Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a Bakony hegység szitakötő faunájához (Insecta: Odonata)

/ÚJHELYI 1955, 1959, STEINMANN 1962, BENEDEK 1961, 1965, 1966/ található bakonyi adatok felhasználásával összeállítottam a hegységből akkor ismert szitakötőfajok jegyzékét /TÓTH 1973/. A dolgozat a természetföldrajzi értelemben vett Bakony hegységből 47 szitakötőfajt sorol fel, ami a magyar szitakötőfaunának 81,03 %-a. Az 1970-es években a Bakonyban folyó szitakötőgyüjtések eredményei két főterületen jelentkeztek. Egyfelől a gyűjtőmunka következtében viszonylag jelentős, a hegység szitakötőfaunáját aránylag jól reprezentáló gyűjtemény jött létre a Bakonyi Természettudományi Múzeumban. Másfelől az évtized végén és az 1980-as évek elején számottevő publikációs tevékenység kezdődött el a Bakony faunájáról /TÓTH 1980, 1981, CSIBY 1981, 1982/. A Bakonyból ismert fajok száma 47-ről 53-ra emelkedett, vagyis a hazai fajoknak csaknem 90 %-át sikerült már kimutatni a hegységből. Jelentős előrelépés történt a szitakötőfauna feltérképezésében, az egyes fajok elterjedésének, fenológiai viszonyainak tisztázásában. Az időszak éveiben sikerült kimutatni a hegység területéről két uj fajt: Aeshna viridis, Anax parthenope. Dietzel Gy. 1977-ben megfogta a Cordulegaster bidentatus egy példányát a Gellért-tónál /Nagyvázsony/. Ez a faj "A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" sorozat 13. füzetében /TÓTH 1980/ Cordulegaster boltoni-ként szerepel. Azóta csak egy ujabb élőhelyét sikerült kimutatni a Vörös János séd völgyében /Ugod/, ahol ugy tűnik rendszeresen előfordul, populációja azonban nagyon kicsi, és tegyük hozzá, hogy valószinüleg erősen veszélyeztetett. A hegység ^nagysága /4000 kmV, erős tagoltsága nem teszi lehetővé az annak minden részletére kiterjedő rendszeres odonatológiai gyűjtőmunkát. Részben ezért már korábban kiválasztottunk néhány élőhelyet, melynek szitakötőfaunáját iparkodtunk többé-kevésbé intenziv gyűjtésekkel a lehető legteljesebb mértékben feltárni. Ilyen biotóp volt pl. a Kornyi-tó, ahol főleg 1978ban és 1979-ben folytak intenziv gyűjtések, melynek eredményeként született meg a tó szitakötőfaunáját ismertető dolgozat /TÓTH 1981/. Másik példaként emlitést érdemel a Külső-tó /Tihany/, ahol a kutatások még az utóbbi években is több-kevesebb intenzitással folytak. Eredeti elképzelésünk szerint a Külső-tó szitakötőfaunájáról önálló dolgozat összeállítását terveztük Csiby Máriával. Ennek megvalósítására azonban nem került sor. A Bakony hegység magasabb területein rendszeresebben kutattuk a Vörös János séd szitakötőiaunáját. A Bakony szitakötőfaunájáról készült összefoglaló munkámban /TÓTH 1980/ a területet /igaz csak kevés és felületes gyűjtés alapján/ még fajokban szegénynek neveztem. Akkori álláspontom ma már mindenképpen korrigálásra szorul, mert a völgyből kimutatott fajok száma jelenleg már 23. Azt már régebben is tudtuk, hogy a kis erecske állandó élőhelyéül szolgál több érdekes fajnak /Pyrrhosoma nymphula, Coenagrion ornatum, Agrion virgo/. A rendszeresebb gyűjtések azonban kiderítették, hogy ezek mellett kisebb populációja él itt más figyelemre méltó fajoknak is /Cordulegaster bidentatus, Ophiogomphus cecilia, Somatochlora metallica/. A völgy faunájának gazdagodására jó hatással van az ott 1984-ben az erdészet által vaditató céljára létesitett kis tavacska . Az utóbbi 10 évben sajnálatos módon a hegység területén is nagyon sok viz eltűnt, vagy kisebb-nagyobb mértékben fokozódott a szennyeződése, ami a szitakötőfauna elszegényedéséhez, vagy egyes biotópokból teljes eltűnéséhez vezetett . Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy ugyanakkor a Bakonyban jelentős számban létesültek uj vizi élőhelyek, részben viztárolók, részben halastavak vagy horgásztavak, melyek néhány év után szitakötőkkel is benépesednek. Példaként csak egyet emlitek, a Bakonyszentlászló határában /az ősfenyves szélén/ a bauxitbányászattal kapcsolatban létrehozott ülepitő medencét, ahol már a létesités utáni harmadik évben egyetlen alkalommal 1986.október 2-án 5 szitakötőfajt sikerült gyűjteni /Aeshna cyanea, Ischnura elegáns, Enallagma cyathigerum, Lestes barbarus, Sympetrum striolatum/. Ugy látszik, hogy a bauxitos viz nem akadálya a szitakötő lárvák fejlődésének. Hogy az ülepitő medencénél talált szitakötők lárvái valóban a medencében fejlődtek azt iga-