Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról

alakult kötött, vékony rétegű talajok találhatók. 1979-ben a pécselyi Kis-tóhan petézését 9-10 l'okos vizben március végén /ITI 24./ kezdte el /10 petezsinór/, de III.29-én és IV.11-én is találtam meg 4, ill. 2 friss petezsinórt. A petézés még április közepén is 10 foknál alacsonyabb hőmérsékletű vizben játszódott le /8 fok/. A tó azon területein ahol a március végi petézések történtek, április közepére a viz hőmérséklete 12 fok fölé emelkedett, s itt áprilisban peterakás már nem történt. A Köcsi-tavon végzett megfigyeléseim /1980.IV.12./ is alátámasztják azt a feltételezést, hogy a Pelobates fuscus számára a peték lerakásához 10 fok alatti vízhőmérséklet az optimális. A varangyfélékkel ellentétben petezsirórját nem a vizben lévő növények köré tekeri, hanem a viz felszínére feljőve, majd alámerülve mintegy ráakasztja azokat a lebegő növényekre, ágakra. A hazai békafajok közül a Pelobates fuscus lárvái nőnek a legnagyobbra. Pécselyen 1979. június 14-én a lárvák jelentős méretbeli ingadozást mutattak /21 fokos vízhőmérséklet/. Teljes hosszuk 42 és 76 mm között mozgott, ez utóbbi példányok már 11 mm-es hátsó lábbal is rendelkeztek. Átalakulásukat augusztus végére, szeptembe?- elejére fejezték be. A fiatal, tüdővel lélegző példányok általában lárva állapotból visszamaradt farkuk teljes visszafejlődése előtt a szárazra mennek /a 26 mm hosszú kis békáknak még 5 mm hosszú farkuk volt/. Annak érdekében, hogy a pécselyi tóban kifejlődő szárazföldi kétéltűek migrációjának pontos irányát megállapitsam, a Kis-tó környékére talaj csapdákat helyeztem ki. Ennek alapján megállapítható, hogy a fiatal Pelobates fuscu3ok a falu, ill. a. mezőgazdasági területek felé, mig a Rana dalmatinák a fenyves, ill. a tölgyes erdő felé vándoroltak. Petézését a Balatonban is sikerült megfigyelnem 1972. tavaszán, de csak a tó déli partján, Balatonszemes fövenyes strandján. Lelőhelyei: Északi Balaton-part : Balatonalmádi, Köcsi-tó /1980'. IV.12./. Balaton felvidék :Kővágóörs, falu széli tocsogó /?/ /1980. tavasza- csak petezsinór/; Pécsely, Kis-tó /1979.IH-26. - T.h.: 53 mm/; 5. Bufo viridis LAURENTI - Zöld varangy: Területünkön a Bufo bufohoz képest jóval alacsonyabb egyedszámban fordul elő. DELY /1967/ tavaszi előjövetelének időpontját április végére teszi, azonban a révfülöpi temetőben már 1980. március 30-án is mozogtak. /Előjövetelükhöz leg alább 18 fokos léghőmérséklet szükséges/. Szaporodását a Kővágóörs közelében lévő tocsogóban figyeltem meg, 1980. április közepén 20 fokos vizben kezdődött a peterakás. Az ekkor lerakott petezsinórból IV.29-re 10 mm hosszú lárvák fejlődtek. A párzás április végén 17 fokos vizben is folytatódott /1 pár/. Május 20-ra a IV.15-én lerakott petékből 25 mm, az április 29-i petézésből pedig 13 mm hosszura nőttek az ebihalak. Junius 10-re egy hatalmas esőzés után a tocsogó mintegy háromszorosára növekedett. A 23-25 fokos vizben újra tömegesen megjelentek a zöld varangyok, s ismét lejátszódott egy párzási-peterakási periódus. Junius 24-én az ebből a. nászidőszakból származó lárvák átlaghossza 17 mm /23 fokos viz/. J. LÁC /1963/ rámutatott arra, hogy bizonyos feltételek mellett Szlovákia egyes területein a Bufo viridis később párosodik. További megfigyelései /J.LAC 1974/ alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem későbbre tolódott párzásról, hanem második párzási időszakról van szó. A második párzás idején és az azt megelőző időszak ban - akárcsak Kővágóőrsön 1980-ban - nagyon meleg, csapadékos időjárás volt. Peltételezhető, hogy a kővágóörsi biotópban is egy második párzási időszak játszódott le. A zöld varangy petezsinórját az élőhely legmelegebb, legsekélyebb /8-15 cmes vizmélység/, növényzetben szegény részeibe rakja. Ez azzal a veszéllyel jár hogy egy esetleges gyors kiszáradás esetén a lárvák tömeges pusztulása is bekövetkezhet. Szaporodásukhoz a 20-22 fokos viz az optimális. A Rana d-.lm

atInához képest petézésük később kezdődik, de a lárvák metamorfózisa lényegesen hamarabb fejeződik be. Lelőhelyei: Északi Balaton-part:Balatonkenese, Tihany /PEJÉRVÁRYNÉ 1943/; Révfülöp, temető/1980. III.31./, Balaton-felvidék: Kővágóörs, tocsogó /1980, tavasza/. 6. Bufo bufo - LINNAEUS - Barna vagy közönséges varangy: Legnagyobb békafajunk hazánk más tájaihoz hasonlóan téli álmából március végén, április elején jön elő. A fiatal porontyok rendes körülmények között június végén /1976.VI.29., Monostorapáti/, július elején /1979.

VIT.9., Monostori tó/ hagyják el a vizet, de a sokéves átlagtól eltérő, alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok jelentősen későbbre tolhatják ezt az időpontot. 1980-ban a köveskáli mesterséges tavaknál az április 14-én lerakott petezsinórból kikelő lárvák tel jes hossza IV.29-én 11-12 mm volt /12 foko3 viz/. Az erős, hosszú ideig tartó lehűlés következtében a lárvák mérete még május 20-án is csak a 14-15 millimétert érte el /17 fokos viz/, s a teljes átalakulás csak július 20. táján feje-