Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
Bula,ton-mel/éki lakosság néprajza. 411 maztatják. Az öntetet zsinórra kötve a beteg kilencz napig viseli a nyakában. Ha aztán ez ismétlések daczára sem használ, elhangzik az a panasz, mely a Balaton mellékén a legnagyobbak egyike: «Kilenczszer megöntöttük az ónját s még sem gyógyul !» A boszorkánynak, a rossz szemnek egyik legrettenetesebb hatása, hogy a gyereket el tudja váltani. A szülő asszony nagyon is vigyáz arra, hogy semmi olyat ne tegyen, a mi a gyerek elváltását eredményezhetné. Feje alá öreg kést (konyhakést) tétet s az ágyban fejkötő nélkül meg nem marad, mert a gyereket a boszorkányok akkor elcserélik s váltott lesz helyette. És csaknem minden községben van pár asszony, ki szentül hiszi, hogy fia váltott, mégis úgy dédelgeti, mintha a saját szülötte volna s bánásmódban sem különbözteti meg többi gyermekétől, mert ha ezzel rosszul bánna, azt mind az ő igazi gyermeke szenvedné meg. Különösen a valamely testi fogyatkozással született gyermeket tartják váltott gyereknek. Hogy az állatot hogyan kell megrontani, arra is hallottam egy esetet a sal- földi bírótól. Egy öreg asszony az utczán kék lepedőt húzott maga után; az egyik háznál ezt mondta: «innen felét!», a másik háznál ismét: «innen felét!» s így végig a falu minden háza előtt; másnap mindenki tehenének elfogyott a teje, csak az öreg asszonynál volt olyan sok, hogy pálló (szapú) sajtárban kellett felfogni; panaszkodtak is a birónak az öreg asszonyra, hogy ő rontotta meg a teheneket. A jószágot is védelmezik a verés ellen. A kis borjút nem szabad soká nézni, mert a szemmegveréstől megdöglik. Az ökör fejére, majd a kötőlánczra, majd a szarvára piros posztót vagy bojtot kötnek, hogy a szem ezen akadjon meg először, mert akkor a nehézség nem az ökörre, hanem a piros bojtra száll, annak pedig nem árt. A tehén keresztcsontját három ujjal megkeresztelik, hogy senki meg ne ronthassa. Virágvasárnapján a gazda hazaérve a templomból, az aznap megszentelt fűzfabarkából minden egyes marhájával egy-egy szemet (kenyérdarabkába nyomva) lenyelet s akkor a verés nem árthat neki. Ha az aprószentek napján fűzvesszőből font korbácsot karácsony éjjelén a templomba viszik s azután a marhát ezzel megverik, senki meg nem ronthatja. Ez az előleges védekezés a rontás ellen. Ha azonban az állat már meg van rontva, különféleképen gyógyítják. Ha az állat tehén, a fehérnép, ha ökör, a férfi vizeli le a seprőt, a mely az istállóban szokott lenni, azzal aztán a marhát lehúzzák háromszor fejétől farkáig; utána pedig fehérvirágú giliczetüskével füstölik meg a hasa és feje felett. Ha a tehén tejét vesztette rontás következtében, szentelt koszorún keresztül fejik meg vagy Szentgyörgynap előtt fogott s kis zacskóban füstre akasztott kígyóval füstölik meg. Ha a hizó disznó van verésben, az ólját kell szétbontani és újat csinálni. Magához az emberi testhez s annak egyes részeihez a babonák egész sora fűződik. A babona pontosan megállapítja az ember termetét : egy ölnél vagy kisebb, vagy több, de sohasem egy öl, mert egyöles csak Krisztus urunk volt; ha azonban valakit fektében átlépnek, nem nő nagyobbra. Ha az embernek az arcza ég, szidják a szomszédban. A kinek a füle cseng, hirt kap, ha az orra viszket, bosszúság éri, ha a balszeme remeg, örülni, ha a jobb, sírni fog. A kinek összenőtt foga van, szerencsés lesz; a fogakra általában vigyázni kell s különösen tátott szájjal nem szabad a békára nézni, mert akkor a fogak kipotyognak. A tűzbe nem szabad köpni, mert kisebesedik az ember nyelve. A kutya- vagy macskakölyköt, a míg
