Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

26. M. dilutus (ERICHSON. 1839) — Közép- és Dél-Európa, helyenként ÉszakEurópa, Észak-Afrika, Kisázsia. Erdőkben és erdőszegélyeken, kisemlősök föld alatti építményeiben, ritkábban korhadó tuskók kérge alatt, fakorhadékban él. Irodalmi adatok szerint az év minden hónapjában gyűjtötték, faunaterületünkön azonban e ritka faj főként késő őszkor került elő. DB: Szentgál: Balogszeg, 1957. V. 30. P. 27. M. brunneus (ERICHSON, 1839) — Közép- és Dél-Európa, Észak-Európa déli területei, Kaukázus. Főleg lombos erdőkben, erdőszegélyeken, korhadó avar, moha, ritkábban trágya és komposzt, valamint öreg tuskók korhadékában, kisemlősök föld alatti járataiban él. Kora tavaszi és késő őszi gyűjtésekből ismert. Bf: Tihany, 1939. IV. 15. Sz, — 1941. V. 15. K. ÉB: (Bakony, W), Bakonybél, 1898, W, Huszárok(-elő-puszta?), Mi, Zirc, Cuha-völgy, 1936. IV. 12. 5 db, K. 7. nem (genus) : Hypomedon MULSANT et REY, 1878 28. H. bicolor (OLIVIER, 1794) — Közép- és Dél-Európa, Észak-Európa déli területei, Kaukázus. Nedves területeken, vizek partján, árvízi törmelékben, korhadó növényi anyagok között él, szárazabb területeken kövek és széna alól gyűjtötték. Irodalmi adatok szerint kora tavasszal és késő őszkor találták. Országhatárainkon belül több előfordulási adata ismert az irodalomban — így a Bakonyból is —, példánya azonban nincsen, így előfordulása újabb megerősítést igényel. (ÉB: Bakony, W). 29. H. melanocephalus (FABRICIUS, 1792) — Dél- és Közép-Európa, ÉszakEurópa déli területei, Kisázsia. Szárazabb és nedvesebb területeken egyaránt előfordul, ahol korhadó növényi törmelék, ritkábban kövek alatt, fugyökerek között és kisemlősök föld alatti építményeiben él. Minden évszakban gyűjtötték. Bf: Tihany, 1940. IV. 16. Sz, Kővágóörs, 1978. IV. 23. PL. ÉB: (Bakony, W). Pápa, 1898. 2 db, W. KB: Berhida, Le, Eplénv, 1977. XII. 5. (szalmakazal alól, rostálva) PL, Fehérvárcsurgó, 1923. XI. 10. B, Pét, L, — 1977. XII. 5. 3 db (szalmakazal alól, rostálva), PL, Kh: (Keszthely, Sz). 8. nem (genus) : Pseudomedon MULSANT et REY, 1878 30. P. obsoletus (NORDMANN, 1836) — Dél- és Közép-Európa, Észak-Európa déli területei, Észak-Afrika, Szíria. Erősen nedves helyeken, álló- és folyóvizek partján korhadó növényi anyagok, avar, moha, ritkábban trágya, komposzt alatt él. Kora tavasszal és késő őszkor a leggyakoribb. Bf: Tihany, 1939. IV. 15. 3 db, Sz. ÉB: Zirc, L. Kh: Balatonederics, 2 db, E, Gyenesdiás, 1949. VII. 12—28. 3 db (fenyves erdő), K. 9. nem (genus) Lithocharis DE JE AN, 1833 31. L. ochraceus (GRAVENHORST, 1802) — Az egész földkerekségen elterjedt, feltehetően behurcolt faj. Réteken és erdőszegélyeken, kultúrterületeken, korhadó növényi anyagok, széna, szalma, komposzt, trágya alatt, de ritkán istállókban is megtalálták. Az év minden szakában gyűjtötték. ÉB: Zirc. L. KB: Berhida, Le, Pét, 1977. XII. 5. (szalmakazal alól, rostálva) PL. 32. L. nigriceps KRAATZ, 1859 — Európa, Ázsia. Európában behurcolt fajnak tekintik, ez azonban az itteni elterjedés pontosabb tisztázásával egyetemben még további vizsgálatokat igényel. Országhatárainkon belül csak TÖTH (1979) tanulmánya nyomán került kimutatásra. Kh: Gyenesdiás, 1949. VII. 12—28. 3 db (kert, esti csapkodás) K.