Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység lemezescsápú bogárfaunájának alapvetése I. (Coleoptera: Trogidae et Scarabaeidae)

ája, ami igen sok bakonyi lelőhelyadatot tartalmaz. A Magyarország Állatvilága - Fauna Hungáriáé Lamellicornia flizete /ENDRŐDI 1956/ ugyancsak sok lelőhelyadatot emlit, de mivel ez a faunafüzet nem a lelőhelyek közlésére szolgált, ENDRŐDI 1957-ben a Rovartani Lapokban közzétette a faunafüzet készítéséhez felhasznált adatlistát. Ez a dolgozat tartalmazza a budapesti Természettudományi Múzeum Állattárában elhelyezett bo- . garak adatait 1956-ig, a szerző magángyűjteményének és az addig megjelent publikációk irodalmi adatait. TÓTH /1968/ a balaton-felvidéki adatközlésével tovább gyarapította a hegység lemezescsápú faunájának ismeretét. "A Bakony természeti képe" program a Bakony hegység lemezescsápú bogár kutatásának reneszánszát hozta, de rendszeressé és céltudatossá csak 1976tól vált. Ebben az évben ugyanis budapesti kutatók egy csoportja elhatározta, valamennyien a kőbányai Pataki István Művelődési Házban működő Herman Ottó Klub tagjai, hogy rendszeres kutatást végeznek a Balaton-felvidéken. Választásuk azért esett erre a területre, mert a fejlődő idegenforgalom, párosulva az intenziv mezőgazdasági műveléssel, e természeti szépségekben gazdag bakonyi kistájat természetvédelmi szempontból az egyik legveszélyeztetettebb területté teszi. A Balaton-felvidéken végzett korábbi gyűjtések számos ritka, sőt a magyar faunára nézve uj bogárfajt is szolgáltattak. A rendszeres tervszerű gyűjtések lehetővé tették ujabb faunisztikai értékek feltárását. Alig indultak meg azonban a gyűjtések, amikor TÓTH SÁNDOR, a Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatója javasolta a csoportnak, hogy a résztvevők kapcsolódjanak be "A Bakony természeti képe" programba. Ennek megtörténte után a gyűjtések kiterjedtek a Bakony hegység más részeire is. Lemezescsápú bogarak kutatásával ÁDÁM LÁSZLÓ és a szerző foglalkozott, valamint számos kutató járult hozzá a nagytömegű Lamellicornia anyag begyűjtéséhez. A cél elsősorban faunisztikai és ökológiai kutatás volt, melyhez elengedhetetlenül szükséges volt a minél több lelőhelyről begyűjtött bogártömeg. A gyűjtött fajok lelőhelyeit feltérképezve lehetővé vált, hogy az eddig kutatottság szempontjából fehér foltoknak számitó területekről pontos képet kapjunk, majd ezeken a területeken is rendszeres gyűjtéseket folytassunk. A gyűjtésekkel párhuzamosan elkészült a Bakonyi Természettudományi Múzeum lemezescsápú gyűjteményének felállítása, és a Hetedik Bakony-kutató Ankét /1978/ rendezvényén a szerző már rövid áttekintést adhatott a kutatás addig elért eredményeiről. Jelen munkám létrehozásában a teljességre való törekvés érdekében feldolgoztam a budapesti Természettudományi Múzeum Álattárának 1957-től gyűjtött bakonyi vonatkozású lemezescsápú anyagát és felvettem a kapcsolatot azokkal a magángyüjtőkkel, akiknek a gyűjteménye bakonyi bogarakat is tartalmaz. Ezúton mondok köszönetet PODLUSSÁNY ATTIXÁnak, RETEZÁR IMRÉnek, SOMORJAI GYULÁnak, SZALÓKY DEZSŐnek és SZÉKELY KÁLMÁNnak a magángyűjteményükben elhelyezett lemezescsápú bogarak lelőhelyadataiért, KASZAB ZOLTÁN akadémikusnak, a budapesti Természettudományi Múzeum főigazgatójának, az Állattárban engedélyezett kutatásokért, ÁDÁM LÁSZLÓnak, a bogarak határozásában nyújtott segítségéért, valamint TÓTH SÁNDORnak, a Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatójának a kutatásokhoz szükséges erkölcsi és anyagi támogatásért. És illesse köszönet mindazokat a gyűjtőket, akik létrehozták a Bakonyi Természettudományi Múzeum lemezescsápú gyűjteményét, mely a tárgyalt anyag nagyobbik részét teszi ki.