Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

BALI JÓZSEF: A faligyík (Lacerta muralis LAUR) Veszprém városi előfordulása

A fali gyík — Lacerta muralis LAUR. — eddig ismert lelőhelyei a következők: (2. sz. térképvázlat) 1. Bakonybél; Gát-hegy, 1972. VII. 22. (ILOSVAY—SZÍTTA) gy ; 2. Bakonybél—Németbánya; a Messzi-kút és a Gyökér-kút közötti útszakasz, 1972. VII. 25. (ILOSVAY—SZÍTTA) mf. 3. Bakonybél; Odvaskő, 1972. VIII. 27. (BANKOVICS) gy. 4. Badacsony; 1973. X. 1. (TÓTH S.) gy. 5. Porva; Kőris-hegy, 1973. X. 7. (BANKOVICS) 2 pld gy. 6. Bakonybél; ördög-lik sziklakibúvásai, 1974. II. 17. (BANKOVICS) 5 pld mf. 7. Bakonynána; Gaja-patak mente, 1974. VIII. 29. (TÓTH S.) mf. 8. A Bakonyi Természettudományi Múzeum (ZIRC) anyagában levő további fali gyíkpéldányok Veszprémből származnak, s közülük 6 pld-t BALI, 1 pld-t pedig ILOSVAY gyűjtött (1976). A veszprémi lelőhely felfedezése A bevezetésben vázoltak egyértelműen rámutatnak arra a céltudatos kutatómunkára, amely az egyes bakonyi résztájak biotópjainak sokoldalú vizsgálatával a várható fajok előfordulását is megjelöli. Ehhez társul az a biztató és irányító emberi kapcsolat, amely a fali gyík megtalálása esetében MEGYERI JÁNOS tanszékvezető főiskolai tanár, és MARIÁN MIKLÓS, a szegedi „Móra Ferenc" Múzeum tudományos főmunkatársa személyében ILOSVAY GYÖRGY és SZÍTTA TAMÁS biológus hallgatókat a szép szakmai sikerhez segítették. Magam, „A Bakony természeti képe" kutatóprogramban végzett munkát szaktanári továbbképzésem egyik leghatékonyabb formájának ítélem. A fali gyík Veszprém városi első lelőhelyének felfedezéséhez egy tanár kollégám diákjai adták a kiindulópontot: körülírták a helyet, ahonnan a gyíkokat szemléltetésre hozták. A lelőhely, a Fenyves utca egyik sziklatámfalának bizonyult. Ezt követően, a vár alatti óváros szinte valamennyi öreg, romos kerítését, apró házacskáját átvizsgáltam, s a fali gyík jelenlétét a város több pontján sikerült igazolnom. A vizsgált terület természeti viszonyai Veszprém városa a Bakonyból leereszkedő Nagymező terméketlen dolomitpusztasága, és a Balaton szintje fölé kimagasodó fennsík lankája között bevágódott vízgyűjtő törésvonal mentén épült. A Veszprémi-fennsík csaknem geometriai közepén, a Séd patak két partján fekszik. A Herend felől érkező Séd, a dolomitokat mélyen bevágta. A létrejött aszimmetrikus völgy tengerszint feletti magassága 222 m. A város közvetlen környékén, a Betekints-völgy mellett ez a magasság 278 m. A város, a DéliBakony és a Balaton-felvidék közötti település. A Bakony legközelebbi csúcsa a Papod, a Balaton partja pedig dél felé 12 km-re húzódik (TÓTH L. 1968). Ha a városról készített térképvázlatot tekintjük át, akkor a következőket állapíthatjuk meg: Az Aranyos-völgy, a Buhim-völgy, az Űrkúti-sétány, és a várral mintegy összefüggő Benedek-hegy térségét tekinthetjük a Lacerta muralis LAUR. eddig megismert előfordulási helyeinek. (2. sz. térképvázlat.) A terület feltárt lelőhelyei a következők: Fenyves, Remete, Méhes, Pajta, Árpád, Kertalja, Űrkút, Köd utcák, valamint a Jutas-erdő, a „Papkert", a régi városi fürdő és a víztározók betonhasadékai, a Benedek-hegy és a Patak tér. ILOSVAY 1976-ban a város sétálóutcáján, a Kossuth utcán is talált egy sérült fali gyík-példányt, feltehetően a közeli műemlék templomocskát övező régi, romos falakról származóan. Az 1976. IV. 1-től 1979. VIII. 20-ig terjedő időszakban 100-nál több alkalommal jártam be az előzőkben leírt területeket, illetve figyeltem Veszprém városban a fali gyík előfordulását. Az élőhelyek minden esetben behatárolható kőfalak, kerítések, sziklatámfalak, sziklacsoportok, ill. utcák voltak, s ezek a lelőhelyek pontosítását megkönnyítették.