Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

LÁZÁR PÉTER: Adatok Sümeg környéke apróemlős-faunájához bagolyköpet-vizsgálatok alapján

zsákrnányállatok meghatározására alkalmas csontok. (Nappali ragadozóknál a csontok jó része emésztődik az erős gyomorsavban.) További előny, hogy a baglyok tanyahelyén nagy számban gyűjthetők köpetek. A köpetanalízissel kapcsolatos munkák ALTUM-nak a göngy bagoly táplálékösszetételével foglalkozó dolgozata (1863) nyomán indultak meg és ŰTTENDÖRFER bekapcsolódásának (1930) hatására lendültek föl. Néhány alapvető határozó munka (GAFFREY 1953; MÄRZ 1969) megjelenése után megsokasodtak a témával foglalkozó közlemények. Jó részük az eredményeket eleinte csak a baglyok táplálkozásbiológiájának szempontjából elemezte, ill. új emlősfaunisztikai adatok rövid ismertetésére szorítkozott. Az utóbbi években azonban már több olyan dolgozat jelent meg, amely az analízis során nyert adatokat ökológiai szempontból dolgozza fel (SAINT Girons et al. 1973: GODIN 1975.) Rendszeresen gyűjtött, nagy mennyiségű anyag populációdinamikai szempontból is földolgozható. Érnek mezőgazdasági jelentőségére PELIKAN (1959) hívja föl a figyelmet, aki mezei pocok gradációjának előrejelzésével próbálkozott a köpetekből meghatározott ivararány alapján, és biztató eredményeket ért el. Európa apróemlőseinek elterjedésére vonatkozó összegzést VAN DEN BRINK 1959-ben megjelent könyvében találunk. Hazánkban SCHMIDT foglalkozott rendszeres köpet vizsgálatokkal. Másfél évtizedes munkája során 373 helyről gyűjtött anyagból mintegy 100 000 zsákmányállatot határozott meg. Eredményeinek faunisztikai vonatkozásairól számos cikke jelent meg (SCHMIDT 1969, 1973, 1974 a, 1974 b). Vizsgálatainak összegzését 1976-ban közölte. Szintén ő készített egy magyar nyelvű határozót, amelyik hazai bagoly köpet-vizsgálatokhoz praktikumként használható (SCHMIDT 1967). Régebbi szakirodalmunkban böngészve csak szórványosan találkozunk olyan közleményekkel, amelyek apróemlősök elterjedésével, ill. bagoly köpet-vizsgálatokkal foglalkoznak (GRESCHIK 1910, 1911, 1923—24: SÓLYMOSI 1939: VÁSÁRHELYI 1942: KRETZOI et al. 1955: KRETZOI 1964). A Sümeg környékén végzett vizsgálataim során a következő kérdésekre kerestem választ : 1. A vizsgált terület természetföldrajzi határterület jellege megnyilvánul-e az apróemlős-fauna összetételében ? 2. Különleges környezeti feltételek hogyan befolyásolják egy várhatóan fajgazdag fauna mennyiségi viszonyait Î Anyag és módszer Vizsgálataimat bagolyköpet-analízis alapján végeztem, alkalomszerű, kisebb csapdázással kiegészítve. A köpeteket 1976. XI.—1977. M-ig gyűjtöttem 5 helyről (1. ábra). Az I. gyűjtőhely anyaga kuviktól (Athene noctus), a II. ésIII. gyűjtőhelyé feketefenyvesben, a IV.-é akácosban telelő erdei fülesbagoly (Asio otus) csapattól, az V.-é egy gyöngybagoly (Tyto alba) pártól származik. A köpetek a gyűjtések többségében frissek voltak, de a gyöngybagolynál jelentős mennyiségben kerültek az anyagba meghatározatlan korú, régi köpetek. A vizsgálatok Sümeg különleges természetföldrajzi vonásai miatt ígérkeztek érdekesnek, ezért a vizsgált területet részletesebben "ismertetem. Sümeg a Déli-Bakony, a Marcalmedence és a Keszthelyi-hegység találkozási pontján fekszik. A határterület-jelleg a geológiai felépítésben, a klimatikus viszonyokban és a három flórajárás hatása alatt álló növénytakaró összetételében egyaránt megnyilvánul. A vizsgálati terület több mint fele a Marcal-medencéhez tartozik. E területekre a sűrű vízhálózat jellemző : a földeket csatornák és állandó vizű patakok szeldelik föl. A felszínhez közel eső vízzáró réteg következtében a rétek, legelők 50%-a még most, a csatornázások után is tartós vízhatás alatt áll. Ebből adódóan a Marcal-medence gazdag vízparti és nedves talajt kedvelő növénytársulásokban. A vízfolyások mentén bokorfüzesek, fűz— nyár ligetek és égerligetek maradványai találhatók. Az erősen víz járta helyeken a sásrétek (Caricetum vulpinae) az uralkodók, de az összefüggő nádas sem ritka. A mélyebb fekvésű pangóvizes részek meszes tőzegén a zsombékos (Caricetum elatae) mellett a lápi növényzet maradványaival találkozunk (2. ábra). A kevésbé nedves területeken a kaszálórétek több típusa lelhető föl, így az alföldi (Agrostetum alhae), ártéri (Alopecuratum pratensis), dunántúli (Deschampsietum caespitosae) kaszálórétek és csenkeszrétek (Festucetum pratensis). A medence erdőben, legelőben szegény. Az I. és II. gyűjtési pontot a Rendeki-hegy közelében találjuk. A Rendeki-hegy a Bakony legdélnyugatibb nyúlványa. Nyugati oldalának lejtősztyeprétjén — a Haraszton