Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység lemezescsápú bogárfaunájának alapvetése I. (Coleoptera: Trogidae et Scarabaeidae)
A nem tipusa: Rhyasemus germanus /LINNÉ, 1767/. Ma hozzávetőlegesen 90 faját ismerjük ennek a nemnek. Ezek az összes állatföldrajzi régióban előfordulnak. A palearktikus régióban 27 fajt találunk, melyek közül egy a Kárpát-medencében, és a Bakonyban is előfordul. A Rhyssemus-fajok életére jellemző a tipus faj ökológiája. A Rhyssemus germanus /L./ a homokos vagy agyagos-homokos talajon él, sokszor mélyen a földfelszin alatt, legtöbbször virág- és fügyökerek között. Rothadó növényzet, komposztföld vagy a kövek alja szintén az élőhelyük. Többféle emlős és madár, továbbá hangya fészkében is megtalálták. 75. Rhyssemus germanus /LINNÉ, 1767/. /syn.:Ptinus germanus LINNÉ, 1767 Scarabaeus asper PABRICIUS, 1775 - Rhyssemus asper MULSANT, 1842 - ab.rufipes MULSANT, 1842 - aspericeps CHEVROLAT, 1861 - parallelus REITTER, 1892 - geminatus REITTER, 1890 - obsoletus REY, 1890 - funebris ROUBAL, 1912 - puncticollis BROWN, 1950/. - Palearktikus faj. Ez a gyakori faj igen széles elterjedési áreállal rendelkezik. Megtalálható a legészakibb területek kivételével, az egész Palearktikumban. Észak- és Közép-Kinában szintén megtalálható. ÉszakAmerikába importálták és ott is meghonosodott. Kelet-Afrikából és Madagaszkárról szintén ismeretes az előfordulása, ide ugyancsak a hajózással hurcolták be. A Kárpát-medencében elterjedt és gyakori faj. A Magyarországon élő példányok egyesek szerint moha és moszatevők. Ennek ellentmondani látszik a Rhyssemus germanusnak a nem leirásánál ismertetett élőhelyei, melyek inkább saprophagiára utalnak. A fajt BALTHASAR vakondfészekből, róka- és borzkotorék bejárati részéből emliti. E.A. HICKS a búbos banka/Upupa epops/ odújából, G. SCHMIDT pedig a vörös hangya/Pormica rufa/ fészkében figyelte meg. Bf: 1. Szentbékkálla, 1978. SGY, mgy. 2. Veszprém, 1954. VII-VIII., 1955- V. 7, MM. BTM. Kh: 3- Balatonederics, /ES/. 4. Keszthely, /ES/. ÉB: 5. Parkasgyepü, /ES/. 6. Pápa, /ES/; W, BTM. Alcsalád: Scarabaeinae - Ganéjtúró bogarak Nemzetség: Scarabaeini A nemzetséghez az egész világon 12 nem cca. 125 faja tartozik. Ebből csak 2 nem él a palearktikus régióban, a Scarabaeus L. és a Mnematium RITS. Paunaterületünkön 5 xero-thermophil faj fordul elő, melyeknek északi elterjedési határa a Kárpát-medencében van. Nem: Scarabaeus LINNÉ, 1758. - Galacsinhajtó bogarak A nem tipusa: Scarabaeus sacer L. Ebből az óvilági elterjedésü nemből eddig 93 Scarabaeus fajt ismerünk, melynek csak a 20 %-a fordul elő a palearktikus régióban. A fajok zöme az ethióp régióban él. A faunaterületünkön előforduló fajok 2 alnembe sorolhatók. Alnem: Ateuchetus BEDEL, 1906 76. Scarabaeus /Ateuchetus/ semipunctatus PABRICIUS, 1792. /syn.: - substriatus MULSANT, 1842 - subinermis MULSANT, 1842 - Actinophorus semipunctatus STURM, 1800 - variolosus OLIVIER /nec PABRICIUS, nec M'LEAY/, 1789/. Tipikus Nyugat-mediterrán faj. Megtalálható Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban, Olaszországban Eszak-Itáliáig, Korzikán, Máltán, Marokkóban, Algériában és Tuniszban. A Kárpát-medencéből csak Pécsről és Sátoraljaújhelyről volt ismeretes. A bakonyi előfordulása hazánkban a harmadik lelőhelyadat. A homokos helyeket kedveli. KB: 1. Bakonycsernye, 1964. VIII. 2, KZ, BTM. Alnem: Scarabaeus s. str. 77. Scarabaeus /s.str./ pius /ILLIGER, 1803/. /syn.: Ateuchus pius ILLIGER, 1803 - sacer MULSANT, 1842 - punctulatus MULSANT, 1842 - subsulcatus MULSANT, 1842 - infirmus PISCHER, 1823 - monachus PALDERMANN, 1835 - digittatus MOTSCHLSKY, 1849/. - Pontomediterrán elterjedésü faj. Megtalálható Magyarországon, Észak- és Közép-Itáliában, Dalmácia déli részén, Albániában, Macedóniában, Epiruszban, Görögországban, Örményországban, a Taurus hegységben, Anatóliában, Sziriában, Palesztinában, Transz Jordániában, a Kaukázusban /Ordubad/, és Afganisztánban. A Kárpát-medencében leginkább a Dél-Alföld homokos részein található. A Bakonyban az Északi-Bakony homokos lejtőin gyűjtötték. ÉB: 1. Bakonyszücs, 1966, VII. 22, PU, BTM.