Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

V. g táblázat A fogott fajok és egyedek számának családok szerinti megoszlása Család f a j e g y e d Család 1972 1973 1974 Hg 1972 -74 1972 1973 1974 Hg 1972-74 Család faj % faj % faj % faj '* egyed 1 sgyed % egyed % egyed % Sphingidae 1 3 1 8 2 9 2 4 6 196 1 206 1 Notodontidae 16 5 15 5 25 6 25 5 94 2 47 1 605 4 746 3 Thyatiridae 4 1 4 1 7 : 7 1 14 20 l 302 2 336 1 Drepanidae 2 1 4 1 6 i 6 1 20 13 296 2 329 1 Saturniidae 1 1 1 1 3 1 2 6 Sy

ssphingidae 1 1 1 1 1 2 Endromididae 1 1 1 1 12 13 Lasiocampidae 6 2 3 1 9 2 9 2 36 1 5 48 89 Lymantriidae 5 1 3 1 6 1 7 1 26 1 10 95 1 131 1 Endrosidae 2 1 1 2 3 1 11 1 5 17 Arctiidae 15 4 15 5 19 4 21 4 455 11 324 9 2418 15 3197 13 Ctenuchidae 1 1 1 1 32 1 9 88 1 129 1 Nolidae 1 1 3 1 3 1 25 1 16 41 82 Noctuidae 126 37 116 38 195 42 221 41 1152 28 1390 41 7934 4 8 10476 4 3 Geometridae 154 4 5 134 45 177 38 209 3 9 2239 54 1556 46 4386 2 7 8181 34 Zygaenidae 1 1 2 2 1 1 4 6 Limacodidae 1 2 1 2 2 1 3 110 1 114 Psychidae 2 1 3 1 1 3 J 6 10 2 18 Cossidae 1 1 2 4 1 1 1 3 5 Hepialidae 1 1 1 1 3 4 összesen 342 308 468 536 4123 3414 16550 24087 További 12 faj érte még el a háromévi összesítés alapján az 1%-os tömegrészesedést. Közülük 5 faj sokkal magasabb egyedszámban került Porva-Cseszneken a csapdába, mint bármelyik eddigi csapdahelyén az Eszaki-Bakonynak : Eupsilia transi-ersa L. (mindhárom évben gyakori), Biston betularius L. (főleg 1974), Habrosyne pyrithoides HUFN. (főleg 1974), Lomaspilis marginata L. (főleg 1974) és Orthosia stabilis D. & SCH. (főleg 1974). A többi 7 faj már másutt is szerepelt valahol a leggyakoribb fajok között. Az 1% alatti részesedésű fajok közül említésre méltó pl. az eddig másutt jóval alacsonyabb egyedszámban fogott Anisopteryx aescularia D. & SCH., Lycia hirtaria CL., Drepana harpagula ESP. és Scopula nigropunctata HUFN., valamint Bakonybélhez hasonlóan a Cycnia mendica CL. és Amathes triangulum HUFN. gyakorisága. Feltűnő néhány faj magas egyedszáma 1974-ben a Hg-csapdában, melyek más csapdahelyen sokkal ritkábbak voltak és Porva-Cseszneken 1972—73-ban egyáltalán nem (*), vagy csak 1—2 példányban kerültek elő, pl. Noctua janthina D. & SCH., N. fimbriata SCHREB.*, Drepana falcataria L. (40. diagram), Brachionycha nubecxdosa ESP.* (44. diagram), Cerastis leucographa D. & SCH. és Apoda limacodes HUFN. A hegység faunájára új fajok közül ismét először a hűvös, párás mikroklímát kedvelő, nálunk montán jellegű fajokat említenem : Endrosa kuhlweini HBN.: KOVÁCS (1958) hazánkból még nem említ bizonyítópéldányt. Azóta tudomásom szerint Magvarországon is előkerült, de az irodalomban sehol sem találtam erre vonatkozó pontos adatokat. Csak FORSTER—

WOHLFAHRT (1960) említi ÉK-Németország és Szilézia mellett Magyarországot is a faj lelőhelyeként. Az Endrosa fajok egyébként rendszerint nappal repülnek és csak ritkán jönnek fényre. PorvaCseszneken mégis 2 példánját fogta a csapda (1972. VIII. 13., 1974. VIII. 8.). Autographa pulchrina HAW. (1974. VI. 15., 28., VII. 1., 8., 26.): Euroszibíriai altoherbosa (magaskórós) faunakomponens, elsősorban a montán bükkös zóna lakója, de az Alpokban még az erdőhatár fölé is felhatol. Hazánk középhegységeiben már többfelé megfogták, a Mecseket és nyugati határszéleinket is beleértve. Nemrég még a Keszthelyi-