Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

PODLUSSÁNY ATTILA: A Bakony hegység áleszelény és eszelény faunája (Coleoptera: Rhinomaceridae, Attelabidae)

AZ ESZELÉNYEK TAPNÖVÉNYEI, ÉLETMÓDJA, ELTERJEDÉSE ÉS BAKONYI LELCHELYADATAI RH I NOMACER I

DAE Nemonyr lepturvidea /FABRICIUS, 1801/ - Karcsú áleszelény Monofág a Gonsolida regalis S.F. GRAY. /=Delphinium consolida L./ növényen. Életmódját kevéssé ismerjük. Lárvája a termésben fejlődik és a földben bábozódik. Megfigyeltem és gyűjtöttem a bogarat a mezei szarkalábon /Consolida regalis S.F.GRAY./. Elterjedése: Európa, Elő-Azsia, Kaukázus. A Bakony hegységben nem gyakori. Balinka 1978. VI. f, leg. Pa mgy - Isztimér 1979. VI. tn: Consolida regalis S.F. GRAY., f. leg. PA BTM - Isztimér 1980. VI. leg. RI mgy - Keszthely /ia/ - Kék 1976. VI. leg. AL mgy - Nagyvázsony /ia/ - Pula: Náci-hegy 1964. VII. leg. PJ BTM - Tés: Sötéthorog 1969. VI. leg. PJ BTM - Tótvázsony 1978. VII. f. leg. PA BTM. Rhinomacer attelaboides FABRICIUS, 1787 - Fenyő-áleszelény Tápnövénye a Pinus silvestris L. Április elején a nőstény az erdei fenyő him virágjába rakja petéit, amikor még kicsi és zárt a virágzat. A lárva a virágport eszi és megtámadja a virágot is, mely nem tud kinyilni. Az elpusztult virágzattal a lárva a földre esik, majd a talajban bebábozódik. A fiatal bogár csak a következő év tavaszán jelenik meg. Megjegyzem, hogy a frissen kivágott erdei fenyők hajtásvégein nagy számban kopogtattam a bogarakat /Bakonyszücs, 1983. V./, mig ugyanott az élő fenyőfákról egy darabot sem sikerült kopogtatnom. Elterjedése: Európa, Elő-Azsia. A Bakony hegységben nem gyakori. Bakonybél: Vörös János-séd ÉB 1983.V. leg. PA mgy - Bakonyszücs 1983. V. k, tn: Pinus silvestris L. leg. PA BTM - Fenyőfő 1983. IV. k, tn: Pinus silvestris L. leg. PA és RI BTM. Doydirhynohus austriaaus /OLIVIER, 1807/ - Osztrák áleszelény Tápnövénye a Pinus silvestris L. A lárvája az erdei fenyő him virágjának szárában fejlődik és a talajban bábozódik. Elterjedése : Európa. A Bakony hegységben nagyon ritka. Fenyőfő 1985 . V. k, tn: Pinus silvestris L, leg. PA BTM. ATTELABIDAE Auletobius sanguisorbae /SCHRANK, 1798/ - Vérfü-eszelény Egyedüli tápnövénye a Sanguisorba officinalis L. /Vérfü/ Életmódja ismeretlen. Megfigyeltem a bogarakat a vérfü virágzatán, ahol általában párosával tartózkodtak . Elterjedése: Európa, Szibéria, Mongólia, Kina, Japán. A Bakony hegységben nem gyakori. Devecser: Széki-erdő 1979. VII. f. tn: Sanguisorba officinalis L. leg, PA mgy - Nyirád: Felső-erdő 1979. VII. f. tn: Sanguisorba officinalis L. leg. PA BTM - Padragkut 1978. VIII. tn: Sanguisorba officinalis L. f, leg. PA mgy Pápa 1901. V. leg. HF TM - Sümeg /ia/. Pselaphorhynchites nanus /PAYKULL, 1792/ - Törpe eszelény Tápnövényei a Salix-, Betula- és Alnus-félék. Májusban a földből előbújó bogarak a tápnövény fiatal leveleivel táplálkoznak. A levelek alsó oldalán kapaszkodnak, és a leveleket ablakszerűvé rágják. A bogarak május végén, június elején párosodnak. A peterakás augusztus elejéig is elhúzódhat. A nőstény a hajtáscsúcsok rügyeibe helyezi petéit. Egy hajtáscsúcsba csak egy petét tesz, majd az ágacskát elrágja, amely igy letörik és sokáig letörve lóg, majd a földre esik. A lárva a letört ágacskában fejlődik, annak pusztuló szöveteivel táplálkozik. A talajban telel át, majd kora tavasszal bábozódik. - Hajtástörő munkájával kárt okozhat a kosárfonással foglalkozó embereknek. Megfigyeltem és gyűjtöttem a Betula pendula ROTH, levelein. Elterjedése : Európa, Közép-Ázsia, Szibéria. A Bakony hegységben nem gyakori. Devecser: Szék-erdő 1979. VII. leg. PA mgy - Fenyőfő 1979. V. k, tn: Betula pendula ROTH. leg. PA OA BTM - Padragkut 1979. V. k, tn: Betula pendula ROTH, leg. PA mgy - Ujdörögd, DB 1964. V. leg. PA mgy - Zirc /ia/. Pselaphorhynchites tomentosus /GYLLENHAL, 1839/ - Simaszörü eszelény Tápnövényei elsősorban a Salix-félék, és ritkábban a Populus-félék. Tavasszal a fiatal hajtások leveleivel táplálkoznak. Párosodás után a nőstény a fiatal