Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DR. TAPFER DEZSŐ: A búbos banka (Upupa epops L.) a Keleti-Bakonyban (1944-1984)

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 3—1984 A BÚBOS BANKA (UPUPA EPOPS L) A KELETI-BAKONYBAN (1944-1984) DR. TAPFER DEZSŐ Budapest ABSTRACT: In the Eastern Bakony /Pannónia Hoopoe's breeding period begins, in May - the spring month When it gets Warmer. It hreads in the v^ide openings of old tress. Its charactheristic feathers are hrownis,h-orange

. It can be recognized even from a distance on the basis of its slow, - wavering flight and an unmistakable voice. I have met during the years de - creasingly 20-15 pairs in groves, cemeteries with lines of trees and in gardens. Renkdivül jellegzetes, összetéveszthetetlen madarunk a búbos banka /Upupa epops L./, melynek előfordulása a Keleti-Bakony mintegy 1000 négyzetkilométeres terütén, a vegyes dombvidéki tájakon a rendszeres területbejárásaim vizsgálati éveiben áprilistól szeptemberig közepes gyakoriságúnak volt tekinthető. Ez annyit jelentett, hogy a falvaink környezetében lévő ligetes - bokros - fás, szigetszerű részeken - néhány kastélykertben csaknem mindig, faluszéli temetőkben gyakran - rendszeresen és visszatérően megfigyelhettünk egy-egy búbos bankapárt, eredményes költésekkel. A búbos bankák magatartása: táplálékszerzésükkor legtöbbször nyilt vagy csak kissé bokros-ligetes és csalitos részeken keresgélnek. Már áprilisban meg szoktak érkezni bakonyi tájainkra. A hideget nem viselik el - szeptembertől a legtöbbször már délebbre húzódnak. Rendkivüli, feltűnő a mindig hullámvonalas repülésük: hosszú, szinte pillangószerü szárnyalásukkal. Hangjuk sajátságos és összetéveszthetetlen "up-up-up-up-up-up" visszatérő hangváltásukkal. Madarunk egyik népies elnevezése: "büdös banka". Azért, mert érintésre a kloakájuk büzmirigyéből bűzös szagú váladékot lövellnek ki. Fő élőhelye bankáinknak a Csórtól a Keleti-Bakony szegélyen Bodajk-Mór határáig, majd a Bakonycsernyéig terjedő, helyenként odvas nyárfás-füzes, sokfelé akácos-ligetes kaszálós rész. Részben már az erdők felé beljebb, a Gaja völgyének nyiladékaiban, - pl. a hajdani Richter-malomnál - a részben öreg fákkal és rétekkel diszlő patakvölgyekben. A nyilt tisztásokkal vegyes ligetes faluszéleket, a parkokat is kedvelik. A zárt erdőkben nem telepszenek me~. Első fészkelési észleléseim 1944-1946-ból: Bodajk, Fehérvárcsurgő, Iszkaszent györgy, Csór, Isztimér, Balinka: Richter-malom, Gaja-völgy. 1947-től Isztimér ki vételével ugyanezeken a helyeken és az Atyamajornál. 1948-ban találtam uj bankafészkelőhelyet Bakonycsernyénél, a Gaja mentén: továbbá Várpalota és Iszkaszentgyörgy mellékén a halastórendszerekben, a tavak közti kis erdős félszigeteken. Az 1950-es és az 1960-as években az eddig jelzett helyeken nem minden évben találtam eredményes költéses banka-odvakat - viszont szinte állandó jelleggel ott voltak a bodajki kastélykertben, a fehérvárcsurgói parkban, az iszkaszentgyörgyi kastélykertben és - halastavaknál - lényegében mintegy 20 éven át. A bankapárok jelenléte a most leirt fészkelőhelyek környezetében igazolta a búbos banka-előfordulásokat. Sajnos, nehezen tudtam elérni - vagy nem is sikerült - hogy főként a falusi kisiskolás fiatalság ne próbálja megfogdosni őket a sokszor tágabb füzfás-nyárfás odvaikban, melyek olykor alacsonyan is voltak. Az 1970-es évektől a nyolcvanas évek közepéig ismételten és rendszeresen ellenőriztem az esetleges banka-előfordulásokat /is/ Iszkaszentgyörgy, Bakonykuti, Burok-völgy, Fehérvárcsurgó, Bodajk, Balinka, Bakonycsernye, Tés, Várpalota környékén. A banka-előfordulásokra nézve uj helyként észleltem néhány temető öreg facsoportjait /pl. Várpalota/. A nyolcvanas évek első felében lényegében a búbos banka-fészkelési előfordulások a felükre csökkentek. Voltak persze közben öreg odvas fa-kivágások is. A táplálkozásukról összefoglalva: leggyakrabban a talajfelszín alatti részekből rovarfélék a fő táplálékuk, - hosszú és karcsú csőrükkel emelik ki a rovarokat innen. Gilisztákat, sőt apró csigákat is fogyasztanak. A telet az adatok szerint a tropikus Afrikában, az Arab-félsziget szegélyein inkább, az indiai szubkontinens délibb részén töltik. A tágabb nyilásu faodvak mellett kőfalak hézagaiban, padlások zugaiban /ez ritka! pl. fehérvárcsurgői Gaja-völgy/ is megfigyelhettem olykor a megtelepedésüket. Nagy ritkán hordanak csak az oduhasadékokba szalma, - esetleg tollrészeket, trágyadarabkákat. 6-8 egészen világoszöldes vagy szürkés-sárgás tojása-