Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A fíalaton-melléki lakosság néprajza. 323 Ferencz, Andorkó István, Szántó Márton, Vidi János, Vidi Ferencz, Szita István, Szita János, Eőri János, Bakó János, Kaposi Mátyás, Aranos István, Abros János, Nagy Ferencz, Fejér Ferencz, Kis Lőrincz, Nyers István, Horváth István, Halász Ferencz, Szabó János, Szállá János, Roboz Mihály, Végh István, Tobak Mihály, Kötél Tóbiás, Mesterházi Mihály, Major András, Vajda László, Ángyán Gergely. Gyócs Feréncz, Ángyán Ádám, Belki István, Eőri Ferencz, Major Ferencz, Kovács Péter, Horváth József», — összesen a négy olvashatlan névvel együtt 70 halászmester s mind — magyarok ! Úgy e jegyzék, mint az articulus és a házirend egy és ugyanazon kéz írása, datálva nincs ugyan, de ugyanazon kéz írta be a jegyzőkönyvbe az első datált adatot, mely szerint «1713. die 17. May. Esküdött föl czéhmesterséghre Kocsis Márton Uram és Czövek János Uram, szolgáló mesterségre Vidi János, Molnár Ádám.» A jegyzék maga tényleg Kocsis Márton és Czövek János czéhmesterekkel kezdődik, s így ez adatoknak egyezése és a kézírásnak azonossága alapján az arti- culusokat, a házirendet és jegyzéket 1713-ban kelteknek kell tekintenünk. Ennyi az a tanúság, melyet a keszthelyi halászczéh megmaradt és megmentett jegyzőkönyvéből meríthetünk, s ez nemcsak kibővíti a Balaton halászatának ismeretét egy új fejezettel, a czéhes halászatról szólóval, hanem megvilágítja a tihanyi halászarticulusok eredetét, sőt jelentékenyen kiegészíti a czéhes halászatnak azt az általános képét, melyet a komáromi halászczéh szabadalom-levelének sovány kivonata alapján megvázolni Herman Ottó kísérlett meg. De maradtak ennek a czéhes halászatnak tárgyi emlékei is, melyeket sikerült a M. N. Múzeum Néprajzi Osztálya számára megmentenem, s melyek szintén hozzájárulnak a balatoni czéhes halászat pontosabb megismeréséhez. Ismételten megemlékeztünk a czéhes halászat fentebbi ismertetésében a táblajárásról. A halászczéh «táblája» egészen eredeti volt; egy 35 cm. hosszú, szílvafából pontosan és pompásan kifaragott pontyot ábrázolt, szájában vaskarikával, melynél fogva fel lehetett függeszteni a falra, a szegre, hasán az évszámmal — 1859 — a melyben készült és a melyben a köznek használatára átadatott. A 62. ábrán bemutatom a keszthelyi czéhhalat oldal- és alsó nézetben, utóbbiban azért, hogy az évszám is látható legyen. Régebben, mikor a betűvetés még nem volt úgy elterjedve, mint ma, a czéhnlester legközelebbi halászszomszédjának szóval mondta el a rendelését s átadta neki a czéhhalat; a czéhhal a rendelettel aztán ment szomszédról szomszédra s mire a mesterhez visszakerült, ez tudta, hogy rendeletét a czéh minden tagja tudomásul vette. 62. ábra. A keszthelyi halászczéh «táblája». Ismételten szó volt a czéhládáról is; a keszthelyit a 63. ábránk mutatja be; egyszerű faláda, furfangos kulcscsal, két vasfüllel minden díszítés nélkül ; mellső oldalára azonban oda van festve a ponty, tőle balra a keszthelyvidéki halászatra annyira jellemző háromágú szigony, jobbra a horog, alatta a láda készítésének évszáma: 1849. A zártól jobbra és balra az 1849-iki két czéhnlester nevének kezdőbetűi. Ebben a ládában tartották a czéharticulusokat, a czéh pénzét s egyéb apróságokat. Fontos szerepe vaia a czéh belső életében a czéhkorsónak is. Csak hosszas utánjárással tudtam meg, hogy a keszthelyi czéhkorsót vagy 10 év előtt vette meg 21*
