Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)

DIETZEL GYULA: Újabb adatok és megfigyelések az Északi- és a Déli-Bakony Rhopalocera faunájáról, III.(1975-1984)

vágás utáni erdészeti tevékenység, - nehéz erdészeti munkagépek felszinromboló hatása, - pusztitotta el az alciphron élőhelyét. A fent emiitett rontótényezők mellett természetesen figyelembe kell venni a fajra egyébként jellemző, nem éppen magas szaporulatot, amely szintén okozója viszonylagos ritkaságának. Ezért fokozott védelme mindenképpen indokolt, mert ujabb lelőhelyi adatai ellenére Is az egész Bakony területén az egyik legjobban veszélyeztetett Lycaenidae-faj. 3. Iolana iolas OCHSENHEIMER A felfedezése óta eltelt idő során sem javultak, bővültek a faj életmódjával kapcsolatos hiányos ismereteink. Pontusi-szubmediterrán faj, amelynek főleg nemzedéki kérdése máig is sokat vitatott probléma. Balatonarácson, a Tamás-hegyen fogtam először 1962-ben, amikor még nem volt olyan ritkaság mint jelenleg. Az akkori példányok sajnos megsemmisültek, az utóbbi másfél évtizedben pedig a parcellázás és az épitkezések felgyorsulása a iolas életfeltételeit alapjaiban zavarták meg. A kirándulók egyre szaporodó száma pedig az aránylag háborítatlan korábbi körülményeket változtatta meg. A csokorba szedett dudafürtökkel sok száz életképes hernyó pusztulását okozzák. A hegy tóra néző félkaréján mintegy 50-60-ra tehető a Colutea cserjék száma, ezek jelentékenyebb, összefüggő telepeket sehol sem alkotnak. A iolas eddigi hiteles, legkorábbi megfigyelt első repülése május 25-e, de vannak augusztus 16-ról származó adataim is. Figyelembe véve a fajra és a Polyommatini tribusra vonatkozó eddigi ismereteinket ezek aligha lehetnek egyazon generáció példányai. Ha viszont azt veszem tekintetbe, hogy a diapauza nem teljes és szinte minden dekádjának vannak megfigyelt, olykor gyűjtött egyedei, akkor a két nemzedék létének állitását nem érzem jogosnak. Mindent összevetve, kétnemzedékü fajnak tartom, amelynek második generációja részleges, és rajzás-szünete, az elhúzódó petézés és az imágók rendszertelen kelése miatt összemosódott. Az iolas viselkedése amúgy is meglehetősen rendhagyó. Más szerzők, a iolas közel három hónapos repülését az "aszálykár" okozta hernyópusztulás pótlásával magyarázták és szerintük ugyanez az oka az egyidőben lerakott peték 1-3 éves elfekvésének is. Ez természetesen a bábállapotra értendő. A néha a felismerhetetlenségig lerepült nőstény egyedek viszont azt a nézetemet támasztják alá, mely szerint a iolas a petézés teljes befejeződéséig, tehát több hétig is repül, amely jelenség viszont nem éppen a Lycaenidae család jellemzője. Köztudott, hogy a faj fokozottan meleg és napfénykedvelő, tehát az esetleges hosszantartó, hűvös, esős időszakok késleltetik a peterakást, mert borult, számára kedvezőtlen időben a iolas a legcsekélyebb aktivitást sem mutatja. Érdekes, hogy a számára alkalmatlan időben sem tápnövényén, hanem a jól árnyékoló Cotinus levelek alján figyeltem meg, egyetlen napon 1963 július végén két erősen lerepült nőstényét. A Tamás-hegy iolas állománya jelenleg a létfenntartással küszködik, és egyáltalán nem volna meglepő, ha erről a lelőhelyéről végleg kipusztulna. Véleményem szerint ezt a népességét már eddig is csak a faj kiváló repülőtulajdonság mentették meg a kihalástól. Annak ellenére, hogy a megvizsált Colutea magtokok majd mindegyikében találtam hernyót, azok számottevő része aligha éri el az imágó állapotot, mert ezen a vidéken, - főként augusztusban, - hosszantartó szárazság szokott bekövetkezni. A Colutea állomány nagyobb része a hegy keleti letörése peremén tenyészik, amely egyelőre és szerencsére, a kevésbbé zavart terület. A legtöbb imágó június közepén látható és fogható, de az utóbbi években a rendszeres megfigyelések is csak egy-két észlelt és ugyanannyi gyűjtött egyedre szorítkoztak. Kivételt ez alól az 1985. év képezett, amikor a szokottnál nagyobb élénkség volt tapasztalható június közepén. Hasonló szellemben nyilatkoztak más Bakony-kutatók is. Tapasztalva a kultiváció rohamos terjedését, nincs messze az az idő, amikor a Tamás-hegyről az utolsó magyar boglárka is eltűnik. E szomorú jóslat valóra válását csak a tanácsi szervek olyan intézkedései akadályozhatják meg, amelyek rendeletileg szabályozzák a hegyre vertikálisan egyre feljebb hatoló építkezéseket . 4. Maculinea avion LINNÉ A faj ujabb lelőhelyi adatai, a bizonyitó példányok és a megfigyelések, egyre egyértelműbbé teszik azt a már eddig is eléggé megalapozott nézetet, miszerint az árion subspecifikus és formai helyzete valóban nem tisztázott. Eurószibiriai faj, amely az irodalom szerint az ország alföldi területeit kivéve mindenütt előfordul. Tápnövényei az Origanum és a Thymus fajok a Bakony egészében mindenütt megtalálhatók, mégis, a faj megjelenési szóródása és tapasztalt egyedszáma, nélkülöz minden logikusnak tünő elvárást. Az árion egyike azoknak a Lycaenidae-fajóknak, amelyeknek bakonyi faunisztikai és ökológiai vizsgálatára különösen nagy súlyt helyeztem. Korábbi, egy-két példánnyal bizonyitott előfordulási helyén már évek óta nem