Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

45. L. laevipenne HEER, 1839 — A tág értelemben vett Közép-Európa, a Balkán félsziget északi területeiig. Erősen nedvességigényes és hűvösségkedvelő faj, a hegy és helyenként a síkság mikroklimatikusan hűvösebb pontjain, mocsaras erdőkben, erdei pocsolyák partján, moha, korhadó növényi törmelék, avar alatt él. Gyűjtötték: III—V. és IX. hónapokban. EB: Kup, Bitva-part, 1974. IX. 5. 46. L. castaneipenne KOLENATI, 1846 — Közép-Európa, Kaukázus, Kisázsia. Álló- és folyóvizek partján, nedves réteken, korhadó növényi anyagok, széna, avar, moha és árvízi hordalék alatt él. Gyűjtötték: IV—V. és X—XII. hónapokban. Bf: Tihany, 1939. IV. 15. Sz. ÉB: (Bakony, W), Pápa, Mi. 47. L. elongatum (LINNÉ, 1767) — Észak- és Közép-Európa, Dél-Európa északi területei, Szibéria. Erősen nedvességigényes faj. Vízpartokon, mocsarakban, nedves réteken, erdei pocsolyák közelében, avar, moha, korhadó növényi törmelék alatt él. Leggyakrabban a kora tavaszi és késő őszi hónapokban gyűjtötték. Bf: Tihany, 1933. IX. 23. (?). ÉB: Pápa, 1897. IV. W, Zirc. Kh: Gyenesdiás, 1949. VII. 12—28. (nádas, fényre repült) K. 48. L. geminum KRAATZ, 1857 — Európa, Kaukázus, Nyugat-Szibéria. Nedves réteken, erdőszegélyeken, vízközeiben, avar, moha, korhadó növényi anyagok, széna alatt él. Faunaterületünkön a tavaszi és nyár eleji hónapokban gyűjtötték. ÉB: (Pápa, Sz), Zirc: Pintér-hegy, 1941. X. 19. SzlK. KB: Várpalota: Barok-völgy, 1969. VII. 11. 2 db, TL. 13. nem (genus): Cryptobium MANNERHEIM, 1831 49. C. fracticorne (PAYKULL, 1800) — Palearktikus. Erősen nedvességigényes, főleg nagyobb állóvizek, kiterjedtebb mocsarak, lápok partszegélyén, mindig vízközeiben, növényi korhadék, avar, mohapárnák alatt él. Kora tavasszal és késő őszkor a leggyakoribb. Bf: (Tapolca, F. R. H.), Tihany, 1933. XI. 23. (?). ÉB: Pápa, 1898, W. Kh: Balatonederics, E, 4 db, Gy. — var. brevipennis MULSANT et REY, 1861 — a törzsalak között él, de annál kissé ritkább, vízigénye még erőteljesebbnek tűnik. Kh: Balatonederics, Gy. Elemző értékelés Az alcsalád felsorolt és ismertetett 49 faja közül 42-nek a bakonyi előfordulása igazolható a budapesti és zirci természettudományi múzeumok gyűjteményeiben őrzött példányokkal. Irodalmi adatok alapján vettem fel 7 fajt, közülük az előfordulás ténye biztosnak tekinthető, csak a bizonyító példányok begyűjtését tartom kívánatosnak 6 faj esetében: Paederus rujicollis F., Astenus bimaculatus Ér., Scopaeus minimus Er., Scopaeus cognatus Muls., Lathrobium rufipenne Gyll., Lathrobium filiforme Grav. Mindössze 1 faj, a Hypomedon bicolor Ol. van, amely mind a Kárpát-medencéből, mind a Bakony hegységből csak az irodalomból ismert és feltehető, hogy a korábbi adatok téves határozás következtében kerültek a faunalistákra. Ennek ellenére az előfordulása nem tekinthető kizártnak. Érdekességére való tekintettel itt látom célszerűnek kissé részletesebb ismertetését: Hypomedon bicolor (OLIVIER, 1794). E'faj áreájaként G ANGLBAUER, (1895), BERNHAUER et SCHUBERT (1912), WINKLER (1925), SCHEERPELTZ (1968) Európát és a Kaukázust jelölték meg. REITTER (1909) csak németországi adatait. SCHEERPELTZ (1933—34) Dél-Franciaország, Szlovákia kiegészítést közli. COIFFAIT (1961) Dél-Európa és a Földközi-tenger partvidékét emelte ki, LOHSE (1964) „szélesen elterjedt, de ritka" megjegyzéssel közölte Közép-Európa faunáját tárgyaló munkájában. HORION (1965) Közép- és Dél-Európa, Észak-Európa déli területei, Kaukázus területéről említi. A Kárpát-medencéből KUTHY (1896) Budapest, Trencsén, Resicza, Mehádia; ROUBAL (1930) Uzhorod (— Unevár) és a Kuthy által idézett Brancsik-féle Trencsén-adatokra hivatkozott. SZÉKESSY (1943) a felsoroltakon kívül még Szegedről említette. Sajnos e példányo-