Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)
DR. UHERKOVICH GÁBOR: A Fekete-hegy (Balaton-felvidék) Kerek-tava algavegetációja
Az előbbiekben és a taxonómiai táblázatban felsorolt adatok helyes értelmezéséhez a következőket kell hozzáfűznöm: Egy-egy alkalommal egy viszonylag kiterjedtebb terület több pontjáról, pl. az úszóláp felfakadó vizeiből több helyről is vettem mintákat. Ezek az algaegyüttesek taxonómiai Összetételében árnyalatilag különböztek. Ez azt jelzi, hogy az ilyen, egymástól némileg elkülönült víztestek még lényegileg azonos ökológiai adottságok mellett is nem teljesen azonos összetételű algaegyütteseket alakítanak ki egy-egy időszakban, azaz bizonyos mozaikosság észlelhető. Ez a mozaikosság nemcsak egyes taxonok meglétében vagy hiányában mutatkozhatik, hanem a dominanciaviszonyok némi eltolódásában is. Utóbbit valószínűleg nem az ökológiai viszonyok árnyalati eltérései szabják meg elsősorban, hanem sokkal inkább az, hogy egy-egy ilyen kisebb víztestben a véletlen szabja meg, hogy mikor melyik szervezet indulhat — pl. az itt jelenlevő nagyobb szóródási, indulási egyedszámnak köszönhetőleg — viszonylag jelentősebb elszaporodásnak. Az előzőekben adott ismertetések és a taxonómiai táblázat a három vizsgált élőhely (úszóláp felfakadó vize, Sphagrmm-facsarék és a zsombekos vize) egy-egy időpontban észlelt algaegyütteseinek az „átlagos megjelenését", együttes arculatát ismertetik, hiszen gyakorlatilag az előfordulási helyek további részletezése aligha lenne kivitelezhető. Viszont jelen sorokkal arra kívántunk utalni, hogy ettől az átlagos arculattól a fentiek értelmében bizonyos mozaikos eltérések is adódnak. Az észlelt algaszervezetek taxonómiai felsorolása A vizsgált együttesekben megtalált összes algaszervezetet igyekeztem meghatározni, így ez a feldolgozás az egyes algaegyüttesek teljes taxonómiai elemzésének igényével készült. Az összes észlelt szervezetet a mellékelt I. táblázat foglalja magába. Néhol a meghatározás csak közelítő pontossággal történhetett meg, de ezeket az adatokat is hasznosnak látszott közölni. A meghatározáshoz az irodalomjegyzékben felsorolt határozókat, monográfiákat, taxonómiai tartalmú tanulmányokat használtam. A nagyobb rendszertani csoportokon belül az egyes taxonok — a könnyebb áttekinthetőség kedvéért — alfabetikus sorrendben állnak. Ahol saját ábraanyagunk van, arra az alganév után zárójelbe tett tábla- és ábraszámmal utalok. A gyér vagy kisebb egyedszámú előfordulásokat a + jellel, a nagyobb egyedszámú előfordulásokat az X jellel adom meg a megfelelő oszlopban. A taxonómiai táblázat adatai az esetek többségében a szakember számára önmagukért beszélnek. Néhány észlelt szervezetnél hasznosnak mutatkozott, hogy külön morfológiai vagy ökológiai megjegyzéseket tegyek. Ezeket 1. a következő fejezetben. Megjegyzések egyes algataxonokhoz Euglena adhaerens MATV. (I. 8.) — 68—72X5,5—6,5 A'm-es sejtméretével jóval kisebb a törzsalaknál. (Utóbbinál az irodalom 82 5—165X6,6—12 um-es sejtméretet ad meg.) Egyebekben ez a forma alaktanilag azonos a leírt fajjal. Euglena mutabilis SCHMITZ forma (I. 9.) — A 120—125X11,8—13 ^m-es sejtek jóval nagyobbak, mint amit az irodalom a törzsalaknál megad. Lepocinclis sp. (I. 11.) — A 67X25 ,wm-es szervezet legközelebb a L. caudata DA CUNHA-hoz áll, amelyet Brazíliából és a Sunda-szigetekről közöltek. Valószínűleg ennek a fajnak egyik formája az általunk észlelt alga. Petalomonas pregnáns SKUJA (I. 13—14.) — Méretei szerint (68—72X34—36 um) ehhez a fajhoz tartozik, alaktanilag a P. platyrhynchus SKUJA fajhoz is közelít bizonyos vonásokban. Felvethető, hogy a két faj nem ugyanazon taxon két szélső esete-e, azaz hogy nem vonandók-e össze egy fajjá? Ceratium cornutum (EHRBG) CLAP, et LACHM. (III. 12.) — 118—129X70—73 um nagyságú sejtek, kevés példányban került elő az úszóláp mélyületeinek vizéből. Ophiocytium arbuscula (A. BER.) RABENH. (III. 5.) — Frissen vizsgált, élő anyagból alaktanilag igen jellegzetes példányai kerültek elő a faj bonyolult felépítésű kolóniáinak. Az egyes sejtek vastagsága 3 jum körül van. Pinnularia undulata GREG. — A 48—50,5X9,8—10,2 /um-es példányaink jóval nagyobbak HUSTEDT (1930) adatainál, de egyebekben típusos megjelenésűek.
