Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DR. TÓTH SÁNDOR: A gyapjaslepke fürkészlégy parazitái (Diptera: Tachinidae)

is inkább az északi feléből gyűjtöttük. Kevés gazdája ismert /Lymantria dispar L., Endromis versicolora L./ Senometopia separata /RONDANI, 1859/ Európának főleg a középső övezetében él, megtalálható Németország és Lengyelország északi területéig és Svédország déli részében. Ázsiában Dél-Szibériából, Szahalinból és Japánból mutatták ki, de mindenütt ritka. Magyarországon is ritka, eddig az országnak csupán 6 pontjáról sikerült gyűjteni /Debrecen, Magyaregregy, Nagykanizsa, Tard, Tass, Ugod/. Imágója június-júliusban repül. Fő gazdaállata az Endromis versicolora L., de nevelték az Acronicta aceris L. és a Lymantria dispar L. és a Hyphantria cunea DRU. hernyójából is. HERTING /1960/ szerint tévesek azok a régebbi adatok /BURGES és CROSSMAN 1928/, melyek szerint a faj jelentős Lymantria parazita. Thelymorpha marmorata IFABRICIUS, 1805/ Európa nagy részében elterjedt, északra Írországig, Angliáig, Svédországig és Leningrádig felhatol. Megtalálható a Transzkaukázusban, Dél-Szibériában és Mongóliában is. Elfordulása azonban meglehetősen lokális és általában ritka. Magyarországon eddigi egyetlen példányát a Bükk hegység déli lábánál /Tard/ gyüj- ( tötte a szerző. Imágója májusban és július végétől szeptemberig repül, évente két nemzedéke van. Petéi mikrotipusosak. Leggyakoribb gazdaállata az Arctia caja L. További gazdái: Arctia hebe L., Malacosoma neustria L., Stilpnotia Salicis L., Lymantria dispar L., Acronicta aceris L., Melitaea cinxia L. Tachina magniaornis /ZETTERSTEDT, 1844/ Csaknem egész Európában és Észak-Afrikában előfordul, de megtalálható Palesztinában, Szovjet Közép-Ázsiában, Mongóliában és Japánban is. Magyarországon általánosan elterjedt, főleg a hegyvidékeken sokfelé közönséges. Az eddig ismert hazai lelőhelyeinek a száma jóval a száz felett van. A Bakony hegységben is egyike a leggyakoribb Tachinidae fajoknak. Imágóját tavasztól-őszig gyűjthetjük, valószinüleg több nemzedéke van egy évben. Fő gazdaállatai különböző bagolylepkék, de kisebb számban kinevelték a Lymantria dispar L. /R0NDANI, 1877, HOWARD és FISKE 1911/ és az Euproctis chrysorrhoea L. hernyójából is /HOWARD és FISKE 1911/. A mikroovipar fajok közé tartozik, TOWNSEND /1908/ a nőstény petefészkében 3200 db petét számolt meg. Petéit a gazda tápnövényére, vagy a hernyó szövedékére rakja. A lárva közvetlenül a peterakás után kikel a petéből és egy helyben marad, de mozgási ingerek hatására felegyenesedik és élénk ingaszerü kereső mozdulatokat végez, mig véletlenül a gazdára talál. A parazitáit hernyó még a bábozódás előtt elpusztul. A fürkészlégy bábja a gazda üres, összezsugorodott bőrében található. Pales opulenta /HERTING, 1980/ A közelmúltban leirt fajt eddig csak Európából ismerjük. Megtalálták az NSZK-ban, Olaszországban, Magyarországon és Törökország európai részén. Magyarországon ritka, egy-egy példányát Budapesten, Csévharaszton és Gyulán gyűjtötték. A bakonyból ezideig még nem került elő. Imágója augusztus-szeptemberben repül. Eddig ismert gazdaállata a Lymantria dispar L. /HERTING 1980/. A gyapjaslepke fürkészlégy parazitáinak elterjedése a Bakony hegységben A gyapjaslepke fürkészlégy parazitáinak eddig ismert hazai gyűjtőhelyeit tartalmazó térkép jól szemlélteti, hogy a Bakony /Budapest környéke és a Bükk hegység mellett/ az ország legjobban kutatott területei közé tartozik. Ez a kutatottság azonban csak viszonylagosan jónak nevezhető, főleg akkor, ha fajokra lebontva vizsgáljuk a kutatottságot. A Magyarország UTM rendszerű hálótérképének a Bakony hegységet lefedő kinagyitott részletén /a gyapjaslepkéhez hasonlóan/ szemlélhetjük a gyapjaslepke a hegységben eddig eloxerült fürkészlégy parazitáinak összesitett lelőhelyeit. Itt az egyes gyűjtőhelyeket a hálótérkép 2,5 x 2,5 km-es négyzeteinek megfelelő bontásban szerepeltetem. A két térkép több tekintetben hasonlit egymáshoz. A paraziták gyűjtőhelyeit szemléltető térkép adatai is elsősorban az Északi- /részben a Keleti-Bakony/, a Balaton-felvidék és a Keszthelyihegység területén találhatók. Itt azonban megvan a fokozatos átmenet az ÉszakiBakony felől a Balaton-felvidék felé, vagyis nem hiányoznak a Déli-Bakonyból olyan feltűnően az adatok, mint a gyapjaslepkénél. Ugyanakkor a paraziták alig szerepelnek gyűjtőhelyekkel a Pápai-Bakonyalja területén. Ugy tűnik, hogy a