Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DR. MARIÁN MIKLÓS: Dr. Keve András, 1909-1982

/1970/ körvonalazta Bakony-kutatási tervét /Keszthely és környéke, Keszthelyihegység és Kisbakony, Tapolcai-medence, Balaton-felvidék/. Azon kevés kutató közé tartozott, aki tervét teljes egészében meg is tudta valósitani, ami céltudatos munkáját és rendkivül szorgalmas tevékenykedését bizonyitja. E nagylélegzetü dolgozatok - részben Sági Károly Jenő és Tapfer Dezső társszerzőkkel "A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" cimü sorozatban és a Veszprém Megyei Muzeumok Közleményeiben jelentek meg. A táj madárfajainak előfordulására vonatkozó ezernyi pontos, részletes adatot, feljegyzést tartalmaznak. Olyanok, mint az élesre állitott fényképezőgép lencsével felvett pillanatképek. Kitűnően használhatók a madárállomány helyzetének megítélésére a jelenben és jó összehasonlító alapot nyújtanak majd a jövőben. A hazai madárvilág megismerésében kimagasló jelentőségű Keve András egyik kezdeményezése. A vízimadarak állományának, vonulásának korszerű, kollektiv módszerrel, az un. egyidejű /synchron/ megfigyeléssel végzett vizsgálatát hazánkban - Vasvári Miklóssal együtt - Keve András vitte keresztül először a gyakorlatban /1941/. A későbbi években is állandóan szorgalmazta. Az amatőr ornitológusokat nagy számban vonta be e megfigyelő munkába. "Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a synohron-kutatás lényege a területeknek a madárélettel kapcsolatos kutatása." Míg a Herman Ottó szervezte 1890. évi un. mintamegfigyelő hálózat "a madarak érkezését kutatta, tehát a madár szempontjából indult ki, mi már a terület madáréletéből indulunk ki", irja /1959/. A hazai faunisztikai kutatások összehangolásában jelentős "A Duna-Tiszaközi madártani munkaközösség" megszervezésének kezdeményezése. Átfogó és magas fokú faunisztikai ismereteiből szinte önként következett, hogy elkészítette a "Magyarország madarainak névjegyzéke" /1960/ cimü nomenklátort, amely a hazai ornitológiában ma is minden területfeldolgozó és rendszertani munka egyik alapja. E névjegyzék, 20 év után esedékes, uj kiadását is megírta. Megjelenését sajnos nem érte meg. Főként és legszívesebben madárrendszertani kérdésekkel foglalkozott. Számos madárfaj változatainak /csonttollú, csigaforgató, sárgabillegető, pásztormadár stb./ tisztázása, sok faj alfajainak /kövi veréb, szajkó, mezei pacsirta, nádi sármány, zöldike, kuvik stb./ elkülönítése fűződik a nevéhez. Vérbeli kutató mivolta ezeknél a mikroszisztematikai kutatásoknál különösen kitűnt, amint néhány közös vizsgálatunknál volt alkalom tapasztalni. A vizsgálandó madárfaj preparált példányaiból nagy sorozatokat kért kölcsön a kérdéses faj elterjedési területén gyűjtő külföldi intézményektől. /Szívesen adtak, hiszen Keve András nevét Európa és Ázsia minden jelentős ornitológusa ismerte./ így azután az analizálás idejére több száz "bőr" állt rendelkezésre. A belőlük összeállított nagy sorozatból rendszerint jól kitűntek az alfajokat jellemző határozó-bélyeg különbségek. A témában teljesen elmélyedt. A vizsgálat időszakában nappal 8-10 órán át csak a sorozat anyagával foglalkozott, késő este az előre kijegyzetelt, számos irodalmi adatot hasonlította össze a preparátumokról leolvasható bélyegekkel. Ily módon sokszor igen fogas kérdéseket néhány nap alatt sikerült eldönteni. Ugyanilyen eredményes volt tanulmányainak összeállításában is. Mindez rátermettségén és SZÍVÓS szorgalmán kívül sokoldalú nyelvismeretén és azon a hatalmas tájékozódottságon alapult, amellyel az ornitológia nemzetközi irodalmát illetőleg rendelkezett. Egy példa erre: rövid, 8 oldalas tanulmányt irt a madarak urbanizálódásáről /1976/ és ehhez 122 irodalmi forrás használatát jelezte,