Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma Isopoda-, Chilopoda- és Diplopoda-faunájának ökológiai vizsgálata

A példányok 34,3%-a az idős, míg 65,7%-a az V. területről került begyűjtésre. Mindkét térszínen domináns faj a Protracheoniscus amoenus (39,8% ill. 38,2%) — lásd a 15. táblázatot). Az I. területen ezt követi azonos dominancia %-kal a G. hexasticha és a G. luridus (19,3%). A fiatalosban a G. hexasticha csak igen alacsony százalékban mutatkozott (1,1%), a C. luridus viszont 29,2%-os értékkel a terület szubdomináns faja. Viszonylag magas dominanciát mutatott még mindkét területen az O. fallax (8,6%, ill. 16

'

10

/o)-. Az individumok maximális sűrűségét a fiatal állományban X. 12-én tapasztaltam <48,0 pld./m

2

) — (13. táblázat), míg az idős bükkösben VIII. 10-én (24,0 pld./m

2

) — (14. táblázat), (16. ábra). Megállapítható, hogy a 15 éves bükkösben a dekomponáló makrofauna átlagsűrűsége (abundanciája) csaknem duplája (23,7 pld./m

2

) a 90 éves állományénak (12,1 pld/m

2

) — (egy éves átlagértékek). A fajok esetében a legmagasabb abundanciák ideje sem esik egybe a két területen, A P. amoenus a legnagyobb egyedsűrűségeit a fiatalosban X. 12-én (20,8 pld/m

2

), míg az I. térszínen VIII. 10-én és XI. 28-án (egyaránt 12,8 pld/m

2

) tapasztaltam. Hasonló eltérések figyelhetők meg a többi faj esetében is ( 13., 14. táblázat). A fajok diszperziója az év különböző szakaszaiban szinte valamennyi esetben Poissoneloszlást mutatott. A Protracheoniscus amoenus a 90 éves állományban X. 12-én és XI. 28-án, a fiatalosban pedig XII. 14-én csomós diszperziója. Uniform eloszlást egy alkalommal, XI. 8-án a 15 éves bükkösben mutatott. B. Chilopoda — százlábúak A talajcsapdázások és a kvadrátok vétele során begyűjtött százlábú-anyag kiértékelésekor nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbségek is megállapíthatók. A Lithobius forf icatus és a Lithobius nodulipes csak a talajcsapdákból került elő, míg a Shendyla speciest és a Monotarsobius aeruginosust csak a kvadrátolás segítségével sikerült kimutatni. Feltűnő a Monotarsobius aeruginosus magas dominanciája ( 15. táblázat). Mindkét vizsgált erdőrész domináns chilopodája. (I. ter. : 34,9%, V. ter. : 48%). Az idős és a fiatal bükkösben is a Cryptops sp. a szubdomináns (18,8%, ill. 19,2%). Magas a Lithobius muticus dominanciája is (11,1% és 13,3%). Az egyes fajok, csoportok megközelítőleg azonos dominanciaszázalékokat mutatnak mindkét térszínen. A Polybothrus leptopus, a Lithobius dentatus, a Lithobius aulacopus és a Geophilus sp. járulékos fajoknak foghatók fel. Nagyobb különbséget tapasztalhatunk a két állomány között, ha egyedi sűrűségüket vetjük össze. Akárcsak a dekomponáló makrofauna esetében a fiatal erdőrészen, a százlábúak átlagos abundanciája is csaknem a duplája (40,8 A/m

2

) az idős állományónak 24,0 A/m

2

). Érdekes, hogy XII. 14-én a fiatalosban 72 pld/m

2 abundanciát tapasztaltam—tehát a legnagyobbat a vizsgálat ideje alatt — ugyanakkor az idős állományban csak 3,2 pld/m

2 az egyedsűrűség ezen a napon. Az I. területen V. 18-án volt a legnagyobb az abundancia (65,0 pld/m

2

) — ez nagyobb az ugyanazon a napon az V. térszínen észlelt 56 pld/m

2-es egyedsűrűségnél is (17. ábra). A Chilopoda-fajok diszperziója — az Isopoda- és a Diplopoda-fajokhoz hasonlóan a legtöbb időszakban Poisson-eloszlású. Az idős bükkösben a Monotarsobius aeruginosus V. 18-án, VIII. 10-én és 1979. III. 22-én, a Scolioplanes sp. VIII. 10-én, a Lithobius muticus V. 18-án, a L. erythrocephalus pedig VIII. 10-én és XI. 28-án csomós eloszlást mutatott. Sokkal változatosabb a diszperzió a 15 éves állományban. A Monotarsobius aeruginosus csak 3 időszakban Poisson-eloszlású. E faj diszperziója IV. 20-án, VIII. 10-én, IX. 7-én, XI. 28-án, XII. 14-én és 1979. III. 22-én csomós, míg VII. 6-án és IX. 26-án uniform diszperziójú. A fiatalosban X. 12-én XI. 28-án és XII. 14-én a Lithobius muticus is csomós eloszlású.