Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

BUBICS ISTVÁN: A várpalotai Szabó-féle homokbánya természetvédelmi terület tudománytörténeti áttekintése

lignitet a miocénben élt Taxodium distichum vagy Sequoia /mammutfenyő/ szenesedett maradványainak határozta meg. Gregus P. pontosította Sárkány adatait, mely szerint a várpalotai barnakőszén-medence uralkodó fái szárazabb területre utaló Sequoia, Thuja és MetaseQuoia-félék közül kerültek ki. E növények korjelző szerepe, főleg a finomítások vonatkozásában nem jelentősek ugyan, annál inkább a szénképződés idejének paleoklimatológiai viszonyára adott uj megállapításokat. Ez időszak tudományos termékenységét jelzi Strausz László további két kiadványa, ahol egyrészt egy uj leletet ir le, valamint a várpalotai eddigi tapasztalatokat, ismereteket felhasználva, párhuzamot vont a baranyai azonos korú képződmények kifejlődésével. E két munka egyben egy második, szakaszzáró akkordja volt, Várpalota és a Szabó-bánya tudományos feldolgozásának. A második világháború hazánkban is egyre inkább kiterjeszkedő volta gátat vetett a geotudomány müvelésének is. Csaknem tiz év telt el, amikor ismét megjelentek a lelőhely első kutatói, Szálai Tibor és Strausz László. Szálai Tibor ezúttal /1950/, a felszabadulás után újonnan lendllletet vett lignitkutatásában tevékenykedett. A munka gyors üteme, Szálai rövidre szabott ideje és nem utolsó sorban a tudós más területre történt átállása nem adott lehetőséget a lelőhely további feldolgozására. A hátralevő szintetizáló munkát Strausz Lászlóra és az őt követő ifjú generációra hagyta.. Strausz László fáradhatatlanul dolgozott a várpalotai Szabó-bánya csigaanyagának összeállításán. így vált lehetővé, hogy a kagylófauna ismertetése mellé már 1954-ben nyomtatásra került a várpalotai csigák leírása, a fényképes illusztrációval ellátott határozó. Ennek a munkának a megjelenése ujabb ellenzékre talált CSEPREGHYNÉ MEZNERICS I.-nál /1956/. Itt a szerző határozottan kijelenti, hogy "a várpalotai kövületes rétegekben - miként a grundiban is - helvéti végi partmenti fauna van". Ennek indoklására az alábbiakat hozza fel: Várpalotán hiányzik a tortonai képződményre mindenkor jellemző lajtamészkő, a bántapusztai mészkő nem lajtamészkő, tehát Várpalotán az alsó, partközeli sekélyvizi molluszkumos homok helvéti. Mindezt alátámasztja különböző faunák összehasonlításával, melyek Szob-letkési kifejlődésből hiányoznak, vagy kevesebb példányszám mutatkozik. Ugyanebben az évben látott napvilágot Kókay József várpalotai szarmata feldolgozása, valamint Bartha Perenc pliocén kori üledékek rétegtani és faunisztikai vizsgálata. A várpalotai M.IIl.sz. légakna mélyitése lehetőséget nyújtott a miocén, szarmata rétegsor részletes vizsgálatához, de ugyanakkor a fedő és fekü képződmények települési helyzetének tisztázásához is. Kókay József feldolgozása szerint az akna függőleges, /vertikális/ szelvényében 4,2 m pleisztocén, 60,0 m felső-pannon, 39,3 m alsó-pannon, 3,5 m átmeneti rétegsor, majd 139,0 m vastag szarmata szárazföldi, csökkentsósvizi rétegsor alatt 43,0 m vastag tortonai rétegek települtek. Kókay József ebben a munkájában a szarmata emelet gazdag molluszka faunájának feldolgozásán tul, rámutat a várpalotai miocén üledék rétegtani tagolásánaü: lehetőségére is. Kókay biosztatigráfiai munkássága mellett, vele egyidoben Strausz László tovább folytatta a Szabó-féle bánya őslénytani kutatását és feldolgozását. Ennek köszönhető, hogy 1955-ben két dolgozat gazdagítja a. várpalotai lelőhely hirnevét. Strausz László ebben a munkájában 45 ujabb alakot ismertetett, majd leltárt állitott össze a lelőhely eddigi ősmaradványairól. E szerint 69 Foraminifera, 2 Cöalenterata, 11 Bryozoa, 3 Echinodermata, 89 kagyló, 228 csiga, 2 Amphineura alkotja a Szabó-féle homokbánya ősmaradvány anyagát. Strausz László 1955-ben megjelent másik dolgozatában a dunántúli középső-miocén Cerithium-íeleket foglalta össze, melynek nagy többsége a Szabó bányából származott. A szerző nagy gonddal összeállított határozója a Cerithiumok változatosságát tárja elénk. A beható vizsgálat során Várpalotáról olyan alakot ismert fel, melyek más területekről csak a tortonai emeletben mutatkoznak. Ezzel a szerző ismét állást foglalt a Szabó bányában lévő rétegek torton emeletbeli kora mellett. Továbbiakban megállapította, hogy a lelőhelyen legritkább taxon a Cerithium /Ptychocerithium/ crenatum podhorcense /Br/. Az emiitett két munka közreadásával a Szabó bánya őslénytani anyagának alapvető tudományos feldolgozása megtörtént. Nem véletlen tehát, hogy a lelőhelyet éppen ezekben az években természetvédelmi területté nyilvánították. Itt kell megemliteni, hogy ilyen alapos tudományos feldolgozással hazánkban kevés hasonló hely büszkélkedhet. E3 mind ehhez hozzákivánkozik még az is, hogy az eddigiekben emiitett munkákhoz mint látni fogjuk, számos kiváló dolgozat jelent még meg, melyek tovább növelték a lelőhely földtani tudományos értékét. Az 1950-es és 1960-as években tovább folyó résztevékenységek mellett Kókay J. a várpalotai miocén ősföldrajzi sztratigráíiai értékelései nyomán, a Szabó bánya rétegsora is elnyerte végleges besorolását, az alsó-bádeni alemeletbe. A munkák összessége rávilágított a faunalelőhely rétegeinek horizontális kiterjedésére, a fácies földtani okaira. Ezeket a földfejlődési változásokat, plasztikusan mutatja be a tenger térfoglalásától, az orogén és epirogén mozgá-