Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése IV. (Coleoptera: Staphylinidae, Habrocerinae – Hypocyptinae)

Közép-Európa, Kaukázus, Szibéria és Észak-Amerika területére esik, RUITTER, HEYDEN, WEISE /1906/ Europa, a Földközi-tenger északi területe, SCHEERPELTZ /1963/ Európa, Kaukázus, Szibéria, 3ZUJECKI /1980/ az egész holarktÍ3Z területe. REITTER /1909/ Németországban ritkának tartja, míg HORION /196?/ szerint a nem egyik leggyakoribb faja. A Kárpát-medencéből KUTHY /1896/: Ad balneum Gyógy, Brassó, Mehádia, Trencsén lelőhelyekről közölte, amelyek egyike sem esik jelenlegi országhatáraink közé. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében 35 példányt találtam és határoztam meg, a Kárpát-medencéből és a közvetlen határos területekről: 1/1 Siófok, L. II/l Vértes-hegység: Csákvár, 1961.V.16. /plató, rostálva/ Kmé, Tr., Zirc: Pintér-hegy, 1941. X.19. SzlK. II/2 Eükk-hegység: Nagyvisnyó, Elza-lak, 1956.VI.5-12. /rostálva/ K.Sz. III/l Szilicze /Com. Gömör/, Pod., Tátra, 1890.VIII.17. 3, D, - Csorbató, Pod, - Pelkai-völgy, Pod, Trencsén 2 db Br., - Zsihlovnik, 4 db Ko. III/2 Máranaros /Hung, bor./ Brk., Kászon: Salutaris /800 m/, 1943.VI.18.-29. K. VII.10-31. Sz., Sátor-hegység: Nagy-Milic, 1960.VTI.I2. /bükkös, rostálva/ EY. III/3 Körösbarlang, Mi., Verestorony, 1912.VII.31. CG. III/6 Czer.k, 1395. W. IV Herkulesfürdő, 1876. Pá. VI/1 Pécs, 190

e

), 1910 Kf. VI/2 Kisbalaton: Vörs, 1950.

III.20. /erdő, rostálás/ K.Sz., Szpcze /Corn. Vas/ 196.1.XI.15. /tőzegláp, rostálás/ EY. VI/3 Pakrac 2 db A., Velebit: Visocica, Pd. A zirci Eakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében: Farkasgyepü, 1976.V.24. - VI.25. /in: Fag tum silvaticae, talajcsapda/ TL. HORION /1967/ montán - szubalpin fajnak tekinti, de a sikságon való szóles elterjedtségére is rámutat. Általában moha és avar, a síkságon Calluna törmeléke alatt, ritkásabb fenyvesekben homok talajokon fenyőtűk alatt, a magasabb régiókban Rhododendronok, törpefenyő alól gyűjtötték. Az eddigi megfigyelések birtokában talán euryök-rnontán elemnek tekinthetjük, amely erősen hűvösségkedvelő /psychrophil/ fénykerülő illetve árnyékkedvelő /umbrophil/ szervezet, növényi törmeléklakó /phytodetriticol/. A Kárpát-medencében ritkasága és kevéssé ismert életmódja miatt ritka szinezőelemként jelentkezik. Mycetoporus rufescens /STEPHENS, 1832/ - áreája G

ANGLBAUER /1895/, REITTER, HEYDEN, WEISE /1906/ Észak- és Közép-Európa, Olaszország, Korzika, Kaukázus, BERNHAUER SCHUBERT /1916/, WINKLER /1925/, SCHEERPELTZ /1968/, SZUJECKI /1980/ Észak- és Közép-Európa és a Földközi-tenger vidékének területére esik. HORION /1967/ szerint Észak- és Közép-Európában, Dél-Európa hegyei között, főleg nyugaton és a Kaukázusban, él. A Kárpát-medencéből KUTHY /1896/: 3oglár, Brassó, Fuzine, Mehádia, Möns 3ucsecs, Tátrafüred, Zirc lelőhelyekről közölte, majd SZÉKESSY /1953/ Bátorligetről. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményeben 23 példányát találtam és a Bétorligetiek kivételével - határoztam meg;: 1/1 Bátorliget, 1948.V.10. - 15. KS::., 2 db - VI.17. - 28. 2 db KSz. det. Székessy, Hortobágy N.P. Püspökladány: Agotapuszta, Farkas-sziget, Siófok, L. Szikra, Pe., Tompa, Községi erdő, 1962.V.5-9. EY. II/l. Velencei hegység: Nadap, Meleg-hegy, 1951.V.9. /vízmosás, rostálva/, X.15. /kiszáradt forrás rostálva/ - Sukoró: Meleg-hegy, 1951.X.14. /erdei avar rostálva/ 2 db K., Vértes-hegység: Fáni-völgy, 1961.IV.26. - 2 db, - Csákvár, I96I.V.I6. /plató, rostálás/ EY. Zirc, Ku. II/2 Isaszeg, Pe IIT/1 Trencsén: Nagy-Sziklás 3 db Ko. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében: Farkasgyepü, 1975.XI.10.XII.9., 1975.XII.9-1976.IV.19. 5 db, 1976.V.24-VT.25., 1976.XI.9.-1977

.III. 23. 8 db, I977.V.3-VI.9., 1977.XI.24. - 1978.V.12. 20 db., 1978.V.12-VI.9.', 1978.IX.27., 1978.X.27. - XI.24. 2 db., 1979.V.25. - VIII.12. /in: Fagetum silvaticae, talajcsapda/ TL., Gerence-patak, 1957.IV.18. Pj. HORION /1967/ szerint főleg erdőkben, ritkábban erdőszegélyeken avar, moha alatt él, de előkerült korhadó rőzse alól, rothadó gombákból és más rothadó anyagok közül, valamint nyirfa törzsének kicsorduló nedvéről. Míg Németországban mind a sík-, mind a hegyvidék erdeiben elterjedt, a szomszédos Ausztriában montán-szubalpin erdőlakó fajként jelentkezik. A Kárpát-medencében, de különösen Magyarországon ritka, a síkság mikrcklimatikusan hidegebb területeire /Bátorliget/ alkalmilag lehúzódó montán elemünk. Kifejezetten hűvösség kedvelő /psychrophil/, árnyékkedvelő /umbrophil/ elem, phytodetriticol, muscicol, mycetophil, kötődése a talajszinthez meglehetősen laza. Bryocharis cingulatus MANNERHEIM, 1830 - Áreája G

ANGLBAUER /1895/, EERNHAUER et SCHUBERT /1916/, HORION /1967/, SZUJECKI /1980/ szerint a palearktikus régió és Észak-Amerika, tehát holarktikus REITTER, HEYDEN, WEISE /1906/ Európa, WINKLER /1925/, SCHEERPELTZ /1968/ szerint a palearktikus régió. A Kárpát-medencéből KUTHY /1896/ Kalocsa, N. Mihály Sátoraljaújhelyről közölte. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő példányait találtam és határoztam meg: 1/1 Bátorliget, 1964.V.17. EY., Kiskunfélegyháza, 1904.VII. II/l Pét, L. II/2 Sátoraljaújhely, CH. VT/2 Szigetvár, St. A

^zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében egyenlőre nincsen példánya. HORION /1967/ megállapítása szerint montán-sylvicol faj, amely az előhegységek medencéitől egészen a fahatárig. Nedves és száraz erdőkben egyaránt meg-