Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése IV. (Coleoptera: Staphylinidae, Habrocerinae – Hypocyptinae)
48. S. marshami STEPHENS, 1832 - Előfordul Európa legnagyobb részén és Tuniszban. Elterjedése ma még nem tekinthető teljesen tisztázottnak. Mind a sík és dombvidéken megtalálták, erdőkben és nyílt növényszövetkezetekben egyaránt előfordul, avar, moha, növényi korhadak alatt él. Gyűjtötték a IIV. és VI-XI. hónapokban. Bf: Tapolca: Szent-György-hegy, 1967.VI.19-21. Pj, Tihany: Szarkádi-erdő, 1937. III.12. Cs. ÉB: Farkasgyepü, 1976.X.ll.-X.9. 1977.XI.24. - 1978.IV.1. /in: Fagetum silvaticae, talajcsapda/ TL, Huszárok /előpuszta?/ Mi. - Iluszárokelőpuszta, 1978. III.19. Pl, Pápa, 1898. 2 db W, Zirc, Pá. DB: Márkó, 1954.X.28. M. KB: Csesznek, Le, Csetény, 1978.11.25. /szalmakazal alól, rostálva/ Pl, Dudar, 1978. III.20. 3 db Pl. 49. S. strigosum J. SAHLBERG, 1913 /=,pubescens GRAVENHORST, 1802 = stöckli LOKAY, 1913/ - Előfordul Nyugat- és Észak-Európában, helyenként KözépEurópában, de elterjedése ma még nem tekinthető kielégitően tisztázottnak. Leginkább a hegyvidék erdeit kedveli, ahol avar, moha, korhadó növényi anyagok alatt él. A kora tavaszi és a késő őszi hónapokban gyűjtötték leginkább. EB: Bakonybél, Hubertlak, 1964.VI.8-10. /Fagus silvaticus kérge alól/ Pj. Kh: Tátika, Le, Uzsa, 1975.IV.4. /in: Calluno - genist. - Quere, Pagus silvaticus kérge alól/ 3 db TL. XXI. alcsalád /subfamilia/: Hypocyptinae 1. nem /genus/: Hypocyptus MANNERHEIM, 1830 , 50. H. ^longxcornis PAYKULL, ,1800 - Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Európa déli területein, Észak-Afrikában, a Kaukázusban és Észak-Amerikában. Leginkább nedves talajú erdőkben, avar, moha alatt, öreg tuskók és kidőlt^fatörzsek leváló kéregdarabjai alatt, széteső állományában él, de korhadó növényi törmelékből előkerült már rostálással és a magasabb növényzetről fühálózva erdőszegélyeken, erdei utakon is. Apró termete 1-1,4 mm miatt nagyon nehéz észrevenni. A IV-X. hónapokban gyűjtötték. KB: /Bakonysárkány, L, Pét, L./. Bakonyi példányát ugyan még nem láttam, ottani előfordulását azonban bizonyosnak tekintem. Elemző értékelés A 3 tárgyalt alcsalád 10 nemének 50 faját, 1 változatát„és 2 eltérését soroltam fel és ismertettem a Bakony hegység közel 4000 km -es területéről. A tételes felsorolásban valamennyi faj szerepel. Az értékelésben 4 fajt nem vettem figyelembe, tekintve, hogy csak irodalmi közlésből ismertek, példányukat nem találtam, de bakonyi előfordulásukban nem kételkedem, ezek: Mycetoporus brunneus MARSH., Bolitobius speciosus ER., Tachyporus ruficollis GRAV., Hypocyptus longicornis PAYK. További 5 faj esetében az ismertetésükben megjegyeztem, hogy bakonyi előfordulásuknak újabb megerősítése kivánatos volna, ezek: Mycetoporus laevicollis EPP., Bryocharis inclinans GRAV., Bryoporus multipunctus HAMPE, Bolitobius trimaculatus PAYKUi., Tachyporus abdominalis P. amelyeket csak nagyon régi, vagy csak o néldány képvisel a rendelkezésre álló gyűjteményekben. " r A meglévő példányok alapján kimutatott 46. faj esetében mindössze 187 lelőhelyadat szerepel, a lelőhelyek száma pedig mindössze 92. A lelőhelyek megoszlása a résztájakon igen eltérő, ha a hegység egészét tekintjük sok az ismétlődés, számszerűleg: 25: Zirc 14: Farkasgyepü 12: Pét 11: Bakony, Tihany 10: Pápa 8: Veszprém 7 : Bakonysárkány Eplény 6 : Fenyőfő Tátika 5: Bakonybél Huszárókelőpuszta Keszthely 4: Héviz Ugod^ 3: Hétházpuszta Szent-György-hegy Németbánya Agár-tető Balatonalmádi Balatoné deries Balatongyörök Balatonkenese Fehérvárcsurgó Gerence-patak Gyenesdiás Gyulafirátót Királyszállás Kővágóörs Pálihálás Pénzesgyőr Porva Vállus Bakonynána Bakonypölöske Balatoncsicsó Balatonfüred Balatonudvari Csehbánya Csesznek Csetény Dudar Gézaháza Hajmáskér Hajmáspuszta Hárskút Herend Hódos-ér-völgy iharkút Kab-hegy Kő-árok Lovas Márkó Neme svámos Nyárád Ördög-árok Rezi Sümeg Sümegprága Tapolcafő Tés Urkut Uzsa Városlőd
