Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Első fejezet: A Balatonpart községei
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 3 ez a lényeges, hanem az, hogy a község már a tatárjárás előtt megvolt. Viszont azoknál, melyek a tatárjárás után említtetnek először, az a lényeges, hogy már a mohácsi vész előtt megvoltak. Később, újabb oklevelek előkerülésével, az utóbbiakról talán az is meg lesz állapítható, hogy megvoltak már a tatárjás előtt is, ez azonban azon a következtetésen, melyet ez adatokból vonunk, mit sem változtat, legfeljebb csak megerősíti azt.1 Az általános adatok keretébe utolsó pontul a községnevek eredetének kérdését illesztettem be ; kétségtelenül a legérdekesebb, de legnehezebb kérdések egyike ez és a legtöbb óvatosságot követeli. Megadtam a megfejtést ott, a hol az kétségtelen s bizony, ez vajmi kevés községnél van így. Mert nem elég tudni, hogy a név maga mit jelent, azt is kell tudni, miért kapta az illető község a nevet. Kilitinél tudom, hogy e név 1082-ben Clety alakban fordul elő s hogy védszentje máig is Szent-Cletus (gen.: Cleti), s így nyilvánvaló, hogy a falu neve a védszenttől ered, mely a magyar ajkon a Cletiből úgy lett *Kileti, majd Kiliti, mint ugyancsak a Balaton mellékén a Klastrum-ból *Kolostoron s methatetissel Korostolon. Aszófő neve is ilyen világos, völgyfőt jelent s így a község fekvését jelöli meg. De már Rendes-, Lovas-, Zamárdiról hiába tudjuk, mit jelent (legalább ma), ha nem tudjuk, hogy a községek e neveket miért kapták, mi közük volt a rend-, ló- és szamárhoz. Feltevést adhatunk, de bizonyosságot — egyelőre — nem ! Lehetett volna e schemát még bővíteni több más adat felsorolásával is ; sokat — így p. o. a gazdasági viszonyokra vonatkozókat — azért nem vettem itt fel, mert alább a foglalkozások ismertetésénél úgyis részletesebben kerül rájuk a sor; megmaradtam annál, a mi néprajzi szempontból legszükségesebbnek látszott. Ezek az adatok, a mellékelt térkép kalauzolása mellett, azt hiszem, elegendők azon általános tájékozódás megszerzésére, a mi a néprajzi viszonyok megértéséhez bevezetőül szükséges. Ezek után áttérhetünk az egyes községek ismertetésére. * A Balaton és Kis-Balaton víztükrén osztozkodó 50 község három vármegyéhez : Somogy-, Zala- és Veszprémhez tartozik. A somogyi Balatonpart a Sió folyótól Balaton-Szent-Györgyön át le a Kis-Balaton legdélibb pontjáig terjed; a természetes határ tulajdonképen a Zala folyó volna, de Vörs és a Zala folyó közt még Balaton- Magyaród határa van beékelve s az politikailag már Zala megyéhez tartozik. — A zalamegyei Balatonpart a Kis-Balaton legdélibb pontjánál kezdődik s az északi parton húzódik végig az almádii csárdáig ; ez a csárda úgy van építve, hogy a háztető gerincze éppen a megyei határvonalba esett ; a csárda ivójában hosszában felállított asztal egyik fele Zala, a másik Veszprém megyében fekszik s erről tartja fenn a hagyomány, hogy ha a zalai betyárok a veszprémi oldalra kerültek, a zalai pandúrok nem foghatták el őket, még ha egy asztalnál vacsoráltak is. — Végül a veszprémi Balatonpart a tó észak-keleti részét kanyarítja körül s az almádi csárdától a Sió folyóig terjed. Az egyes megyékben a balatonparti községek a következőképen sorakoznak : 1 Dr. Csánki Dezső: Magyarország földrajza a Hunyadiak korában, Budapest, I., 1890, II., 1894, III. k., 1897. 1*
