Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. TÓTH SÁNDOR: Libellen und ihre Biotope im Bakony-Gebirge
SZITAKÖTŐK ÉS ÉLŐHELYEK A BAKONY-HEGYSÉGBEN A szerző dolgozata a Churban (Svájc) 1981. augusztus 19-én a Hatodik Nemzetközi Odonatológiai Szimpozionon a hegység szitakötőit és azok fontosabb élőhelyeit bemutató előadásának szövegét tartalmazza. A szerző 100 db színes diafelvétel segítségével bemutatta a Balatontól északra fekvő, mintegy 4000 km 2 nagyságú változatos éghajlatú hegyvidéket. Az eddigiek során erről a tájegységről 54 szitakötőfaj előfordulását sikerült bizonyítani. A terület vizekben közepesen gazdagnak nevezhető. Az elmúlt 10 évben elég nagy mértékben romlott a hegység vizeinek, elsősorban folyóvizeinek minősége. Fokozatosan kisebb lesz a folyóvizek vízhozama is, ami a karsztvízszint csökkenésével, a források elapadásával függ össze. Mindezek következtében a hegység folyóvizeiben fejlődő szitakötőfauna is észrevehetően elszegényedett. A hegységben előforduló szitakötők zöme állóvizekben fejlődik. Ezért ezekkel és a bennük fejlődő fajokkal az előadás részletesebben foglalkozik. A terület állóvizei alapvetően két csoportra oszthatók: természetes és mesterséges úton keletkezettekre. A természetes úton képződött nagyobb tavak, mocsarak száma viszonylag kevés, de többségük jó szitakötŐ-tenyészőhely. Kiemelkedik közülük a Tihanyi-félszigeten a Külső-tó, melyet korábban csaknem teljesen lecsapoltak, de az utóbbi években mesterséges beavatkozás következtében jelentősen emelkedett a vízszintje és ezzel párhuzamosan szitakötő faunája is gazdagabb lett. Feltűnően megnőtt pl. a Leucorrhinia pectoralis itteni populációja. A mesterséges állóvizek többségét halastavakként vagy víztárolóként létesítették. A Bakony-hegység keleti szegélyén, Fehérvárcsurgó környékén elterülő halastavak a hegység legnagyobb halastavai közé tartoznak. Mindegyik jó szitakötő-tenyészőhely. A hegység belsejében csak kisebb, inkább sporthorgászat céljára szolgáló víztárolókat létesített az erdészet. Zirc mellett a kis szarvaskúti víztárolónál az Aeshna cyanea jellegzetes élőhelye alakult ki. Ugyanez mondható a farkasgyepűi Pisztrángos-tóról, ahol azonban előfordul a Pyrrhosoma nymphula kisebb populációja is. A hegység északi lejtőjén a fenyőfői ősfenyves tavacskájában egyaránt fejlődik a hegy és dombvidéki Aeshna cyanea, az inkább hegyvidéki Pyrrhosoma nymphula és főleg síkvidéki Crocothemis servilia. A hegység nagyobb folyóvizeinek szitakötő faunája a vízminőség romlása következtében nagymértékben elszegényedett (Gerence, Cuha), egyes szakaszokon teljesen kipusztult (a Séd Veszprém környékén). Faunisztikai szempontból inkább a kisebb folyóvizek (erek, csermelyek) érdekesebbek. A vizenyős, zsombékos területeken kanyargó Vörös János-séd mentén érdekes szitakötőegyüttes alakult ki. Együtt él itt a Pyrrhosoma nymphula, a Coenagrion ornatum és az Agrion virgo. Bakonybél és Somhegy között, az Öreg-séd forrásvidékén, a forrásokból keletkező erecskék vizében fejlődik a Bakony érdekes színezőelemeként számontartott Sympetrum pedemontanum lárvája. A faj populációja nagyon kicsi, eddig csupán három példányát sikerült itt gyűjteni, illetőleg megfigyelni. Anschrift des Verfassers (A szerző címe) : Dr. TÓTH Sándor H—8420 Zirc Rákóczi tér 1.
