Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.
17. térkép: A bakonybéli fénycsapda környékének növényzeti térképvázlata (1974). Ac ac Acer (juhar) «v/o \ vetemény Al Alnus glutinosa (enyves éger) B Betula (nyír) ^Jmeb szántó Ga Carpinus betulus (gyertyán) co Cornus (som) -— v-^v^ erdő széle cor Corylus avellana (mogyoró) Fa Fagus sävatica (bükk) patak Fr fr Fraxinus excelsior (magaskőris) G Gyümölcsfák — — — földút Pe pe Picea excelsa (lucfenyő) Po Populus canadensis (kanadai nyár) fcj^Or épület Poa Populus alba (fehér nyár) Pot pot Populus tremula (rezgőnyár) _i—«—'— kerítés Q Quercus (tölgy) pr Prunus spinosa (kökény) ^^^^ lejtési irány ro Rosa canina (gyepürózsa) Ro Robinia pseudo-acacia (akác) H M füves terület S s Salix (fűz) sa Sambucus (bodza) \U \V vizenyős terület T Tilia (hárs) U Ulmus (szil) fénycsapda Jelmagyarázat a 17. térképhez mivel távolabb vannak, a fénycsapda közvetlen hatókörén kívül, ennek ellenére hatásuk a fogási adatokon még határozottan érezhető. Az Északi-Bakony jellegzetes kevert bükkösei a Pápa-vár keleti oldalán legalább 600—800 m távolságban vannak, a csapda elől a keskeny erdőnyúlvány által tökéletesen takarva. A Bakonybéli-niedenee télen az Északi-Bakony hidegebb tájai közé sorolható, a tenyészidőszak folyamán viszont inkább a száraz, meleg részterületek közé (viszonylag nyílt, napos terület, kevés erdő, erősen védett É és ÉNy felé). Mindkét J3llegzetesség az éjszakai nagylepkefauna összetételén is érezteti hatását. A fénycsapda 1972—73-ban 100 W-os normál opál égővel üzemelt, 1974-ben pedig SO W-os higanygőzégővel (a továbbiakban Hg). A 3 év alatt összesen 464 faj került elő, ez a zirci arborétum után a legalacsonyabb fajszám északi-bakonyi csapdahelyeim között (lakott, művelt terület). A fogott egyedek száma (17 036) csak a fenyőfői egyedszámot haladja meg egv kevéssel, és az egyes években fogott egvedek száma is igen hasonló Fenyőfőhöz (1 877, 2 772 és 12 387). Ennek ellenére a fogott fajok közül 11 faj új az Eszaki-Bakony nagy lepkefaunájára: Laelia coenosa HBN., Grapliipliora augur F., Anaplectoides prasina D. &SCH., Cucullia scrophulariae 1). & SCH., Hydraecia petasitis DBLI)., Chloridea armigera HBN., Amphipyra berbera s>-enssoni FE ETCH., TÄthostege griseata D. & SCH., Trichopteryx carpinata BKH., Notliopteryx polycommata I). & <S'OH., és Scopula caricaria REUTTI. A scrophulariae, polycom mata, caricaria és a griseata kivételével az Északi-Bakonyban közülük másutt azóta sem került elő egyik faj sem. Itt különösen az augur, petasitis, prasina és carpinata előfordulása figyelemre méltó, valamint a hazánkban csak nagyon kevéssé ismert berbera. Ezzel szemben az armigera csak alkalmi vándornak tekintendő. A fogott egyedek száma a Hg-csapdában ezúttal ismét négy-ötszörösére emelkedett a normálégős gyűjtéssel szemben, a fajok száma pedig közel duplájára. /./táblázat: Az 1%-os töniegrészesedést meghaladó fajok száma ismét hasonló az előbbi csapdahelyekéhez (8. grafikon), az egyes években 21, 26 ill. 25 faj sorolható ide, melyek együttesen a fogott egyedek 63,5—63,8, ill. 58,1%-át adták. A 0,5—0,9%-os tömegrészesedésű fajoknál az értékek csak kevéssel alacsonyabbak az eddig tapasztaltaknál: 19, 23, ill. 20 faj; 14,3 — 15,8, ill. 12,8%-os egyodszám-részesedéssel. A leggyakoribb fajok évi részesedése az átlagosnál valamivel magasabb (max. 17,2%), ami inkább kevéssé gazdag faun áj ú területekre jellemző, vagy egyes fajok rendkívüli mértékű rajzását mutatja (pl. Zirc, Fenyőfő). A háromévi átlag alapján a leggyakoribb fajok tömegrészesedése
