Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 1—1982 A BAKONY HEGYSÉG HOLYVAFAUNAJÁNAK ALAPVETÉSE II. (COLEOPTERA: STAPHYLINIDAE, PAEDERINAE) DR. TÓTH LÁSZLÓ Természettudományi Múzeum, Budapest Abstract: A list of 13 genera, 49 species and 5 varieties of the subfamily Paederinae (Coleoptera: Staphylinidae) is given from 250 localities of the Bakony mountains. 9 zoogeographically interesting species are supplementary reported with 7 figures. Bevezetés „A Bakony hegység holyva- (Col.: Staphylinidae) faunájának alapvetése" munkám első résztanulmányában a családnak a Bakonyban is előforduló 7 alcsaládjának (Micropeplinae, Phloeocharinae, Piestinae, Proteininae, Omalünae, Oxytelinae, Oxyporinae) adatait dolgoztam fel. Folytatásként, most megjelenő második résztanulmányomban nem követve a szigorúan értelmezett rendszertani sorrendet, a Partiholyvák (Paederinae) alcsalád ez ideig a Bakony hegységből kimutatott fajait ismertetem. Első résztanulmányom bevezetésében kitértem a család általános jellemzésére, különös tekintettel a bakonyi vonatkozásokra, ezért itt csak a tárgyalásra kerülő alcsaládot szeretném röviden bemutatni. A Paederinae alcsalád fajainak száma alapján közepes nagyságúnak tekinthető. A földkerekségen eddig közel 2000 faja ismert, ebből hozzávetőleg 500 a Palearktikus Régióban él. A Kárpát-medencében kereken 100 faj előfordulása tekinthető bizonyítottnak, közülük 15 nem 67 faját sikerült már országhatárainkon belül kimutatnom készülő tanulmányomban. A Bakony hegységből jelenleg 13 nem, 49 faj és 5 változat előfordulását tudom ismertetni, kereken 250 lelőhelyről. Talán nem érdektelen röviden követni az utat, amely a jelen eredményekig vezetett. Az első ismert adatot HOPFFGARTEN_(1876) közölte Nagyvázsonyból 1 fajra vonatkozóan. REDL (1894) jegyzékében ugyancsak 1 fajt említett a tapolcai járás területéről. KUTHY (1896) a „Fauna Regni Hungáriáé" lapjain 5 bakonyi fajt sorolt fel, 5 lelőhelyről. WACHSMAN (1907) tanulmányában 17 fajról számolt be Pápa környékéről. SZÉKESSY (1943) Tihanyból ugyancsak 17 fajt említett, majd ugyanebben az évben kiadott Kárpát-medencei katalógusában már 31 faj és 3 változat 87 bakonyi lelőhelyét közölte. Ezt követően összefoglaló adatközlés nem történt. Tanulmányom tárgyi alapját a budapesti és zirci természettudományi múzeumok gyűjteményeiben őrzött és általam vizsgált közelítőleg 10 000 Paederinae példány képezi. A teljességre törekvés érdekében, az irodalomjegyzékben felsorolt szakmunkák adatait is felhasználtam, ezeket azonban megkülönböztetésként zárójelben közöltem és szükség esetén kritikai megjegyzésekkel értékeltem. Természetesen, ha az irodalomban ismertetett példányt módom volt megvizsgálni, úgy annak adatait külön megjelölés nélkül vettem jegyzékbe. Az alkalmazott rövidítéseket az első tanulmányom bevezetésében ismertettem, itt csak a gyűjtők neveinek a rövidítéseit kell megismételnem, mert természetesen nem pontosan ugyanazoknak tartozunk itt köszönettel értékes eredményeikért.