Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 4. (Zirc, 1985)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyva faunájának alapvetése, III. (Coleoptera: Staphylinidae)
közül 2 a tág értelemben vett Bakony hegység területére esik /2.ábra/. Ez a ritka, erősen nedvességigényes /hygrofil/, növényi törmelék lakó /phytodetriticol/ szervezet ritka sziuezőelemként jelentkezik mint a Kárpát-medence, mind a Bakony faunájában. Velleius dilatatus /1ABRICIUS, 1787/ - Áreája GANGLBAUER /1895/, EERHAUER SCHUBERT 191c/ szerint Észak és Közép-Európa. WINKLER /1924-32/, SCHEERPELTZ /1933/, HORION /1965/ kezdései nyomán azonban Szibérián keresztül eléri Japánt és Kinát is. KUTHY /1896/ faunaterületünkről fi következő előfordulásait sorolta fel; Budapest, Gyalu, Kassa, Kolozsvár, Com. Hármaros, Segesvár, Szészrégen. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött Kárpát-medencei példányai a következők: II/l: Berhida, L., Budapest: Kamaraerdő 2 db, Pilis-hegy, Mi II/2: Fagybátony, 1.937. Mó. , Párád, 1927. Bo. TII/1: Trencsén, L. VI/1: Pécs, 1911. IX. 17. Kf + Erdély, Pu., + Hungária, 2 db. P. - A 11 példánnyel képviselt 9 lelőhely közül 1 a tág értelemben vett Bakony hegység területére esik. /2. ábra/. Ritkasága feltehetően összefügg sajátos életmódjával, amely a lódarázsféazkek közelségéhez kapcsolja, lehetséges, hogy a gyűjtések is ebből adódóén kisebb számúak és kevéssé eredményesek, mint más Staphylinidae fajok esetében. Ritka és érdekes szinezőeleme a Bakony faunájának. Quedius balticus KORGE, I960 - Elterjedése ma még közöl sem tekinthető tisztázottnak, LOHSE /1964/ a Keleti-tenger partvidékéről ás Mark Brandenburgból jelezte, HORION /1965/ Ausztria, Anglia, Dánia, Dél-Svédország, Franciaország és Németország területéről közölte. Azóta már Magyarországról is sikerült kimutatnunk TÓTH /1983/ a Hortobágyról és most e. Bakony hegységből: Balatonfüredről /3-ábra/. Feltehető, hogy ez a ritka., sztenők szervezet, amely szélsőségesen nedvességigényes /hygrofil/, mocsárlakó /paludicol/ egyenlőre min"*" nagyon ritka szinezőelem, faunaterül etünk más pontjairól is előkerül a további kutató munka során. Meghatározását nehezíti, hogy teljes biztonsággal csak a him példányok ismerhetők fel az aedoeagus vizsgalata alapján. Quedius meridiocarpathicus SMETANA, 1958 - Előfordul Közép-, Dél,^DélkeletEurópában - igy Ausztria, Bulgaria, Csehszlovákia, Dalmácia, Görög és Törökország területén - továbbá a Krim-félszigeten és Kisázsiában. SMETANA /1958/ és HORION /I965/ adatai szerint, Magyarországról éppen az itt szereplő Bakony, illetve Tihanyi-félszigetről származó adatok alapján közölte TÓTH /1984/. & Kárpát-medencében csak: Tihany, 1934. V. 4-_ Sz., 1936. VI. S. 1939. VI. 27. Bi. van példányunk, irodalmi adatok a Fertő-tó Ausztriához tartozó oldaláról: Podersdorf /=Pátfalu/ /SCHEERPELTZ/ és Délkelet-Szlovákiából: Kammeny Most és Slanec /= Nagy Szalónc/ ismertek. Nagyon ritka erősen vizigényes /hygrofil/ vizpartlakó /ripicol/, növényi törmeléklakó /phytodetriticol/.szervezet, feltehetően melegkedvelő /thermofil/ és sókedvelő vagy legalábbis sótürő. Faunánk ritka, mediterrán szinezőeleme. Quedius ventralis /ARAGONA 1830/ - Áreája GANGLBAUER /1895/, BERNHAUER SCHUBERT /1916/: Anglia, Dél-Németország, Felső-Olaszország, Franciaország, Hollandia. WINKLER /1924-32/, SCHEERPELTZ /1933/: Nyugat és Közép-, valamint Dél-Európa és a Földközi-tenger vidéke. HORION /1965/ kiemelve szigetszerű előfordulását és ritkaságát Nyugat, Közép és Dél-Európából ismerteti. Faunaterületünkről KUTHY /1896/ mindössze 3 lelőhelyét közölte: Budapest, Szöllőske, Zirc. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő példányait találtam: 1/2: Magyaróvár, 1942..VI,26. Rv. II/l: Zirc, 1886. F. II/2: Aggtelek: Bibictöbör környéke, 1953. IX. 22. K. IV: Herkulesfürdő, 1913. VII. St., 1931. V. St. /3.ábra/. Mint ritka, érdekes szinezőelem mint a Bakony, mind a Kárpát-medence faunájában jelentőséggel bir, bakonyi előfordulása egyike a legrégebbieknek a tárgyalt 2 alcsaládból. Az 5- ábrán további. 3 érdekes mediterrán fal lelőhelyadatai vannak a térképen feltüntetve: Ocypus mus /BRULLE/, Ocypus pedator /GRAVENHORST/ és Philonthus intermedius /BOISDUVAL LACORDA IRE/. Ezek részletesebb ismertetésére itt nem kívánok kitérni. Hasonlóan a 6. ábrán a Bakony hegység területén a térképvázlaton bemutatott ökológiai szempontból igen jellemző és érdekes sztenők, montán, sylvicol Philonthus fuscipennis /MANNERHEIM/, Philonthus mannerheimi FAUVEL? Platydracus calcocephalus /FABRICIUS/, Quedius boops /GRAVENHORST/ és Quedius ochropterus ERICHSON fajokhoz. A 4. ábrán a már kiemelten is ismertetett Othius laeviusculus STEPHENS fajon kivül, ritka előfordulásaik területi megoszlását kívántam a. térképen bemutatni az Emus hirtus /LINNAEUS/, Ontholestes haroldi /EPPELSHEIM/, Dinot-
