Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: Az északi Balaton-part és a Balaton-felvidék herpetofaunájáról

III. Nedves élőhelyek A nedves élőhelyek kialakulásának feltételei a Balaton környékén és a Balatonfelvidéken az előző "biotóptipusnál emiitett okok következtében - egyre kisebb területeken adottak. Ez főleg a szárazföldi kétéltű fajok /erdei béka-Rana dalmatina, barna varangy - Bufo bufo/ számára jelent problémát. A magas páratartalmu patakvölgyek, dus növényzetű erdőrészek mellett a, kiszáradó nádasok, mocsarak, időszakos vizek is ebbe a biotóptipusba sorolhatók. IV. Száraz élőhelyek "A Balaton-felvidékre jellemzőek a kopáros, borókás-bokros területek. Szentkirályszabadjánál a Veszprémi-plató teljesen kopár, köves területe kapcsolja, össze a Balaton-felvidéket a Bakonnyal" /KEVE - TAPPER 1978/. A háborítatlan, sok rejtekhelyet biztositó száraz részeken a különböző gyikfajok élnek, Nagyobb esőzések után azonban néhány kóborló béka is "elvetődik" ezekre a területekre. A fajok rendszeres áttekintése Az egyes fajok részletes tárgyalása előtt itt mondok köszönetet azoknak a gyűjtőknek, adatközlőknek, akik a begyűjtött példányok átadásával, megfigyeléseikkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a vizsgált terület herpetofaunajárói átfogóbb, teljesebb képet kaphassunk. Nevüket a lelőhelyi adatok felsorolásánál rövidítve közlöm: Bali József ,/BJ/ Ery Kinga /Éry/ Galambos István /G/ Keve András lendvai Mária /Lend/ Máj Perenc /MP/ Neruzsil József /N/ Sipos Imre /Sip/ Szitta Tamás /S/ Tóth Sándor /T/ Wéninger Tibor Amphibia - Kétéltűek 1. Triturus eristatus /LAURENT

I/ - Tarajos gőte: MÉHELY /1897/ szerint a Balaton környék állóvizeiben közönséges, PEJÉRVARYNÉ /1943/ faunaka.talógusa viszont csak a. déli partról /Szemes, Őszöd, Siófok/ emliíi. Napjainkban az ásóbékával /Pelobates fuscus/ együtt a Ba.la.ton környékén élő kétéltűek egyik legritkább fajának tekinthető. A Balaton vizében nem sikerült megtalálnom, pedig ENTZ és SEBESTYÉN /1942/ leirása. szerint a Balaton mocsaras partjain sekély vizben tavasszal valósággal hemzsegnek a petéket lerakó közönséges és tarajos gőték /Triturus vulgaris és eristatus/. Inkább a háborítatlan, növényzetben gazdag vizekben él /Pécsely Kis-tó, Füzed-tó/, de lárváját a Köcsi-tóban is megtaláltam. A Köcsi-tó környéke, s maga a tó is erős humán behatás alatt áll /táborok, szemét lerakás, stb./. Tavasszal hazánk más tájegységeihez hasonlóan március folyamán megy vizbe /1979.

III.26. Pécsely Kis-tó 12 fokos viz/. A lárvák június 15.-re 28 mm-es átlagméretet érnek el /Pécsely, 1979. 20,5 fokos viz/, de átalakulásuk még szeptember végén sem fejeződik be mindig, holott DELY /1967/ a Triturus eristatus átalakulásának idejét augusztus végére, szeptember elejére teszi. Az 1979. szeptember 20-án. s. Köcsi-tóban gyűjtött 61 mm-es lárvának még 6 mm-es külső kopoltyuja volt. 1976. augusztus elején Tihany-Sajkodon Éry Kinga viszont már átalakult 54 mm-es juvenilis példányokat is talált. Lelőhelyei: Balatonalmádi, Köcsj-tó 1979.IX.20. /lárva/; Tibany-Sajkod 1976. VIII. /Ery/ Balaton-felvidék: I)örgic3e Füzed-tó 1979.IV.11. /nőstény, teljes hossza 116 mm/; Pécsely Kis-tó 1979.

III.26. /Teljes hossza: 85 mm/. 2. Tricurus vulgaris /LINliAEUS/ - Pettyes gőte: Az előző faj tárgyalásakor idézett tömeges megjelenést a Triturus vulgaris esetében sem tapasztaltam. A'Balatonból csak Alsóörs és Csopak partmenti nádasaiban sikerült gyűjteni. A Balaton-felvidék állóvizeiből, mocsaraiból jóval nagyobb egyedszámmal került elő. Tavaszi előjövetelének Idejét döntő módon befolyásolja a léghőmérséklet.1980. februárjábar. a hőmérséklet napi maximuma a 15 fokot is elérte. Érmek tudható be, hogy Szigligeten II.13-án már találkoztam vizbe igyekvő példányokkal. Ugyanebben a.z évben a korai februári felmelegedés után erős lehűlés, fagyok következtek, úgyhogy a Pekete-hegy tavainál még március 31-én is találtam a tó körüli nedves tuskók alatt hibernáló példányokat. A Kis-tóban /Pécsely/ és a