Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. KROLOPP ENDRE – DR. VÖRÖS ISTVÁN: Macro-Mammalia és Mollusca maradványok a Mezőlak-Szélmező pusztai tőzegtelepről

IV. TÖRTÉNETI KOROK ÖSTULOKPOPULÁCIÓI („KÉSÖHOLOCÉN") Subatlantikum; a faunisztikai Alföldi szakasz (KRETZOI—VÉRTES, 1965); a régészeti római, népvándorlás és kora középkor. A kora középkori leletanyag kronostratigráfiája bizonytalan. Óholocén őstulokpopulációk mikroevolúciós vizsgálata A magyarországi tőzegtelepekből (Szabadszállás, Kecel, Mezőlak, Nádasdladány) igen gazdag őstulok-leletanyag került elő (BÖKÖNYI, 1962, 1972). A nagyszámú koponya, szarvcsap és postcraniális csontok — teljes csontváz — lehetővé teszik az óholocén őstulokállomány mikroevolúciós vizsgálatát. CRANIOLÓGIA A tőzegtelepekből előkerült őstulokkoponyák craniológiailag heterogének. A leletek között csak egy őstulok tehénkoponya ismert (Mezőlak — 1. sz.; 3. kép), a többi bikáé (Mezőlak — 2—6. sz.; 4—8. kép; BÖKÖNYI, 1972. 2—11. kép). A Borealis időszakból származó őstulok tehénkoponya karcsú, keskeny, alacsony. Méretei megegyeznek a subborealis areajú őstulok tehénkoponya méreteivel (EKMAN, 1972). Az őstulok bikakoponyák méretadataiból megállapítható, hogy méreteikben, arányaikban és felépítésükben különböző koponyájú és szarvcsapformájú egyedek éltek ugyanazon populációban. A szabadszállási topopopulációban (BÖKÖNYI, 1972) előfordul: — kis, karcsú koponyájú; rövid, nyitott szarvállású, — nagy, széles koponyájú; rövid, nyitott szarvállású, — kis, karcsú koponyájú; hosszú zárt szarvállású, — hosszú szarvú, nyitott szarvállású bikakoponyák. A szabadszállási ép bikakoponya keskeny-karcsú, egyenes fejélű. A homlok rövid, keskeny. A frontostenion ív hosszú. Az agykoponya alacsony, keskeny. A szabadszállási szarvcsapméretek között maximális értékkel szereplő (BÖKÖNYI, 1972. Ltsz.: 65.3.83.) szarvcsap bázisán vastag, nagyon erős gyöngyözés miatt aberráns, extrém mérete a továbbiakban méret-összehasonlításra nem használható fel. A keceli topopopulációban (BÖKÖNYI, 1972) a két bikakoponya mérete az agykoponya méretei és arányai kivételével megegyezik. A „tőzegtelepi" koponya fejéle széles, alacsony, egyívű. A homlok széles, homorú. A frontostenion ív hosszú. A koponya alacsony. Az agykoponya széles, magas. A „rózsaberki" koponya fej éle keskeny, egyenes. A homlok rövid, széles. A frontostenion ív rövid. Az orbiták erőteljesek. A koponya magas. Az agykoponya keskeny, alacsony. Mindkét koponya szarvcsapja hosszú, zárt szarvállású, csúcsa erősen befelé hajlik. A szarvcsapok 3. spirálja nem, vagy csak gyengén alakult ki. A nádasdladányi bika agykoponya fragmentum az óholocén őstulkok között az eddig ismert leghosszabb és legkarcsúbb szarvcsapokkal rendelkezik (BÖKÖNYI, 1962). A fejéi igen széles, egyenes. A homlok aboralis része széles, a frontostenionnál erősen befűződő. Az agykoponya alacsony, keskeny. A nagyívű szarvcsap erősen befelé hajlik (zárt szarvállású), majd enyhén felfelé görbül. A szarvcsap a 3. spirál kivételével egy síkban rézsútosan előreáll. A mezőlaki topopopuláció bikakoponyáinak leírását már az előzőekben megadtuk. A leletegyüttes értékes részét képezik a juvenilis (-subadultus) agykoponyatöredékek. A mezőlaki 4. sz. juvenilis bikakoponya méretei (1. táblázat) felülmúlják az örjegi aduit bikakoponyákét. Csak a szarvcsapbázis méretei kisebbek, hossza az örjegi rövidebb szarvcsapú bikákéval egyezik meg. Az agykoponya frontocaudalis méretei az óriási nádasdladányi bikakoponya méreteivel egyeznek meg. A juvenilis koponyák szarvcsapjai oldalt, enyhén előrehajlanak. A szarvállás még nyitott (6—8. kép). A 2. sz. aduit bikakoponya méretei a Kecel-„tőzegtelepi" koponyával mutat nagy hasonlóságot. Azonban a szarvcsapjai nyi-