Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. TÓTH SÁNDOR: A pókhálós kecskerágómoly fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)
Eurysthaea Scutellaria /ROBINEAU-DESVOIDY , 1848/ Europa déli és középső, melegebb övezetéből ismerjük. Északon Anglia déli részéig, Belgiumig és Berlinig gyűjtötték. Európán kivül csak a Transzkaukázusból mutatták ki az előfordulását. HERTING /19 60/ szerint Európa melegebb részén nem ritka. Magyarországon csak szórványosan található, eddig ismert biztos lelőhelyeinek a száma kereken 10, /Bakonyszentlászló, Balatonfüred, Csopak, Hármashatárhegy = Budapest, Mogyorós = Csesznek, Sopron, Szár, Szederkény, Tihany, Zengővárkony/. Mint a felsorolásból kitűnik a ielőheiyek fele a Bakony hegységből származik. A lelőhelyek bakonyi elterjedése is igazolja, hogy a faj melegkedvelő. Imágója májustól juliusig rajzik. Gazdaállatai elsősorban molylepkék /Hyponomeuta malinellus ZELL., Hyponomeuta padellus L., Hyponomeuta evonymellus L., Hyponomeuta cognatellus HB. stb./, de nevelték néhány nagylepke hernyójából is /pl. Abraxas pantaria L., Bupalus piniarius L. stb./. Petéi mikrotipusosak, bábjai legtöbbször a gazdaállat gubójában találhatók . Bactromyia aurulenta /MEIGEN, 1924/ Európa nagy részében megtalálták. Előfordulásának északi határa Angliától Svédországon keresztül Leningrádig terjed. Európán kivül a Transzkaukázusban, Szahalinon és Japánban gyűjtötték. Magyarországon a szórványos előfordulású fajok közé tartozik. Az előző fajhoz csaknem hasonlóan 13 lelőhelyét ismerjük /Farkasgyepu, Gerence-völgy = Bakonybél, Hejőbába, Jósvafő, Nádasd, Nyíregyháza, Répáshuta, Révfülöp, Szécsény, Ujszentmargita, Várgesztes, Veszprém/. A Bakony hegységnek a magasabb régiójából is előkerült /ellentétben az előző fajjal/. Imágója május végétől szeptember elejéig rajzik, évente két nemzedéke van. Polifág faj, az ismert gazdáinak a száma 20 körül van. Jellemző gazdái közé tartoznak pl. a Hyponomeuta fajok /evonymellus L., cognatelleus HB., padellus L./, de nevelték nappali lepkéből is /Araschnia levana L./. Zenillia dolosa /MEIGEN, 1824/ Előfordul Európában Németország északi részéig. Megtalálták a Transzkaukázusban, Dél-Szibéria több pontján és Japánban. Mindenütt, igy Magyarországon is ritka. A hazai ismert lelőhelyeinek a száma jelenleg 9 /Balatonfüred, Fehérvárcsurgó, Héviz, Kunfehértó, Nyírbátor, Révfülöp, Szakony, Szakonyfalu, Tard/ Imágója júniustól augusztusig rajzik. Polifág faj, de aránylag kevés gazdaállata ismert. Elsősorban molylepkékből, többynire Hyponomeuta fajokból nevelték ki, de nagylepke gazdája is van, pl. Thaumetopoea proeessionae. IRODALOM - LITERATUR BAER, W. /1920-1921/: Die Tachinen als Schmarotzer der schädlichen Insekten. Ihre Lebensweise, wirtschaftliche Bedeutung und systematische Kennzeichnung Z. angew. Ent. 6: 185-246. BALAS, G. - SARINGER, GY. /1984/: Kertészeti kártevők - Akad. Kiadó, Bp., p. 606-609. FRIESE, G. /196 3/: Die Parasiten der paläarktischen Raupenfliegen /Dipt., Tachinidae/ - Monogr. Angew. Wnt., 16: 1-188. HERTING, B. /1984/: Catalogue of Palearctic Tachinidae /Diptera/ - Stuttg. Beitr. Naturk., Ser. A., 369: 1-228. KARCZEWSKI , J. /19 80/: Przyczynek do poznania entomophagów namiotnika czeremszaczka /Hyp. evonymellus L./ Lep. Hymonomeutoidae/ - Sylwan. , 11: 56-57. NIELSEN, J.C. /1909/: Iagttagelser over entoparasitiske Muscidelarven hos Arthropoder. Ent. Medd. Ill 4: 1-127. SÁRINGER, GY. - HORVÁTH, J. - ZS0AR, K. /1983/: Mass Occurence of Yponomeuta /=Hyponimeuta/ padellus Linné /Lep., Hyponomeutidae/ in 1982 at Héviz - Acta. Phyt . Ac. Sei. Hung., 18 /1-3/: 163-164. SCHWANGART, F. /1915/: Ober Rebenshädlinge und -nützlinge. IV. Vorstudien zur biologischen Bekämpfung des Springwurms der Rebe /Oenophthiria pillerina Schiff./ Naturw. Z. Land. u. Forstw. 13: 380-541.
