Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

4. nem (genus) : Scopaeus ERICHSON, 1839 18. Sc. laevigatus (GYLLENHAL, 1827) — Európa, a Földközi-tenger partvidéke,. Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, Afganisztán, Dél-Szibéria, Turkesztán. Főleg nyílt növényszövetkezetekben, iszapos vízpartokon, mocsaras területeken, korhadó növényi anyagok, ritkábban kövek alatt él. Nedves réteken, az alkonyati órákban repülve rajzik. Irodalmi adatok szerint kora tavasszal és késő őszkor a leggyakoribb. Bf: Tihany, 1939. IV. 15. 6 db, Sz. ÉB: Pápa, Kf, W. KB: (Pét, L). Kh: Balatonederics. E, Gyenesdiás, 1949. VII. 12—28. 5 db (esti csapkodás) K, Vállus, 1978. IV. 3. PL. 19. Sc. minimus ERICHSON, 1839. — Nyugat-, Közép- és Dél-Európa. Erősen nedves területeken, vízpartokon, mocsarakban, lápréteken gyökerek, korhadó növényi törmelék, árvízi hordalék között él. Irodalmi adatok szerint: IV—V. és VIII—X. hónapokban gyűjtötték. Kh: (Balatonederics, Sz, Keszthely, Sz). 20. Sc. íurcatus BINAGHI, 1935 — Délkelet-Európa, Közép-Európa déli területei. Előfordulása, különösen északi és keleti irányban ma még nem tekinthető tökéletesen tisztázottnak. Országhatárainkon belüli előfordulása csak TÓTH (1978) közlése nyomán vált ismertté. Erősen nedvességigényes faj, nagyobb állóvizek, mocsarak partján, lápréteken, korhadó növényi anyagok és mohapárnák alatt él. Faunaterületünkön III—XI. hónapokban gyűjtötték, kora tavasszal a leggyakoribb. Kh: Balatonederics, Gy, Keszthely, 1909, Gy. 21. Sc. pusillus KIESENWETTER, 1843. — Dél- és Közép-Európa, Kaukázus. Nagyobb állóvizek partján, lápos, mocsaras területeken, korhadó növényi anyagok, mohapárnák alatt él. Faunaterületünkön III—VI. és IX—X. hónapokban gyűjtötték. ÉB: Pápa, 1895, W. Kh: Balatonederics, 6 db, E, 4 db, Gy. 22. Sc. cognatus MULSANT et REY, 1855 — Közép- és Dél-Európa, Észak-Európa déli területei. Kavicsos, homokos, ritkábban iszapos vízpartokon, vízközeli réteken, fugyökerek, árvízi hordalék és korhadó növényi törmelék alatt él. Kora tavasszal a leggyakoribb. (= sulcicollis auct. p.p.) Bf: (Balatonalmádi, Sz). ÉB: (Bakony, W, Pápa, Sz). 5. nem (genus): Dolicaon LAPORTE, 1835 23. D. biguttulus BOISDUVAL et LACORDAIRE, 1835 — Dél-Európa, KözépEurópa déli területei, Észak-Afrika, Palesztina, Perzsia, Kaukázus. A síkság és dombvidék vizeinek partközelében, ritkábban szárazabb területeken, kövek, növényi törmelék, árvízi hordalék alatt él. Kora tavasszal a leggyakoribb. Bf: Kővágóörs, 1973. IV. 4. PL, Tihany, 1934. V. 14. Sz. ÉB: (Zirc, F. R. H.| Sz). DB: (Nagyvázsony: Kabhegy, Ho). 6. nem (genus): Medon STEPHENS, 1833 24. M. ferrugineus (ERICHSON, 1840) — Délkelet-Európa, Közép-Európa déli területei, Kisázsia. Nagyobb állóvizek partján, nedves erdőszegélyeken, erdei pocsolyák közelében, kövek, korhadó növényi törmelék, avar, széna alatt és kisemlősök föld alatti építményeiben él. Tavasszal és ősszel a leggyakoribb. (= brancsiki EPPELSHEIM, 1880. = nitidus PETRI, 1891). Bf: Tihany, 1939. IV. 15. 2 db, 1940. IX. 15. 5 db, Sz, 1941. VII. ÉB: Zirc. L. KB: Fehérvárcsurgó, 1923. VII. 23. B. Kh: Tátika: plató, 1953. IX. 13. 3 db (avar, rostálás) K. 25. M. fusculus (MANNERHEIM, 1830) — Nyugat- és Dél-Európa, Közép-Európa déli területei, Kaukázus, Kisázsia. Erdőkben és erdőszegélyeken, korhadó növényi törmelék, széna, szalma, avar alatt, valamint kisemlősök föld alatti építményeiben (főleg vakond) él. Faunaterületünkön minden évszakban gyűjtötték. Bf: Tihany. 1940. IV. 16. — 1941. V. 15. 5 db, Sz. ÉB: Pápa, 2 db — 1897. III., V., — 1898 — 1899, W.