Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

(1973—74 = 2,7%) 1974-ben tömeges (666 = 5,4%), bár részesedése alatta maradt az 1972. évinek. Előfordulási napok száma szerint csak 12., így napi átlaga magas (2. helyen). Napi maximuma is a 2. legmagasabb (1974: 96). Mindhárom évben szerepelt az aszpektusdomináns fajok között (1972. III. vége—IV. eleje, 1973. III. eleje—IV. eleje, 1974. III. közepe—IV. vége), 1973-ban két dekádban abszolút domináns, míg 1972-ben az 0. incerta, 1974-ben a G. vaccinii és C. rubricosa is a gothica-ved egyidőben magasabb egyedszámban lépett fel. 3. Operophthera brumata L.: A lombkártevő kis téli araszoló az Eszaki-Bakonyban eddig Fenyőfő kivételével mindenütt gyakorinak bizonyult, de csak Zircen és PorvaCseszneken (lásd később) került a leggyakoribb fajok közé. Bakonybélben mindhárom évben igen gyakori volt (45. diagram). Bár részesedése csökkenő tendenciát mutatott, egyedszáma a 2. évben volt a legalacsonyabb és a Hg-égős csapda ismét nagyobb számban fogta. 1972-ben az év kiemelkedően domináns faja (ehhez hasonlóan magas évi tömegrészesedést eddigi északi-bakonyi gyűjtéseim során csak a Colotois pennaria L. ért el 1971ben Zircen!). A brumata előfordulási napjainak száma szerint csak 42., így napi átlag szerint első (tipikus rajzási jel) és napi maximumai is minden évben magasak voltak (főleg mégis 1972-ben). Mivel a brumata repülési ideje a már viszonylag fajszegény késő őszi időszakra szorítkozik, ilyen mértékű gyakoriság mellett nem váratlan, hogy egyes dekádokban abszolút domináns fajként lép fel. Bakonybélben mindhárom év novemberében abszolút domináns volt, kivéve a hónap elejét 1973—74-ben, amikor a rossz időjárás erősen lecsökkentette a fogási eredményeket. 4. Rivula sericealis SCOP. : Fenyőfő és Ráktanya kivételével mindenütt igen gyakori faj volt. Bakonybélben 1973-ban a leggyakoribb faj, 1972-ben a 2. leggyakoribb. Bár 1974ben a Hg-égős csapdában csak 10., egyedszáma alig marad el az 1973. évi mögött. Előfordulási napjainak száma szerint az első helyen áll, így napi átlaga és maximuma viszonylag alacsony. A normálégős gyűjtés idején többször aszpektusdomináns (1972. VII. vége — VIII. eleje, 1973. VI. eleje-vége, VII. vége — VIII. vége). 5. Conistra vaccinii L.: Fenyőfő és Zirc kivételével mindenütt igen gyakori faj volt. Bakonybélben egyedszáma a három év folyamán fokozatosan emelkedett és 1974-ben a 3. leggyakoribb faj volt. Előfordulási napjainak száma nem túl magas, így napi átlag szerint az 5., és 1974-ben napi maximuma is figyelemre méltó. Aszpektusdomináns 1973. V. elején, X. elején—végén, 1974. III. közepén és végén, valamint X. végén. 6. Ochropleura plecta L.: Fenyőfő kivételével szintén mindenütt a leggyakoribb fajok között találhatjuk. Míg 1972—-73-ban meglehetősen alacsony egyedszámban került elŐ Bakonybélben (normál égő!), addig 1974-ben a 4. leggyakoribb faj volt. Előfordulási napjainak száma magas, így napi átlaga és maximuma viszonylag alacsony. Ezért aszpektus-dominanciát egyszer sem ért el, de 1974. VII. közepén szubdomináns és V. végétől VIII. végéig is a jelentősebb részesedésű fajok közé tartozott, ami ilyen hosszú ideig Bakonybélben egyetlen más fajnál sem fordult elő. 7. Scotia exclamationis L. : Valamennyi csapdahelyemen a leggyakoribb fajok között szerepelt. Bakonybélben 1973-ban csak kevés példányban fogta a csapda, de l974-ben az 5. leggyakoribb faj volt. Előfordulási napjainak száma viszonylag alacsony, így napi átlaga magas, bár napi maximumai nem figyelemre méltóak (rajzásjelleg, de ezen belül viszonylag egyenletes egyedszámokkal). Csak 1974-ben ért el aszpektusdominanciát (VI. közepe, VII. közepe). 8. Spilarctia lubricipeda ESP.: Fenyőfő kivételével mindenütt gyakori volt, de különösen 1974-ben Bakonybélben, Porva-Cseszneken és 1975-ben Huszárokelőpusztán (lásd később). Bakonybélben 1974-ben az 5. helyen áll. Előfordulási napjainak száma magas, így napi átlaga és maximuma alacsony. Aszpektusvezérfaj 1974. VI. elején, végén és VII. elején. 9. Timandra griseata brykaria NORDSTR. (Calothysanis amata L.): Mindenütt viszonylag gyakori faj volt, Bakonybélben is mindhárom évben magas egyedszámban fogta a csapda. Míg 1973-ban a 2., 1972-ben az 5. leggyakoribb faj volt, addig 1974-ben a Hg-égős csapda idején hasonlóan magas egyedszám mellett csak a 20. helyre került. Az előfordulási napok száma szerint a 2. helyen áll, így napi átlaga és maximuma jelentéktelen. Mégis többször aszpektusdomináns (1972. VII. közepe, VIII. közepe — IX. eleje; 1973. VII. közepe, IX. eleje; 1974. X. eleje), ami alacsony napi egyedszámok ellenére viszonylag koncentrált repülési időre utal. 10. Semiothisa clathrata BRAHM. : Minden csapdahelyen igen gyakori faj volt. Ba-