Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. TÓTH SÁNDOR: Áttelelő zengőlegyek téli aktivitásának vizsgálata Zirc környékén (Diptera: Syrphidae)
adtam az Állattárnak. Amennyire vissza tudok emlékezni, a tardi téli gyűjtések során nem fogtam zengőlegyeket. A zengőlegyek áttelelésével kapcsolatos első megfigyelésem az 1950-es évek elejére nyúlik vissza. Főiskolás koromban 1953 januárjában a téli szünetet Jókai-bányán /Ajka/ töltöttem. Az 1950-es évek elején a Jókai-bányától északra húzódó Köleskepe-árokban erdészeti utat épitettek, ami jelentős földmunkával járt, melynek során a felszinre bukkantak a területen rendkívül gazdag eocén tengeri ősmaradványok. A hómentes enyhe időben több alkalommal kimentem a terepre és gyűjtögettem a megkövesedett tengeri sünöket, fésüskagylókat és Szent László pénzeket stb. Egy ilyen gyűjtésem alkalmával a tengeri sünöket tartalmazó löszös talaj kis üregében néhány zengőlégyre bukkantam. Az állatok szemmel láthatóan élő példányok voltak, mert a zavarás hatására jól érzékelhetően mozogtak. Akkor a megfigyelésnek nem tulajdonítottam fontosságot, arra sem emlékszem, hogy him állatok voltak-e a talált 6-7 példány között. Az azonban biztos, hogy a szóbanforgó zengőlegyek az Eristalis tenax L. fajhoz tartoztak, melyet már abban az időben is ismertem. Csaknem 20 évvel későbbről származik egy másik konkrét megfigyelésem. Zircen 1971- XII.23-án a Pintér-hegy bükkösében, du. 14 óra körül egy repülő zengőlégyre lettem figyelmes, mely letelepedett az egyik fa törzsére, igy jól megfigyelhettem. Az Episyrphus balteatus DEG. egy nőstény példánya volt. A hőmérséklet ezen a napsütéses napon +13 C°-ig emelkedett. Tekintve, hogy az utóbbi években a zengőlegyekkel behatóbban kezdtem foglalkozni, szükségét éreztem annak, hogy az imágók áttelelésének kérdését alaposabban megvizsgáljam. Az előzetes vizsgálatokat 1982-1983 telén, illetőleg a téli időszakban, pontosabban 1982. XI.7-től 1983. III. 10-ig végeztem. A szóbanforgó tél meglehetősen enyhe volt, illetőleg a hideg és havas időszakokat gyakran váltogatták +10-12 C°-ig felmelegedő rövidebb-hosszabb időszakok. Igy ez a tél különösen alkalmas volt a téma kutatása szempontjából. Módszer A vizsgálat során az alábbi módszereket próbáltam ki: 1. Hálózás: Elsősorban késő ősszel és tél vége felé alkalmaztam. A módszer lényege a növényzet szokásos módon történő hálózása, melynem során a növényzeten tartózkodó zengőlegyek a hálóba kerültek. Viszonylag kevés zengőlegyet eredményezett /annál több egyéb Diptera és más rovar volt a gyűjtések eredménye/. A hálózásnak közvetett előnye az, hogy hatására felrepülnek és láthatóvá válnak az egyébként a növényzeten pihenő Syrphidák is. 2. Tálca apda:A Dipterák tálcsapdával való gyűjtésének módszere nem tekint vissza régi múltra. SCHNEIDER /1947, 1948, 1958/ munkáiban még nem találkozunk vele. Először 1975-ben és 1976-ban próbálkoztam tálcsapdás gyűjtésekkel, azonban tavasszal és nyáron, de a kedvezőtlen tapasztalatok miatt lemondtam e gyűjtési módszerről. A tálcsapda céljára lényegében bármilyen méretű és alakú edény megfelel. Magam a kereskedelemben kapható, 18 cm átmérőjű, mélyen öblös műanyag tálakat használtam a legtöbbször /2. ábra/. Az edényeket a terepen kell elhelyezni, egyszerűen a talajra vagy változó magasságú állványra, kivágott fatörzsre stb. A tálcsapdával való eredményes gyűjtés fontos feltétele az, hogy az állatoknak jó "rálátása" legyen a csapdára. Azt tapasztaltam, hogy különösen jó az eredmény, ha a tálat nagyobb felületű világos fal pl. homok vagy kavicsbánya fala, sziklafal töve stb. helyezzük el. Azt talán nem is kell hangsúlyozni, hogy a tálakat a téli időszakban feltétlenül déli fekvésű, napsütéses helyekre tegyük. Különösen alkalmasak a hegyek déli lejtőinek erősen felmelegedő erdőszegélyei.
