Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)
nagyobb egyedszámban előforduló fajok (pl. Paederus), amelyek könnyen gyűjthetők, így ezek minden részterületről számos lelőhelyadattal szerepelnek. E két szélsőséges eset közé került azonban az alcsalád fajainak többsége. Sok közülük faunaterületünkön a bakonyiakhoz teljesen hasonló biotopokon egészen gyakorinak bizonyultak. Ezt a jelenséget, látszólagos bakonyi ritkaságukat, feltehetően az alkalmazott gyűjtéstechnika eltérése magyarázza. A Staphylinidae család fajainak többségét az ismert tömeggyűjtő módszerekkel sikeresen lehet gyűjteni. A Paederinae alcsalád ebből a szempontból kivétel, amelyet a következő példa jól szemléltet: a felsorolt 49 bakonyi faj közül talajcsapdával: Paederus schönherri Czw., Rugilus rufipes Germ., Lathrobium brunnipes F. — fénycsapdával: Paederus juscipes Curt., Lathrobium elongatum L., Lathrobium elegantulum Kr. — Malaise-csapdával: Paederus juscipes Curt, fajokat sikerült gyűjteni. Az átfedés figyelembevételével ez mindössze 6, tehát alig több, mint a fajok 10%-a. Ugyancsak kis hányada került elő a bakonyi fajoknak egyeléssel, amely a legelterjedtebben használt módszer. E tényeket, valamint a fajok életmódjának — néha sajnos hiányos — ismeretét figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy a rejtett életmódú, növényi törmelékben élő többség gyűjtését a jövőben a kutatások során, a rostálásnak és futtatásnak kell napvilágra hoznia. Amennyiben e javasolt gyűjtőmódszerek kiemeltebb szerepet kapnak, úgy várható néhány, még új, valamint bizonyítást igénylő faj előkerülése, továbbá a már meglevőkről reálisabb mennyiségi kép nyerése. Végezetül, nem kis részben a felsorolt problémák miatt, a részletes állatföldrajzi értékelést nem tartom időszerűnek. Van azonban néhány olyan faj, amely mind a Bakony, mind a Kárpát-medence faunisztikai kutatása, állatföldrajzi viszonyainak ismerete szempontjából fontos, érdekes színezőelemként jelentkezik. Ezekről helyesnek tartom a rövid, összefoglaló ismertetés adását a továbbiakban. Magyarország faunájából a közelmúltban kimutatott, a Bakony hegységben is élő fajok. Paederus balcanicus KOCH, 1937 (= trapeziceps SCHEERPELTZ, 1957). Országhatárainkon belüli előfordulását 349 példány vizsgálata alapján, közel 50 lelőhelyről közöltem TÓTH (1978). Bakonyi lelőhelyeit 3. ábra mutatja. Ez az érdekes pontomediterrán faj a közel rokon P. riparius L. fajjal együtt fordul elő, gyakorlatilag azonos körülmények között, egészen Bécs környékéig, innen azonban már csak az utóbbi található Nyugat-Európa területén (HORION, 1965). Scopaeus furcatus BINAGHI, 1935 — országhatárainkon belül előfordulását 726 példány vizsgálata alapján 23 lelőhelyről közöltem TÓTH (1978). E hazánkban gyakori, mediterrán faj a sík és dombvidék lakója, a Magyar Középhegységet azonban csak 4 ponton éri el: Balatonederics, Budapest: Csíki-hegyek, Keszthely, Törökbálint, tehát közülük 2 a Bakony területére esik (3. ábra). Lithocharis nigriceps KRAATZ, 1859. — Országhatárainkon belül előfordulását 124 példány vizsgálata alapján 7 lelőhelyről közöltem, amelyek közül 1 a Bakony hegység területére esik TÓTH (1979). Az eredetileg Ceylonból leírt faj előkerülése Európából a szenzáció erejével hatott SCHEERPELTZ (1944). Ezt követően egyre több lelőhelyadata vált ismertté, a faj behurcolásának elmélete kérdésesnek tűnik. Mint ritka, bár sok tekintetben még további vizsgálatokat igénylő faj, Bakonyi előfordulása feltétlen érdekességgel bír (3. ábra). Lathrobium jennicum RENKONEN, 1938. — Országhatárainkon belül e faj előfordulása is újnak bizonyult, mint a Hortobágyi Nemzeti Park kutatása során kiderült TÓTH (in press). A Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött valamennyi, korábban L. quadratum PAYKULL, 1789-nek határozott hím példány a L. jennicum RENK, fajt képviseli, míg az előbbinek bizonyító példánya sem került elő, jóllehet az összes korábban közölt irodalmi adat erre vonatkozott. A kérdés végleges tisztázása még további vizsgálatokat igényel, bakonyi előfordulása mindenesetre jelentős (3. ábra).
