Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)
SIPOS IMRE: A Bakonyi Természettudományi Múzeum Bombina gyűjteményének statisztikai összehasonlítása
Egyes szerzők /BREHM 1905/ a sárgahasu unka ismertetőjeként írják le a vállak között és a hát közepén gyakran található 2-2 szennyesfehér foltot. Ez az elszíneződés a terráriumban tartott vöröshasu unkáknál csaknem az összes egyeden megjelent szeptember végétől késő tavaszig, de két júliusban gyűjtött B. bombinán is láthatók. Mivel nyáron terepen ritkán találhatók ilyen példányok, valószínűnek tűnik, hogy ezek a világos foltok a vöröshasu unkáknál csak a téli nyugalom idején jelennek meg és a tavaszi vedlésekkel jobbára eltűnnek. Mindenesetre ba.tározóbélyegként nem alkalmazhatók, mivel mindkét típusnál előfordulhatnak. Populáció felmérések A Bakonyban végzett populáció felmérések adatait a 6. táblázat tartalmazza. A százalékos megoszlásokat ábrázolva jobb áttekintést kapunk /4. ábra/. Jól látható az"1983. VIII. 10-11-i felmérés alapján, hogy az egymástól mindössze 2-4 km-re levő élőhelyeken is mennyire más a populációk összetétele. Az 513 m magas Csengő-hegy útmenti pocsolyáiban és a völgyben levő Király-kút forrásvidékének kis állandó vizeiben nagy a tipikus B. variegata aránya, mig a földrajzilag az előző két hely között levő, de sokkal nagyobb szarvaskút! tóban már csak hibrideket azonosítottam. Ökológiai és etológiai megfigyelések Élőhely A vöröshasu unka inkább a nagyobb, növényzettel benőtt vizeket kedveli, halastavakban, patakok holtágaiban, a. Balaton-felvidék vulkánikus hegyeinek is állandó, könnyen felmelegedő tavaiban mindenfelé megtalálható. Néha, a szabad vízfelület mennyiségéhez képest igen nagy számban. Ilosvay /1977/ az alföldi Kiskundorozsmán 4 négyzetméter felületű vízben 69 példányt számolt meg szeptemberben. 1979. VI. 19-én a herendi Mogyorós-dombon a Séd elzáródott oldalágában egy 5 m, átmérőjű és 25 cm mélységű tavacskában 46 példányt azonosítottunk. A sárgahasu unka kerüli a nagyobb vizeket. Inkább a források környékén, a keréknyomokban meggyűlt vízben él.' Az utóbbi években a faj egyedszáma erősen csökken. Hemcsak a bakonyi lelőhelyeken /Szarvaskút, Herend, Mogyorós-domb/, de az ország más vidékein - az Alpokalján vagy a Mecsekben is - egyre kevesebb van belőlük. /Helyi kutatók szóbeli közlése alapján./ Tiszta populációk a Bakonyban már ritkák, szinte csak a. magas hegyek /pl. Csengő-hegy/ egyes útmenti állandévizü pocsolyáira korlátozódnak. Az 1983-as év szárazsága különösen nem keâvezett a kétéltűek szaporodásának, nagyon kevés lárva fejlődött ki abban az évben. A B. variegata szánának aggasztó csökkenését a németországi Westfáliából is jelzik /FELDMANN 1971/. Ennek okát Peldmann részben a szaporodási helyek számának csökkenésének és a kemizálás hatásának tulajdonítja. Pontos tényezőnek tartja, hogy a faj messzemenőleg területhű és rezisztens a környezet mesterséges változtatásával szemben. Nyáron a tócsa kiszáradásakor annak iszapjába húzódik vissza. Ott nyári pihenőt tart } vagy éjszaka jár táplálék után mindaddig, amíg az élőhelyei meg nem telnek újból vízzel. ^Ezzel szemben a B. bombina, bár élete ennek a fa.jnak is erősen a vízhez kötött, /lásd a korábban közölt denzitás adatokat/, a. biotóp kiszáradásakor hajlandó rövidebb-hosszabb migrációra is. 1981. júliusában a Miklóspál-hegy melletti Cinca-patak kiszáradt völgyében a medertől néhány száz méterre az erdő avarjában többssáz aktiv B. bombinát figyeltem meg. Táplálkozás Az unkák táplálékszerzéséről eddig kevés adatot közöltek. Terráriumi nevelésük során a B. variegata egyedek sokkal tartózkodóbbnak, félénkebbnek bizonyultak, mint a B. bombinák. Gyakran a legkisebb szokatlan ingerre meneküléssel reagálnak, az iszapba vagy a növények közé rejtőznek. Ez a fokozott félénkség is adat lehet a sárgahasu unka visszaszorulásának és a, vöröshasu unka elterjedésének magyarázatához. Csak mozgó állatokat zsákmányolnak, főleg vizbe esett szárnyas rovarokat. A terráriumi megfigyelések szerint néha - főleg a B. variegata egyedek - a viz alatt mozgatott gilisztát is elkapták. A múzeumi preparátumok közül néhány B. bombina, egyed gyomortartalom vizsgálatának eredményét a 7. táblázat tartalmazza.
