Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

10. nem (genus) : Achenium LEACH, 1819 33. A. humile (NICOLAI, 1822) — Dél- és Közép-Európa, Észak-Európa déli területei, Kaukázus, Kisázsia. Álló- és folyóvizek partján, kövek, növényi törmelék, trágya alatt élő, melegkedvelő faj. Kora tavasszal és késő őszkor a leggyakoribb. Bf: (Tapolca, F. R. H., Sz). KB: (Fehérvárcsurgó, L). Kh: Keszthely, Gy. 11. nem (genus) : Domene FAUVEL, 1873 34. D. scabricollis (ERICHSON, 1840) — Közép- és Dél-Európa. Montán faj. hegyi erdők nedves talaján, avar, moha, korhadó tuskók törmeléke, kéregdarabjai alatt él. Kora tavasszal és késő őszkor gyűjtötték. ÉB: Zirc. L. 12. nem (genus) : Lathrobium GRAVENHORST, 1802 1. alnem (subgenus) : Tetartopeus CZWALLINA, 1888 35. L. scutellare NORDMANN, 1837 — Kelet-Európa, Kaukázus, Kisázsia. Vízpartokon, korhadó növényi anyagok, árvízi hordalék és kövek alatt él. A kora tavaszi és késő őszi hónapokban gyűjtötték. Bf: Zánka, 1902. VII. ex. coll. Cs. ÉB: Pápa, 1899. III. 2 db, W. 36. L. fennicum RENKONEN. 1938 — Észak- és Közép-Európa, Kaukázus, DélSzibéria. Európai elterjedése főleg nyugati és keleti irányban ma még nem kellően tisztázott, áreája feltehetően sokkal nagyobb, mint az eddigi adatokból ismert. Faunaterületünkön új, amennyiben a korábbi adatok a közel rokon L. quadratum PAYKULL, 1789 fajra vonatkoztak, amelynek bizonyító példánya viszont nem ismert hazánkból. A kérdés tisztázása folyamatban van TÓTH (in press). Mind a hegy-, mind a dombvidéken gyakori, a síkságon valamivel ritkább. Nedvességigényes faj, álló- és folyóvizek, lápok, mocsarak partján, korhadó növényi anyagok, fugyökerek között, avar, kövek, moha és árvízi hordalék alatt él. Bár az egész év során gyűjtötték, tavasszal és őszkor gyakoribbnak tűnik. Bf: Tihany, 1934, Sz, — 1939. IV. 15. 15 db, Sz. ÉB: Pápa, W. KB: (Pét, L). 2. alnem (subgenus) : Lathrobium s. str. 37. L. longulum GRAVENHORST, 1802 — Észak- és Közép-Európa, Kaukázus, Szibéria. Nagyobb állóvizek, mocsarak, ritkábban kisebb pocsolyák partján, erdőkben és kultúrterületeken, korhadó növényi törmelék, avar, széna, szalma, komposzt alatt él. Kora tavasszal és késő őszkor a leggyakoribb. Kh: Balatonederics, ex coll. Cs. 38. L. filiforme GRAVENHORST, 1806 — Észak- és Közép-Európa. Nagyobb állóvizek, kiterjedtebb mocsarak, lápos területek partszegélyén korhadó növényi törmelék, árvízi hordalék alatt él. Főleg tavasszal és késő őszkor gyűjtötték. Kh: (Balatonederics, Sz). 39. L. brunnipes (FABRICIUS, 1792) — Észak- és Közép-Európa, Kaukázus, Szibéria. Erősen nedves réteken, erdei pocsolyák közelében, lápterületeken, avar, széna, árvízi hordalék, korhadó növényi törmelék alatt, ritkán kultúrföldeken, komposztgödrökben él. Csak a kora tavaszi és késő őszi hónapokból vannak gyűjtési adataink. ÉB: Farkasgyepű, 1977. XI. 24. — 1978. IV. 1. (talajcsapda, in: Fagetum silvaticae) TL, Zirc, L. 40. L. spadiceum ERICHSON, 1840 — Közép-Európa. Montán faj, hegyi folyók, patakok partján, kövek, árvízi hordalék alatt él, bár egyes irodalmi adatok szerint pincékben is gyűjtötték. Meleg alkonyatokon repülve rajzó példányait többször megfigyelték. — var. balcanicum BERNHAUER, 1899 — Balkán-félsziget. Bf: Tihany, 1941. V. 15. K, Sz.