Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a Bakony hegység szitakötő faunájához (Insecta: Odonata)

tó: 1979.08.30., 2/2+0/, TS; 1980.08.24., 19/10+9/, CSM; 1984.09.18., 3/3+0/, HAV; 1984.10.01., 3/0+3/, TS ; 1984.10.02.', 10/3+7/, TS; 1985.08.05., 14/7+7/, TS; 1985.08.30.', 2/1+1/, TS - Menyeke: 1980.09.05., 2/1+1/, DGY - Nagy-tó : 1985.08.30., 3/3+0/, TS; 1986.07.09., 2/0+2/, TS - Nagyvázsonyi-viztározó: 1985.07.19., 8/6+2/, TS; 1985.08.05., 7/4+3/, TS; 1985.08.30.", 3/2+1/, TS Németbánya: 1982.08.11.', 1/1+0/, KB - Ovar: 1983.06.30., 1/0+1/, HAV - Pisztrángos-tó /Csehbánya/: 1985.08.31., 3/1+2/, TS - Pisztrángos-tó /Fenyőfő/: 1985.07.04., 1/0+1/, TS - Porva: 1985.08.06., 4/3+1/, TS; 1985.08.31.', 3/2+1/ TS - Raposka: 1979.10.17., 3/1+2/, VET - Somló: 1979.06.30., 1/1+0/, WEN Sümegcsehi: 1985.08.05., 1/1+0/, TS - Szarkádi-erdő: 1984.10.01., 3/2+1/, TS -Szent György hegy /Hegymagas/: 1984.07.04., 1/0+1/, TS - Szent György hegy /Raposka/: 1980.07.26., 1/0+1/, VET - Szolimán-hegy: 1979.08.05., 1/0+1/, DGY; 1979.08.il.', 2/0+2/, DGY - Tapolcai-parkerdő: 1982.08.19., 1/1+0/, VET; 1982.08.23., 1/1+0/, VET - Timár-erdő: 1985.08.03., 1/1+0/, TS -'Tündérmaiori-tó: 1984.10.14., 5/2+3/, TS; 1985.08.06., 3/1+2/, TS; 1985.08.31.', 8/6+2/, TS - Vanyola: 1985.08.06.', 1/0+1/, TS - Várvölgy: 1979.08.23., 4/2+2/, CSM; 1979.08.23.', 7/4+3/, TS - Vörös János séd: 1981.07.12., 1/1+0/, TS; 1985.08. 06., 16/8+8/, TS; 1985.08.31., 4/1+3/, TS; 1985.09.16., 3/1+2/, TS; 1986.08. 05., 1/0+1/, TS. Leucorrhinia pectoralis /CHARPENTIER, 1825/ Magyarországon aránylag kevés helyen gyűjtötték. 1978-ig a Bakony hegységnek csak három pontjáról ismertük az előfordulását /Kab-hegy, Tihany, Zalaszántó/ A hegység területén a legnagyobb populációja e. tihanyi Külső-tónál fejlődik. Ott az első példányokat 1978-ban sikerült megtalálni. Az utána következő években nagy tömegben jelentkezett a faj a Külső-tónál /egyidőben több száz példányát lehetett megfigyelni néhány száz négyzetméteres területen/. Feltehetően összefüggés van a tó vízszintjének mesterséges megemelése és a faj nagymértékű elszaporodása között; ugyanis a két jelenség időben egybeesett. Meg kell emliteni, hogy nemcsak a Leucorrhinia pectoralis populációja nőtt meg ugrásszerűen, hanem más fajoké is /pl.' Anaciaeschna isosceles/. A Leucorrhinia pectoralist ujabban sikerült megtalálni a Nagy-tónál /Öcs/, a Kornyi-tónál /Kővágóörs/ és a Fekete-hegyen /Köveskál/. Mint utólag kiderült az öcsi Nagy-tónál az első példányokat 1971-ben találtam meg, de az adatok a Bakony szitakötő faunájáról készült alapvetésből /TÓTH 1980/ kimaradtak. Bázsai-öböl: 1983.05.15.', 2/0+2/, TS - Belső-tó: 1980.07.09., 1/0+1/, CSM; 1980.08.09.', 1/0+1/, CSM - Bika-tó: 1986.05.26., 3/2+1/, TS - Bonta-tó: 1986. 05.26., 2/1+1/, TS - Gejzirmező: 1983.05.17., 31/25+6/, TS - Kis-erdő: 19831 05.07., 101/72+29/, TS; 1985.05.27., 70/40+30/, TS - Kis-tó: 1979.06.17., 4 /3+l/, WEN ; 1979.06.18., 1/1+0/, WEN - Külső-tó: 1980.05.29., 28/20+8/, CSM; 1980.05.29., 11/8+3/, TS; 1980.05.31., 17/8+9/, TS; 1980.06.01., 10/4+6/, TS; 1980.06.05., 31/16+15/, TS; 1980.06.08., 2/2+0/, CSM; 1980.06.14., 14/9+5/, CSM; 1980.06.14., 10/6+4/, TS; 1980.06.29., 13/10+3/, CSM; 1981.06.13., 43 /25+18/, CSM; 1981.06.13., 25/16+9/, TS; 1981.07.05., 9/7+2/, TS; 1983.04.26. 1/1+0/, HAV; 1983.05.07., 9/6+3/, TS; 1983.05.09., 8/4+4/, TS; 1983.06.03., 3/1+2/, TS; 1985.05.21., 54/40+14/, TS; 1985.06.06., 35/20+15/, TS; 1985.06. 10., 24/14+10/, TS; 1985.06.29., 2/1+1/, TS; 1986.05.26., 7/7+0/, TS; 1986. 06.10.', 4/3+1/, TS - Nagy-tó: 1971.05.27., 6/4+2/, TS; 1980.06.08., 1/1+0/, TS; 1985.05.21., 3/2+1/, TS; 1985.05.27., 6/3+3/, TS; 1985.06.06., 5/3+2/, TS; 1986.05.18., 1/1+0/, TS; 1986.05.26., 1/1+0/, TS; 1986.06.10., 2/2+0/, TS Az eredmények rövid megbeszélése A dolgozat 50 szitakötőfaj adatait adja közre. A Bakonyból jelenleg ismert szitakötőfajok száma ezzel 53-ra emelkedett, vagyis a hegységből kimutatott fajok a hazai faunának mintegy 88 fo-át teszik ki. Ez a szám a jövőben feltehetően már nem fog számottevően emelkedni. Az anyag fontosabb adatait táblázatos formában állitottam össze. A dolgozat elsősorban az elmúlt 8 év gyűjtései alapján 16590 szitakötő példány adatait tartalmazza. Ez a mennyiség jelentősen /több mint 5Q %-kal/ meghaladja a hegység szitakötőfaunájáról készült alapvetésben /T0TH 1980/ szereplő példányok /10250/ mennyiségét. Lényegesen különbözik az egyes fajok relativ gyakorisága /D %/ is. A Zygoptera alrend esetében most is két Coenagrion faj került az első helyre. Ezek értéke is megközelítőleg azonos, de a Coenagrion puella /21,86 %/ valamivel megelőzte a Coenagrion pulchellumot /21,25 %/. A harmadik helyre ugyancsak az Ischnura elegáns került /14,21 %/.