Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. KROLOPP ENDRE – DR. VÖRÖS ISTVÁN: Macro-Mammalia és Mollusca maradványok a Mezőlak-Szélmező pusztai tőzegtelepről

Szubfosszilis őstulok-kronopopulációk a Kárpát-medencében A Kárpát-medencei szubfosszilis őstulokpopulációk vizsgálatánál — a szembetűnő méretbeli és allometrikus különbözőségek miatt — elengedhetetlen a leletanyagok kronológiai szétválasztása. Külön kell választani az óholocén, a korai holocén, a középső holocén és az esetlegesen a történeti korokból („későholocén") származó csontmaradványokat. I. ÓHOLOCÉN ÖSTULOKPOPULÁCIÓ A magyarországi tőzegtelepek alsó rétegeiből előkerült őstulok-csontmaradványok a Duna—Tisza közi Örjeg területén (Szabadszállás, Kecel) MIHÁLZ—FARAGÓ, M. pollenanalitikai vizsgálata alapján a Preborealis—Borealis időszakból származnak (BÖKÖNYI, 1972). A nádasdladányi és a mezőlaki tőzegtelepeknek pollenanalitikai vizsgálata sajnos nem áll a rendelkezésünkre, de a differenciál diagnózisok eredményei alapján a Borealis—Atlantikum eleji időszakra keltezhetők az őstulok-csontmaradványok. A Kárpát-medencében az óholocén időszakban fokozatosan alakult ki a dominánsan migrans elemekből álló pleisztocén utáni „modern" nagyemlősfauna. így az őstulok Kárpát-medencébe történő jégkorszak utáni migrációjának első hulláma az óholocén időszakra esik. Preborealis—Atlantikum eleje; a faunisztikai Bajóti-, Körös-szakasz eleje (KRETZOI—VÉRTES, 1965) ; a régészeti mezolitikus időszak. II. KORAI HOLOCÉN ÖSTULOKPOPULÁCIÓ A Kárpát-medence őstulok-leletanyagának kb. 80—85%-a a késő neolit—kora rézkori időszakból származik. A mediterrán—pontomediterrán subprovinciájú őstulok a Kárpát-medencében abszolút faunadominanciáját ebben az időszakban éri el. Az őstuloknak ezt az abszolút faunadominanciáját secunder adatok alapján tapasztaljuk. Tudniillik, a késő neolitikus településeken az összes elejtett növényevő nagyemlősök közül a legnagyobb egyedszámmal (a legtöbb csontdarabszámmal) az őstulok fordul elő (BÖKÖNYI, 1974). Az őskori természeti-társadalmi viszonyok között pedig még a vadászat mennyiségi eredménye a vadászott állomány gyakorisági viszonyait tükrözi vissza (KRETZOI, 1968). A nagyfokú őstulokvadászatot lehetővé tette egyrészt — az ebben az időszakban a Kárpát-medencébe más fajokkal együtt K—DK-i irányból bevándorolt (VÖRÖS, sajtó alatt) — nagy mennyiségű őstulok, másrészt pedig az őstuloknak, mint a legnagyobb „élő húsraktár" elejtésének a kollektív igénye. A késő neolitikum szinte kíméletlen őstulokvadászatának motivációja lehetett az őstulok domesztikálása az ún. „háziasítási láz" is (BÖKÖNYI, 1974), de lehetett az átmenetileg visszaesett (kisebb számú és jelentőségű) háziállat-állomány csökkent húsproduktumának a pótlására magas fokon megszervezett „húsvadászata" is. Ebben az időszakban volt az őstulok Kárpát-medencébe történő jégkorszak utáni migrációjának második hulláma. Atlantikum vége—Subborealis eleje; a faunisztikai Körös-szakasz vége, Bükkiszakasz eleje (KRETZOI—VÉRTES, 1965); a régészeti késő neolitikus—kora rézkori időszak. III. KÖZÉPSŐ HOLOCÉN ÖSTULOKPOPULÁCIÓ , . Ebből az időszakból újabb őstulok-migráció nem ismert. Subborealis vége—Subatlantikum eleje; a faunisztikai Bükki szakasz vége (KRETZOI—VÉRTES, 1965), Kiskőháti szakasz (KORDOS, 1974) ; a régészeti késő rézkor—vaskori időszak.