Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton-m el lék i lakosság néprajza. 325 III. A Balaton halásztopographiája. A balatoni halász pontosan ismeri a tó tükrének mindazon részét, a melyen akár juss alapján, akár mint a bérlök valamelyik bokrának tagja halászhat és halászott. S mini a magyar halász általánosságban, úgy a balatoni is, a viz minden egyes részét, hol kerítőhálóját kivetheti, elnevezi. Egy ily elnevezett részt a magyarság tanyanak nevez, a balatonmelléki azonban vonyó-, vető- vagy kerítésnek mondja. Arácson úgy a téli, mint a nyári kerítőhely kerítés; Balaton-Füreden a nyári: kerítés, a téli már vonyó; Fonyódon hasonlóképen; Akaiiban a nyári vető, a téli vonyó, Bogláron és Felién úgy a téli mint a nyári vető. De azért a Balaton mellett előfordul a tanya szó is ; így Kővágó-Őrsön csak a nyári kerítőhely a vonyó, a téli már tanya; Siófokon pedig úgy télen, mint nyáron csak tanyákról beszélnek. A fonyódi öreg halászok, a kik a szegedi halászokat jól ismerték, legott megmondták, hogy a tanya szót a Balaton mellékén kizárólag a szegediek honosították meg, tehát a hatvanas években. Herman Ottó, ki a viz ilynemű felosztását először észlelte hazánkban s ki a halászok topographiai elnevezéseit először gyűjtögette, különösen hangsúlyozza, hogy «e halásztanyák nevei csak ritkán szolgálnák a partrészre, vagyis a földművelő elnevezéseire» (74. 1.), de ezt természetesen csak a folyóvizekre lehet így általánosan kimondani, s ezt ő maga is érezte, mert Kenese vonyóinak felsorolásánál már megjegyzi, hogy «ezek többnyire a partrészektől erednek, mert a tó síkja nem nyújt pontokat.» S a Balaton mellékén ez tényleg, nem többnyire, hanem állandóan így van. a vonyók az illető partrészről kapják nevüket. Mint az alábbi jegyzékből ki fog tűnni, az elnevezéseknek alig 2°/0-a vonatkozik magára a vízre (p. o. Harcsás), a többi mind partrésztől ered. Épen ezért a halász legtöbbször a partrészt nevező szó után oda teszi az «eleje» szót (p. o. Sósfák eleje) s a név tulajdokép ezzel lesz halászati helynévvé De épen azért, mert az «eleje» szócska sokszor ismétlődik, a halász közhasználatban sokszor ép úgy elhagyja azt, mint a vonyó vagy tanya szócskát is. Neki elég a név, halásztársai tudják, mit ért alatta. Minthogy Herman Ottó a Balaton mellékéről csak Kenese és Tihany vonyó- neveit gyűjtötte össze, az én feladatom volt ezt a becses szókincset az egész Balaton mellékéről összegyűjteni. Gyűjtés közben jöttem rá arra, hogy sokszor ugyanazon egy vonyónak két, sőt három neve is van, de aztán meg lehetett állapítani azt is, hogy ennek mi az oka. A partvonalon csak a legfontosabb pontoknak volt állandó nevük, a többi nevet az a bokor adta, a melyik a vizet épen halászta. Mikor a siófoki bérlő foki és szabadi emberekkel halászott, ezek elnevezték a vonyókat a szerint, a mint azokkal megismerkedtek, kit fekvéséről, kit valamelyes sajátságáról; a szegedi halászok ismét más neveket hoztak forgalomba. Kenésén a keneseiek megtartották a hagyományos ősi neveket, de mikor strikeoltak, a zamárdiak halásztak a kenesei vizen s azok ismét újabb neveket honosítottak meg. A vonyóneveket községről-községre vettem fel s hasonlóképen a helynevek felvételéhez, azokat térképen fixiroztam. Időközben Lóczy Lajos tanár úr, a Balaton- Bizottság elnöke külön s az én felvételemtől teljesen függetlenül felvette Tihany vonyóneveit. Majd ugyancsak Lóczy tanár úr megbízta a balatonmelléki Vas János uramat, a ki egykor szintén halászkodott, járja körül a partokat s jegyezze fel az összes vonyókat és fixirozza azt a térképen. Vas János jegyzékét átvévén, konsta-
