Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

ESZTERHÁS ISTVÁN: Az Alba-Regia barlang, a Bakony legnagyobb ismert barlangja

A barlang járatait korrózióval és döntően erózióval alakító vizek főként a tektonikailag előrejelzett vonalak mentén egyre lejjebb kerültek a márgás rétegben és annak feküjén, főtéjén egészen az egyre süllyedő karsztvízszintig. Az eróziós barlangjáratok elérve a karsztvízszintet, milyen üregformákat és méreteket produkálnak — erre csak elméleteink vannak, ezért ennek magyarázatát hagyjuk arra a későbbi időre, amikor a feltáró tevékenység elér ebbe a régióba is. Hidrológiai viszonyok A karszt egy vízrendszerként is értelmezhető, mely befogad, átereszt, tárol és lead vizet. Természetesen nem ilyen egyszerű a kép, mert az előbbi mechanikus sémát különböző fizhtai, kémiai, biológiai hatások is módosítják. Az Alba Regia-barlang környékén (a tési, isztimóri és balinkai adatokból számítottan) a csapadék sok éves átlaga 725 mm. A barlang nyelőinek együttes vízgyűjtő területe (I— 44, I—45, I—100) kb. 6000 m

2

. A járatok felett levő, azokkal valószínűleg közvetlen hidrológiai összefüggésben levő terület mintegy 30—40 ezer m

2

. Az ezen területről befolyó, beszivárgó vizek jelentik a barlang vízmérlegének bevételi oldalát. 75% párolgást és párologtatást, valamint 18% lefolyást becsülve, nagyjából évi 2000 m

3 (átlagosan napi 5 m

3

) víz jut az Alba Regia-barlangba. A barlang járathálózatát nyilvánvalóan nem ez a csekély mennyiségű víz járta át mindig. A szpeleogenezis korábbi időszakában a maitól eltérő természeti környezetben sokszorta több és más jellemzőjű vizeket kapott. A víznyelőkön keresztül befolyó vizek jelenleg is a barlang erozív fejlődésének legfőbb bázisai. Kora tavaszi hóolvadások, nagy nyári esőzések alkalmával aktivizálódnak a nyelők és áradási maximumban akár 500—1000 l/perc vízhozammennyiséggel futnak át a járatokon magukkal sodorva az újonnan hozott és a barlangi csorgában talált erozív törmeléket. A befolyó vizek az év nagyobb részében azonban csak alig észrevehetően csordogálnak. Ilyenkor viszont a kémiai agresszivitásuk nő meg és korrozív tevékenységet fejtenek ki. Ez viszont a huzamosabb hatás ellenére is lényegesen szerényebb üregtágító munkát jelent. A vizesebb időszakokban mért 10—15 nk° vízkeménység a pangó vizek idejére már 20—22 nk°-ra fokozódik (SZOLGA 1976, 1978, ZENTAI 1980). A szivárgó vizek a barlangot a lito- és diaklázisok mentén érik el. Az évi csapadékeloszlásnak megfelelően, de késve változó intenzitással kerülnek az üregrendszerbe. Agresszivitásuk nem csak a vízmennyiséggel fordított arányban változik, de kimutatható a felszíni növényvilág vegetációs és pihenő időszakjainak befolyásoló hatása is. A csepegő vizek keménysége átlagosan 18 nk° (ZENTAI, 1980). A cseppkőkiválás azonos törvényszerűségek szerint megy végbe a többi barlangokéval, így azzal nem kívánok foglalkozni. A csepegő vizek gyakorlatilag zárt térben való szétaprózódása miatt a barlang levegőjében is jelentős mennyiségű víz van. A páratartalom többnyire 100%-os, bár ez minőségileg nem azonos a felszínivel. A barlangi pára a karbonátoldatok szétporladásával keletkezik, így többnyire nem túl heterogén és ugyanakkor sok szilárd magot tartalmaz a továbbra is elektrolitben maradó páracseppekbe zárt karbonátokon túl. A befolyó és beszivárgó vizek végül is karsztvízteknőkben gyűlnek össze, ahonnan aztán megcsapolódnak. Az Alba Regia-barlang térségében nem egy egyenletes vízfelszínű teknŐre számíthatunk, mert a tektonikai helyzet sem nyugodt, törések, pikkelyes rátolódások vannak. Ennek megfelelően a kisebb-nagyobb karsztvízlencsék lépcsőzetesen helyezkednek el. A karsztvízszinten a víz fogadása és megcsapolása nincs egyensúlyban, mint annak normális körülmények között lennie kéne. A karsztvízszint állandóan süllyed a közeli, főként kincsesbányai mélyművelésű bánya intenzív vízkivétele miatt. A' Dunántúli-középhegységre vonatkozó 1975-ös adat szerint a természetes karsztvízutánpótlás évi 460 mill m

3 volt és a kivétel 598 mill m

3

. (NAGY 1977). Ez a már akkor is megbomlott egyensúly azóta csak romlott és a mi területünkön az átlagnál jobban érvényesül. Számításaink szerint a karsztvízszinten keletkezett kincsesbányai depressziós tölcsér sugara már kb. 20 km, és így pereme már néhány éve túlhaladt az Alba Regia-barlang alatti zónán. így sajnos az egész Bakonyon belül a keleti rész fokozottan deficites vízháztartásában.