Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)
DR. KROLOPP ENDRE – DR. VÖRÖS ISTVÁN: Macro-Mammalia és Mollusca maradványok a Mezőlak-Szélmező pusztai tőzegtelepről
Macro-Mammalia maradványok 1. A Marcal folyó mentén a tőzegbe ásott árokból 2—3 m mélységből állatcsontok kerültek elő (MNM. Adt. 58. M. II., 1937. MOHAPEL, P.). A leletanyag elveszett. 2. Mezőlak-tőzegtelepről 3 m mélyről egy „tulok-koponya szarvakkal" került elő (MNM. Adt. 104. B. II., 1939. PATZENHÓFER, H.). A leletanyag elveszett. 3. A Szélmező major melletti tőzegtelep Ny-i (1. sz. kutatóárok) és a K-i (2. sz. kutatóárok) szélén 1939-ben GALLUS, S. végzett régészeti feltárást (GALLUS 1942). A tőzeg rétegsorát SEEMAYER, V. vizsgálta. a) 1. sz. (Ny-i) kutatóárok: a tőzeg feküjében a lápfenéken cölöplyukak foltjai voltak megfigyelhetők. A leletek a lápfenék felszínén és a nyílt vizet jelentő csigás homokos rétegből kerültek elő. A tőzegtelep fiatalabb része (GALLUS 1942. I. kép 3., 5.; II. kép 6.). Az előkerült állatcsontanyag elveszett. b) 2. sz. (K-i) kutatóárok: a tőzeges humusz, tőzegtalaj alatt kb. 180 cm mélységig az ún. „felső tőzegréteg" található. Az alatta levő nyílt vizet jelentő „csigás tőzegréteg" 50—60 cm vastag. Alsó része elhomokosodott, leleteket bőven tartalmazott. A kb. 230—240 cm mélységig húzódó „csigás tőzegréteg" idősebb a tőzegtelep Ny-i részén levő (1. sz. kutatóárok) cölöplyuk-rendszert fedő csigás rétegnél. A lápfenékre települt „iszapos agyagréteg" (—300 cm) és a „csigás tőzegréteg" közé egy ún. „alsó tőzegréteg" is beékelődött. Belőle szintén kerültek elő állatcsontleletek. A 2. sz. kutatóárok közölt rétegsorát (GALLUS 1942. I. kép 4.) a hosszanti keresztmetszet alapján (GALLUS 1942. II. kép 9.) a tőzegtelep K-i meredek partszegélyénél vették fel. Az állatcsontokon egyöntetűen megtalálható 7/1939-es leltári szám az őskori Cserépleltár és az őskori Leltárnapló azonos bejegyzései alapján egyértelműen azonosítható, hogy az állatcsontmaradványok GALLUS, S. 1939-es ásatásakor kerültek elő. Az állatcsontanyag megmaradt részének „faunalistáját" — téves ásató- és évszámjelöléssel — BÖKÖNYI, S. (1962, 1974) közölte. OSTEOLÓGIAI LELETANYAG: I. , 2. sz. (K-i) kutatóárok „csigásrétegének felső részéből" (kb. 180—200 cm) : Szarvasmarha — Bos taurus LINNÉ — jobb oldali os frontale-parietale régió a szarvcsaptővel. A szarvcsaptő hossza: 100 mm, báziskeresztmetszete ovális. A szarvcsap fala vastag, tömör. Az agykoponya-töredék kifejlett bikától származik. Szarvcsaptő-méretek (mm): horizontális átmérő: 70, vertikális átmérő: 58, báziskörméret: 203. — costa fragmentum, — femur dext. diaphysis (a proximalis és a distalis epiphysis hiányzik, az elcsontosodás még nem kezdődött el). Fiatal bikáé. Sertés — Sus scrofa domestica GRAY — koponya- és mandibulapár. A leletanyag elveszett. A leltárkönyvi bejegyzés szerint „másfél éves hím" egyedé. II. , 2. sz. (K-i) kutatóárok „csigás rétegének alsó részéből, illetve az ún. „alsó tőzegrétegből" (kb. 230—270 cm) : „Vadszamár — Asinus hydruntinus REGALIA" — os occipitale (1. kép 1.). A jobb oldali proc. jugulare vége és a squama occipitalis keskeny magas pereme sérült. A fossa nuchalis felülete nagy, érdes. A nyakszirt magassága (B—A) : 91 mm, az os occipitale magassága (O—A) : 58 mm, az interparietale hossza (A—L) : 30 mm, a condylus occipitale szélessége (c—c) : 65 mm, a foramen magnum szélessége: 31 mm, magassága (B—O): 33 mm, a basioccipitale hossza: 47 mm. — jobb oldali mandibula (1. kép 2.). A ramus mandibulae több helyen áttört, a corpus mandibulae medialis fala a P 3 alatt szintén sérült. A P 2 _3 és az M 2 hiányzik. A corpus mandibulae alacsony, vékony, karcsú. Magassága az M 3 mögött: 91, a P 2 előtt:
