelentkezik. Magasabb hegyvidéki előfordulásai, hidegtűrése /vagy hűvösség kedvelése?/ mindenesetre azt sugalják, hogy valószinüleg Európában autochton, széthurcolása innen történhetett. Spedophilus littoreus /LINNAEUS, 1758/ - areája GANGLBAUER /1895/ szerint Európa legnagyobb része, REITTER, HEYDEN, V/EISE /1906/, BERNHAUER et SCHUBERT /1916/, „IHKLER /1925/, SCHEERPELTZ /1968/: Európa, Kaukázus és Szibéria. HORION /1967/ és SZUJECKI /1980/ szerint a faj az egész holark-^ tikus régióban él. A Kárpát-medencéből KUTHY /1896/ Besztercebánya, Hosszúfalu, Kalocsa, Möns Menczul, Nagyszeben, Resica, Szászrégen lelőhelyekről közölte. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében mindössze 32 példányát találtam és határoztam meg: /ezek közül 6 lelőhelye pontatlan, tehát valójában csak 26 teljesértékü/. 1/1 Budapest, 1911.V.29., Siófok, L. 1/2 Magyaróvár, 1942.V.14., 1946.XI.3., Rv. III/l Fenyőháza-Gombás, 1909. VTI.16. 2 db Gu., Magas Tátra: Csendes-völgy /1300 m/, 1961.VI.30. EY Podbanska /1000 m/, 1961.VI.30. EY, Preßburg /= Pozsony/ május, We. III/2 Bártfa, Mih, Máramaros 3 db F. Pá, Szováta, Cs., Szerdahely, My. III/5 Nagyenyed, 1903.VII.l6. VI/1 Pécs, 1906. Kf. +Hungaria 1 db - 4 db F. + Transsylvania, Ku.
