Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)
DR. VERESS MÁRTON: Adalékok a Csesznek környéki barlangok klimatológiájához
járatok alakjának változásával. Magas, keskeny bejáratoknál nagyobb, majd enyhe csökkenés után az egyre laposabb bejáratú barlangoknál gyorsan nő. Ha a hőmérsékleti gradienst a bejárat nagyságának függvényében ábrázoljuk a bejáratok alakjának ismételt figyelembevételével (2. e lf 2. e 2 ábrák), a 2. Ci és 2. c 2 ábrákhoz hasonló eredmény adódik, de a csoportok elkülönülése kevésbé éles. összegezve megállapítható, hogy a járatok bejáratainak nagysága és alakja együttesen szabályozza a járatok hőmérsékletét. A laposabb kis bejárattal rendelkező barlangok hőmérséklete jobban eltér a külső hőmérséklettől, a magasabb, de nagyobb bejárattal rendelkező barlangok hőmérséklete viszont kevésbé tér el. A bejárat területének növekedésével ez az eltérés csökkenő mértéket mutat. A nagyon szűk bejáratú barlangokban függetlenül a magasságtól (tehát a területtől), a járatok hőmérséklete viszont növekedő eltérést mutat a külső hőmérséklettől. A járatok huzatnélkülisége, valamint a felmelegedésnek a bejárat keresztmetszetétől (nagyság, alak) való függése arra mutat, hogy a levegőcsere ezekben a barlangokban korlátozott. SOROZATMÉRÉSEK : A hőátadás tanulmányozásának céljából több, laposabb (csőszerű) járatban végeztünk folyamatos mérést úgy, hogy a hőmérőket a bejáratokhoz képest növekvő távolságokba helyeztük el (3., 4., 5. ábrák). A kapott léghőmérsékleti adatokat a távolság függvényében ábrázoltuk. Megfigyelhető, hogy a bejárattól távolodva a hőmérséklet értéke, valamint ingadozása csökken (3., 4. a ábrák). Ha a nappali és éjszakai hőmérsékleti átlagokat a mérési pontoknál vett keresztmetszetek függvényében ábrázoltuk (4. b ábra), az tapasztalható, hogy a kettő között összefüggés van olyannyira, hogy a helyi keresztmetszet-növekedés a hőmérséklet csökkenési tendenciáját mérsékli (pl. ö—14. jelzésű barlangnál). Megfigyelhető továbbá az is, hogy a 20 dm 2-nél kisebb keresztmetszetű járatoknál a nappali és éjszakai hőmérséklet kiegyenlítődése mintegy 4 m-nél, ennél nagyobb keresztmetszet esetén viszont 6 m-nél következik be. Az egyenletesen csökkenő keresztmetszetű barlangoknál a kiegyenlítődés a bejárattól távolabb, de alacsonyabb hőmérsékleten megy végbe. Megállapítható, hogy ezen kis bejáratú, szűk, rövid járatok hőháztartási viselkedése eltér az irodalomban leírt nagyobb barlangok hőháztartási viselkedésétől (CSÖMÖR M.—ZALAVÁRI M. 1964, URBAN E. 1964, KORDOS L. 1970, 1972). A különböző hőátadási formák közül a hővezetés függ a keresztmetszet nagyságától, ezért a laposabb járatokban a hő hőátadással terjed, mivel az alacsony bejáratok a külső légmozgást meggátolják, vagy igen korlátozottá teszik. A nagy keresztmetszetű magas barlangoknál ezzel szemben látható, hogy a hőmérők igen változó hőmérsékletet mutatnak önmagukban is, de egymáshoz képest is. Csak további vizsgálatokkal lehetne azt a keresztmetszetnagyságot meghatározni, amelynél nagyobb bejáratú barlangoknál már (5. ábra) a hő levegőcserével szállítódik. összefoglalás: A fennsík egyszerű, rövid, karsztos eredetű barlangjaiba a hő hőátadással vagy levegőcserével áramlik be. A hőátadás a széles, lapos bejáratú barlangokra jellemző. A nagy keresztmetszetű, magas barlangokba a hő levegőmozgással kerülhet be, amely vagy a külső légmozgások továbbterjedése a barlangokban, vagy a járatok és a külső környezet között időlegesen kialakult cirkuláció lehet. A kisebb területű, szűk járatú barlangokban a levegőcsere lehetősége csökken, a hőátadási tendenciának a lehetősége fokozódik. Egyetlen járatnál váltogatva mindkét hőátadási mód lehetséges. A járat minél szélsőségesebb kifejlődést mutat, annál kisebb a valószínűsége egyik vagy másik hőátadási mód hosszabb idejű és térben kifejlettebb létezésének a másik rovására. A szerző ezúton mond köszönetet a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport tagjainak, akik a dolgozatban felhasznált hőmérsékleti és légnedvességi adatokat mérték, illetve a barlangok adatait felmérték.
