Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 5. (Zirc, 1986)

SIPOS IMRE: A Bakonyi Természettudományi Múzeum Bombina gyűjteményének statisztikai összehasonlítása

Egyes szerzők /BREHM 1905/ a sárgahasu unka ismertetőjeként írják le a vál­lak között és a hát közepén gyakran található 2-2 szennyesfehér foltot. Ez az elszíneződés a terráriumban tartott vöröshasu unkáknál csaknem az összes egyeden megjelent szeptember végétől késő tavaszig, de két júliusban gyűjtött B. bombinán is láthatók. Mivel nyáron terepen ritkán találhatók ilyen példá­nyok, valószínűnek tűnik, hogy ezek a világos foltok a vöröshasu unkáknál csak a téli nyugalom idején jelennek meg és a tavaszi vedlésekkel jobbára el­tűnnek. Mindenesetre ba.tározóbélyegként nem alkalmazhatók, mivel mindkét tí­pusnál előfordulhatnak. Populáció felmérések A Bakonyban végzett populáció felmérések adatait a 6. táblázat tartalmazza. A százalékos megoszlásokat ábrázolva jobb áttekintést kapunk /4. ábra/. Jól lát­ható az"1983. VIII. 10-11-i felmérés alapján, hogy az egymástól mindössze 2-4 km-re levő élőhelyeken is mennyire más a populációk összetétele. Az 513 m ma­gas Csengő-hegy útmenti pocsolyáiban és a völgyben levő Király-kút forrásvi­dékének kis állandó vizeiben nagy a tipikus B. variegata aránya, mig a föld­rajzilag az előző két hely között levő, de sokkal nagyobb szarvaskút! tóban már csak hibrideket azonosítottam. Ökológiai és etológiai megfigyelések Élőhely A vöröshasu unka inkább a nagyobb, növényzettel benőtt vizeket kedveli, halas­tavakban, patakok holtágaiban, a. Balaton-felvidék vulkánikus hegyeinek is ál­landó, könnyen felmelegedő tavaiban mindenfelé megtalálható. Néha, a szabad vízfelület mennyiségéhez képest igen nagy számban. Ilosvay /1977/ az alföldi Kiskundorozsmán 4 négyzetméter felületű vízben 69 példányt számolt meg szep­temberben. 1979. VI. 19-én a herendi Mogyorós-dombon a Séd elzáródott oldalágában egy 5 m, átmérőjű és 25 cm mélységű tavacskában 46 példányt azonosítottunk. A sárgahasu unka kerüli a nagyobb vizeket. Inkább a források környékén, a keréknyomokban meggyűlt vízben él.' Az utóbbi években a faj egyedszáma erősen csökken. Hemcsak a bakonyi lelőhe­lyeken /Szarvaskút, Herend, Mogyorós-domb/, de az ország más vidékein - az Al­pokalján vagy a Mecsekben is - egyre kevesebb van belőlük. /Helyi kutatók szóbeli közlése alapján./ Tiszta populációk a Bakonyban már ritkák, szinte csak a. magas hegyek /pl. Csengő-hegy/ egyes útmenti állandévizü pocsolyáira korlátozódnak. Az 1983-as év szárazsága különösen nem keâvezett a kétéltűek szaporodásának, nagyon kevés lárva fejlődött ki abban az évben. A B. variegata szánának aggasztó csökkenését a németországi Westfáliából is jelzik /FELDMANN 1971/. Ennek okát Peldmann részben a szaporodási helyek szá­mának csökkenésének és a kemizálás hatásának tulajdonítja. Pontos tényezőnek tartja, hogy a faj messzemenőleg területhű és rezisztens a környezet mester­séges változtatásával szemben. Nyáron a tócsa kiszáradásakor annak iszapjába húzódik vissza. Ott nyári pihenőt tart } vagy éjszaka jár táplálék után mindad­dig, amíg az élőhelyei meg nem telnek újból vízzel. ^Ezzel szemben a B. bombina, bár élete ennek a fa.jnak is erősen a vízhez kö­tött, /lásd a korábban közölt denzitás adatokat/, a. biotóp kiszáradásakor haj­landó rövidebb-hosszabb migrációra is. 1981. júliusában a Miklóspál-hegy mel­letti Cinca-patak kiszáradt völgyében a medertől néhány száz méterre az erdő avarjában többssáz aktiv B. bombinát figyeltem meg. Táplálkozás Az unkák táplálékszerzéséről eddig kevés adatot közöltek. Terráriumi nevelésük során a B. variegata egyedek sokkal tartózkodóbbnak, félénkebbnek bizonyultak, mint a B. bombinák. Gyakran a legkisebb szokatlan ingerre meneküléssel reagál­nak, az iszapba vagy a növények közé rejtőznek. Ez a fokozott félénkség is adat lehet a sárgahasu unka visszaszorulásának és a, vöröshasu unka elterjedésének magyarázatához. Csak mozgó állatokat zsákmányolnak, főleg vizbe esett szárnyas rovarokat. A terráriumi megfigyelések szerint néha - főleg a B. variegata egye­dek - a viz alatt mozgatott gilisztát is elkapták. A múzeumi preparátumok kö­zül néhány B. bombina, egyed gyomortartalom vizsgálatának eredményét a 7. táblá­zat tartalmazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom