Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

BUBICS ISTVÁN: A várpalotai Szabó-féle homokbánya természetvédelmi terület tudománytörténeti áttekintése

A. lelőhely tudománytörténeti áttekintése Nem tekinthető véletlennek, hogy Várpalota geológiai képződményeiről mind a mai napig gazdag földtani, őslénytani szakirodalom, publikáció látott napvilágot. Ha P.S.BEUDANT /1822/ francia utazó, természettudós általános ismertetéseit nem is tekintjük szorosan ideillőnek, az első földtani leirást, tudományos földolgozást mégis neki kell odaítélnünk. Megfigyelései nem voltak bár részletbemenőek, nem ugy, mint ROMER FLÓRIS /1860/ első bakonyi munkája, ahol a bántai miocén homokkő, homokos mészkő, valamint az Öskü, tési triász dolomitokat irta le. A két munkának helytörténeti, tudománytörténeti jelentősége van. Nevezetesen azért, mert egyik kutató sem emliti Várpalota fekete gyémántját, a lignitet. Ezzel ellentétben a további kutatói tevékenységek szoros kapcsolatban álltak a szén kutatásával, ill. a széntelepek geológiai szintjének meghatározásával. . Elsőként mindjárt HANTKEN MIKSÁRA /1889/ utalok, aki először irta le a lignit földtani helyzetét, azét a lignitét, mely rövidesen Várpalota ipari bázisát teremtette meg. Hantken messzemenően alapos vizsgálata, a lignit települési helyzetének pontos regisztrálása mellett a szén, és a vele kapcsolatos Üledék korát tévesen, pannon /pontusi/ korúnak határozta meg. Ez abból adódott, hogy az^akkori Sztárai-birtckon megnyitott bányahelyeken a szenet neritinás, congeriás rétegek fedték. Ezt a korbesorolást alátámasztani látszott, hogy a város K-i végében a régi külfejtésből 2-300 m-re volt Lóczy L. által ismertetett pannon-faunalelőhely. Az első világháború utáni években a külszini fejtések újraindítása, és a bányászat uj területekre /Pét felé/ történt áthelyezése nagy lehetőségeket kinált a földtani szakembereknek. Taeger Henrik a Pétre vezető ut menten húzódó dolomitkavios rétegeit vizsgálva, abba kovásodott fatörzseket talált. A felhalmozódást pleisztocén korúnak tartotta, de a kovásodott fatörzseket mediterán korúnak i'télte meg. Mindez azonban nem változtatott a lignit pannon korú megítélésében mindaddig, mig lignittelep fedő és fekvő kőzetei napvilágra nem kerültek. Ez pedig akkor következett be, amikor TELEKDI RÓTH K. /1924/ a mai Grábler-tói külfejtést és az Unió és Szabó-féle homokbányát megnyitották, ill. a fejtést megindították. A külfejtésben és a homokbányákban olyen ős maradványleletek kerültek elő, melyek eddigi korbesorolást kétségessé tették. Ennek felismerésében nagy szerep jutott az akkor várpalotai lakosú Bordán István tudományos műkedvelőnek, aki felhívta a figyelmet az értékes ősmaradványokra. BORBÁN ISTVÁN feljegyzései szerint, több levelet küldött /1927/ az akkori Pöldtani Intézet igazgatójának Nopcsa Perencnek, melyben kéri az ősmaradványok tudományos vizsgalatát, azoknak részletes feldolgozását. Sajnálatos, hogy a Magyar Állami Pöldtani Intézet Nopcsa hagyatékai között Bordán I. leveleit nem találtuk. Ugyanis, mint láthatjuk Szálai Tibor fauna határozását közreadó publikáció már 1926-ban megjelent, Telegdi R.K. már 1924-ben gyűjtött, mig Bordán feljegyzéséből 1927-es dátum olvasható ki. Szálai Tibor személyes közlése szerint ot nem Nopcsa küldte ki, mivel ez időben Szálai, a Magyar Nemzeti Múzeumban volt alkalmazásban. Ismerve Bordán István tudományos mui.kásságát, hitelt adunk feljegyzéseinek, és a zavart csupán téves évezámbejcgyzésnek tekinthetjük. Ugyancsak lelkes és jó felkészültségű őslénytanbuvárt ismerhetünk meg Streda Rezső budapesti paptanár személyében, aki a gyűjtő munkán tul az ősmaradványok meghatározására is vállalkozott. Tudománybecsülő jellemét, önzetlenséget dicséri, hogy gyűjtött anyagát a szakembereknek készséggel átadta. így SZÁLAI TIBOR /1926/ "A várpalotai középmiocén faunája" cimü értekezésében saját gyűjtésén tul felhasználta Telegdi R.K., Noszky Jenő és Streda Rezső által gyűjtött kövületeket is. A tudományos világ Szálai Tibor fent emiitett munkája nyomán ismeri meg első izben a várpalotai, különlegesen értékes lelőhelyet, és annak kövületanyagát. Szálai T. erről igy ir: "mert eddig ez a leggazdagabb, pontosan meghatározott helvétien lelőhely Nagy - Magyarországban". Szálai T. tul azon, hogy az akkor begyűjtött molluszkákat meghatározta, helyi és regionális biosztatigráfiai, ősföldrajzi megfigyeléseivel is gazdagította a földtan tudományát. így többek között megállapitja, hogy a bántapusztai meszes parti konglomerátum "egy nivóban van", vagyis egykorú a Szabó-féle homokbánya anyagával, csupán fácies különbségek állnak fenn. Ezzel egyben magyarázatot talált a különlegesen gazdag faunaanyag megjelenésére is. Már Telegdi R. X. rá mutatott arra, hogy ez a kifejlődés a várpalotai lignit fekvőjét alkotja. Szálai Tibor ujabb vizsgálatával ezt megerősítette, bár a kor ill. emelet teldnte tében, mint látni fogjuk, idősebb besorolást adott. Nem kétséges azonban, hogy a két lignitmedence /Bántapuszta, Várpalota/ lignittele^einek fekü ismerete ugy akkor, mint a későbbiek folyamán, a további kutatás és a f jlyó bányászat számára nagy jelentőséggel birt. Ugyanis ezídőtájt még nem ismerték a lignit kifejlődés mélységi hatarait. Szálai Tibor az itt meghatározott kagylók és esi gák alapján távolabbi kapcsolatokat keresve azonosságot talált a Bakony DNY-i