Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. NÓGRÁDI SÁRA – DR. UHERKOVICH ÁKOS: A Bakony hegység és környéke tegzesfaunája, I. (Trichoptera)
nyában említett H. ornatula McL. és H. fulvipes GURT, nem szerepelt az általa később írt, hazai Hydropsychékkel foglalkozó tanulmányában /Újhelyi 1982/ így ezeket a fajokat mi is figyelmen kívül hagytuk /bár előfordulásuk valószínű/. Általában komoly fenntartással fogadhatjuk el a Hydropsyche guttatacsoport revíziója /MALICKY 1977/ előtti, ezekre a fajokra vonatkozó közleményeket . Plectroçnemia brevis McL. Először OLÁH /1967/ közölte Magyarországról /Zempléni hegység/, majd ÚJHELYI /1974/ a Mártából. A Mecsekben nem ritka /NÓGRÁDI 1984, NÓGRÁDI et al.1985/, Nyugat-Magyarországon is gyűjtöttük /Szőce, Kám, Kőszeg - közöletlen/. Phryganea bipuncta RETZ. Csak PONGRÁCZ /1914/ közölte Keszthelyről, az újabb irodalom nem említi. Tóth Sándor egy nagyobb sorozatát gyűjtötte Oszláron /coll. Természettudományi Múzeum/, Szőcs J. pedig Tihanyban fogta, BOGA /1936/ ugyancsak közli a Balatonból, azonban lárva-adatainak megbízhatatlansága miatt közleményét figyelmen kívül kell hagynunk. Colpotaulius incisus CURT. Egy régebbi bakonyi adata mellé öt újabb járul. A korábbi szakirodalomban alig találkoztunk adataival, az utóbbi években gyakorivá vált. 1986 végéig a Dél-Dunántúlon már 10 helyről ismertük, az Alföldön is többfelé előkerült az alkalmi gyűjtések ellenére. Grammotaulius nitidus MÜLLER Az utóbbi években nagyon ritka, az általunk eddig feldolgozott mintegy ötvenezer tegzes között csak 6 példányt találtunk. Anabolia furcata BRAU. A hazai szakirodalomban régóta tévesen Anabolia laevis ZETT. néven szerepel. Ez utóbbi faj nálunk nem fordul elő az eddigi^vizsgálatok szerint, így az erre vonatkozó adatok értelemszerűen a furcatára vonatkoznak. Bakonyi adataira is a fenntiek érvényesek. Stenophylax meridiorientalis MALICKY Ujabban leírt faj /MALICKY 1980/, a nálunk S. vibex speluncarum alatt szereplő adatok erre a fajra vonatkoznak. A S. meridiorientalis a Mecsekben és környékén közönséges, a Bakonyban igen ritka. Nyugat-Magyarországon még nem gyűjtötték. Lepidopstoma hirtum PABR. Magyarországon igen ritka. OLÁH /1967/ a Zempléni-hegységből, KISS /1979/ a Bükkből említi. Az utóbbi időben Magyarszombatfán és Kisdobszán fogtunk l-l példányt. A bakonynánai fénycsapda 1 nőstényt fogott. 3. Mennyiségi viszonyok Mivel rendszeres személyes gyűjtések nem folytak a Bakony egyetlen pontján sem /és ezt a jövőben sem remélhetjük a nagy távolság miatt/, folyamatos adatsort csak néhány fénycsapda /Dudar, Bakonynana, Tes, Tihany/ szolgáltatott. Ezek évi összesített adatait a 2-5. táblázat szemlélteti. Dudaron, ahol a csapda közelében kis patak eredt, gyakori fajnak bizonyult a Limnephilus ignavus, Stenophylax permistus /3- ábra/ és a Hydropsyche contubernalis. Tihanyban a csapda által fogott fajok zöme a Balatonban fejlődött. Kiemelkedően magas dominancia-értéket ért el az Agrypnia varia, s mellette az Encomus tenellust képviselte sok példány. A csapda mennyiségi adatai valószínűleg nem reálisak, ugyanis már kiválogatott anyagot kaptunk, amelyből sok állat -elsősorban Hydroptlidák és valószínűleg sok egyéb is- hiányzott. A tési fénycsapda -mivel ez nem víz mellett állt- tulajdonképpen a mozgékonyabb fajokat fogta. A Gajából néhány más faj Is a csapdába került /H. saxonica, Ch. major/. Jellemző dominanciát itt nem figyelhettünk meg /4. ábra/. A^bakonynánai fénycsapda által fogott 1379 d 1 és 2341 o /összesen 3720 példány/ a^Bakonyban gyűjtött összes tegzesnek mintegy 45 %-&. Mivel a csapda 2 éven át, április elejétől november közepéig megszakítás nélkül működött, s anyagát is teljesen feldolgoztuk, adatait mennyiségileg is igen jól értékelhetjük /5. táblázat/. Jelentős dominancia-értéket az alábbi fajok értek el:
